mifocink

Magyar futballról érdekek nélkül

A Rossi-jelenség

Marco Rossi személyében olyan kapitánya van a labdarúgó válogatottnak, akit mindenki elfogad. De mitől lett Rossi a „kapitányok csúcsa”? Kellett ehhez természetesen Marco Rossi is. A személyisége, a szakértelme, de kellett ehhez a közvélemény  is, és kellettek ehhez – sőt, ők kellettek csak igazán – az újságírók is, akik hihetetlen módon tudják befolyásolni egy-egy szakember elfogadottságát.

Pintér Attila élő példája ennek.
Pintér ugyanis már kinevezésének első másodpercében bukásra volt ítélve.
Köszönhette ezt a teljesen amatőr módon megszervezett MLSZ-kommunikációnak, amely Egervári Sándor távozás után hetekig-hónapokig szórta az igét, mely szerint kapunk egy nemzetközi szinten ismert és elismert, eredményekkel rendelkező szakembert!
Persze, az MLSZ egy idő után rájött, ehhez az ígérethez több pénzt kellene „rendelni”, mint amennyit akarnak, így maradt nekünk – sokak szerint egy Tarsoly Csaba-Csányi Sándor háttéralkunak köszönhetően  - Pintér Attila.


Akit aztán színre lépésének első pillanatától darabjaira szedett a honi sajtó, akinek megítélése a szurkolók szemében finoman szólva sem volt pozitív, és akinek egyetlen mondatát sem fogadta el soha senki.
Mondom, erről nem csak ő tehetett, de tény, bár Pintér a legjobb honi klubedzők egyikének gondolom, kapitányként senki, de senki nem támogatta, így soha nem derülhetett ki, hogy bármelyik húzása sikeres lehetett-e volna. Pedig érdekes módon azt a lehetőséget, hogy az itthon játszók időközönként valamilyen szervezett, válogatott edzőtáborba vonuljanak Pintérnél még teljes elutasítás és újságírói támadás (többek között tőlem is) fogadta, addig Dárdainál, de főleg Storcknál és most Rossinál is „taps” követi

Pintér után jött Dárdai, akit az újságírók az első percben trónra emeltek. Persze, ezért tett is Dárdai. Mondanám, hogy ehhez elég volt az, hogy évek óta a német futballban szocializálódott, azaz a „mi fiúnk” sikert sikerre halmozott külföldön, és ha kellett, hazatért, hogy kisegítse a magyar futballt, de az igazság az, hogy már az első pillanatban olyan profizmussal és felkészültséggel állt ki a sajtótájékoztatón, hogy az addig évek óta közhelyeket halló újságírók és szurkolók rögtön hanyatt estek.

Persze, hiszen évek óta a német futballban szocializálódott.


 Takaritó munkatársakat keresünk több területre azzonali kezdésel!
Telefon: 0670/602-17-07   0620/356-00-34



No és Dárdai sikeréhez kellett Dárdai profizmusa.
Kellett a románok elleni nyitó döntetlen, kellett a rég nem látott csapategység, kellett a profi motivációs képesség, az, hogy a játékosok 100 százalékig elfogadják, és persze kellett a profi kommunikáció.

Az a profi kommunikáció, ami azért kicsit félre is vezette a szurkolókat, mert amikor Dárdainak választania kellett a válogatott és a Hertha között, ő simán a németeket választotta, ám ezt úgy kommunikálták, hogy a Hertha nem engedte el Dárdait.  Nos, ez egész pontosan úgy nézett ki, hogy a németek válaszút elé állították Dárdait, aki választott.

Tegyük hozzá gyorsan: az idő őt igazolja, a döntés nagyszerű volt.

Dárdai után jött Storck, aki az elmúlt évek, évtizedek legmegosztóbb kapitánya – és így alakult a megítélése is.

Amíg a Dárdai-csapat alapjaira építkezett, jöttek az eredmények, látszott a német profizmus, látszott, mit akar játszani a csapat, sőt, két meglepő, de nagyszerű húzásának köszönhetően kijutottunk az Eb-re, ahol a csoportmeccseken nagyszerűen szerepeltünk.



Storck sztár volt, így nem lehetett elővenni a hibáit, melyek már azért ekkor látszódtak, sőt, aki egy kis rosszat is mert írni róla, azt egyből támadták. Még az Eb utáni első, feröeri vb-selejtezőn való lebőgés után is csak simogatta mindenki, pedig ekkor már látszott, hogy Storck saját útjára lépett, azaz elengedte a Dárdai alapokat, és ez a saját út nem igazán van sikerekkel kirakva.
Nem is lett, a honi sajtó és szurkolói társadalom pedig „elengedte” Strock kezét, igaz, egy kicsivel később, mint kellett volna, így a német szakember munkásságát az a kettőség jellemzi, hogy bár sokan az ő nevéhez kötik az Eb-re való kijutást – és persze ebben óriási szerepe is volt – az összeredményei alapján a magyar futball történelmének egyik legeredménytelenebb kapitánya lett. Ám ameddig a szurkolók és leginkább a sajtó akarta, nem lehetett hozzányúlni, sőt, vannak, akik még most is visszasírják, az egekig magasztalják.

Érdekes, az MLSZ nem tanult saját hibájából, azaz Storck után ismét nemzetközileg elismert szakembert ígért, majd hozta azt a Leekenst, aki utolsó sikerét majd 20 évvel ezelőtt érte el, és aki az elmúlt években vagy „száz helyen” dolgozott. Nem véletlen, hogy Leekensnek esélye sem volt sikeresnek lenni, igaz, a felkészülési meccseken mutatott játék semmi jót nem vetített előre.

És akkor az MLSZ engedett a „szurkolói” nyomásnak.
A sajtó már Storck után Rossi nevét szuggerálta a szurkolókba, akik valóban elhitték, hogy az olasz a legjobb választás. Az újságok és internetes oldalak naponta hoztak olyan cikkeket, mely szerint a „szurkolók Rossit akarják”, és a derék drukkerek el is hitték, hogy lényegében ők választották kapitánynak az olaszt.

Igaz, Rossi sokat tett azért, hogy mindenki azt gondolja róla, hogy ő a legjobb választás!

A Honvéddal elért bajnoki cím szuperbravúrnak számít, és ha valaki egy klubcsapattal képes bravúrra, akkor a válogatottal is biztos az lesz – legalábbis írtuk és olvastuk ezt mindenhol.




De Rossinak az én szememben ennél nagyobb erényei is vannak.

Ő a tipikus „frankó gyerek”.

Nem köntörfalaz, nem bújik mások mögé, ha hibázott, de mentegeti a játékosokat akkor, amikor mindenki látja, hogy hibáztak. És ez szokatlan egy olyan rendszerben, ahol a klubvezetők, MLSZ alkalmazottak, játékosok és játékvezetők (no és újságírók) inkább megsértődnek egy-egy kényes kérdésen, mintsem válaszolnának rá, azon meg még inkább megsértődnek, ha az újságíró ír valamit akkor, ha ők nem válaszoltak!

Rossi - eddig legalábbis - mindig megmondta a tutit, nem beszélt mellé, ráadásul jó fej, és mivel persze „egész életében a magyar válogatott kapitánya akart lenni”, könnyebben megbocsájtunk neki olyan hibákat, amiket más, orrukat fennhordó, nagyképű edzőknek talán nem bocsájtanánk meg.

No és bár a Nemzetek Ligájában nem sikerült megszerezni az első helyet a csoportban, a meccsek nagy részében pontosan lehetett látni, mit is akar játszani a csapat, azaz látszott Rossi keze munkája.

Nagy kérdés, hogy ez elég lesz-e a 2020-as Eb-re való kijutáshoz, illetve nagy kérdés, hogy a szurkolók elnézik-e a most kedvenc Rossinak, ha esetlen a magyar válogatott nélkül játszanak majd a csapatok a sok-sok milliárdból épülő új Puskás Ferenc Stadionban.

És nagy kérdés, hogy az MLSZ vezetésének elnézik-e majd ezt a szurkolók?


  Irodák, lakások (és egyéb) takaritási munkákat vállalunk!
Gyors igényes munkavégzés!
                          Telefon: 06-70/6021707, 06-20/3560034                        


 



A magyar futball legnagyobb ellensége a pénz! Hazánkban nagypályás edzőnek kell lenned, hogy futsal edző lehess!