mifocink

Magyar futballról érdekek nélkül

A magyar futball legnagyobb ellensége a pénz!

Valahogy nekünk nem sikerül rájönnünk, hogyan léphete előrébb a futballunk. Amíg lerobbant stadionokban játszottak csapataink, azt mondtuk, ha majd lesznek szép stadionjaink, visszatérnek a szurkolók is. Ma már láthatjuk, hogy ebből nem lett semmi. Miképp abból a felvetésből sem, hogyha majd több pénz lesz a magyar fociban, akkor jobb lesz a foci. Tán soha nem „öntöttek” annyi pénzt a labdarúgásba, mint mostanság, mégsem történik semmi számottevő változás. Hacsak az nem, hogy ma már az NB I-ben szereplő, magukat sztároknak képzelő játékosok milliókat visznek haza azért a tingli-tangli semmiért (tisztelet a kivételnek), amit hétről-hétre bemutatnak, így eszük ágában sincs külföldre menni fejlődni, mert ott dolgozni is kell(ene) a pénzért.

Elsőként gyorsan szögezzük le: valóban úgy lehetne előre lépni, ha sok pénz áramlana a magyar futballba.

De üzleti alapon!
Befektetőkön keresztül!
Úgy, hogy legyen valamilyen „számonkérés”!

Ám nálunk erre semmi esély, mert a magyar futball nem reklámhordozó. Az NB I-es meccseket szinte üres lelátók előtt játsszák, és bár a Vidi idei kupaszereplése előtt mindenkinek fejet kell hajtani, többi klubcsapatunk nemzetközi kupaszereplése pedig egyenlő a nullával. Nem véletlen, hogy a nemzetközi szövetség egy általuk létrehozott harmadik nemzetközi kupába akarja majd száműzni a magyar csapatokat, ahol aztán nemhogy egy Chelsea, de még egy BATE elleni meccs is elérhetetlen lesz számunkra.

Így pedig esély sincs a befektetett pénz megtérülésére.

Tán épp a befektetők hiánya miatt színre az állam.
De nem úgy, ahogy kellene

Ma már az NB I-es klubok 90 százalékánál, és az NB II-es klubok nagy részénél is kinevezett, odatett elnök klubvezető (hogy egy másik rendszerből „lopjak” nevet: káder) tevékenykedik, a számukra központilag öntött milliárdok szétfolynak, eltűnnek, eredmény pedig nincs – hacsak a valóban szép, de vidéken például az üzemeltetéssel milliós mínuszt felhalmozó stadionokat nem nézzük.


Irodák, lakások (és egyéb) takaritási munkákat vállalunk!
Gyors igényes munkavégzés!
                          Telefon: 06-70/6021707, 06-20/3560034                                  


Az évekkel ezelőtt kitalált TAO program a magyar futball megmentője lehetett volna, ha nem eleve azért találják ki, hogy a legtöbb pénz egy bizonyos helyre menjen. De még így is jó lenne, ha átlátható lenne a rendszer, ha lenne valamilyen számonkérés, de leginkább lopás és csalás van (tisztelet a kivételnek), így lényegében senkinek még csak lövése sincs arról, hova folyik el a pénz legnagyobb része.

És mégis, még mindig ez a TAO rendszer tartja fent a magyar labdarúgást. Hiszen a  legnagyobb veszélyforrás az, hogyha egyszer megszűnik a sokak által korruptnak tartott rendszer, mert akkor aztán végképp összeomlik a magyar futball. Az MLSZ „találmánya” ugyanis, hogy ma már mindenhol legyen utánpótlás-nevelés, így már egy megye II-es csapatak is 5-6 korosztályos csapatot kell versenyeztetni, melynek költségeit a TAO-ból oldják meg. Amint ez a rendszer megszűnik, a klubok még az egyébként tetemes nevezési díjakat és a játékengedélyek árát sem lesznek képesek kifizetni.

A másik, ha lehet, még rosszabb döntés a fiatal szabály néhány évvel ezelőtti bevezetése volt. Persze, értem, hogy az MLSZ szerette volna, ha minél több magyar fiatal játsszon, de egy 18-19 éves játékos ne azért lépjen pályára az NB I-ben, mert az MLSZ előírja, hanem azért, mert jó.  Az MLSZ döntése is fordítva sült el: mesterségesen felverték a fiatal magyar játékosok árát, akik kihasználva a helyzetet súlyos milliókat kerestek az itthoni tingli-tanglival, és eszük ágában sem volt külföldre igazolni. Ma pedig már több milliós fizetési igénnyel állnak elő, így a klubok a drága magyar játékosok miatt a klubok ismét az olcsó légiósok felé fordultak.


 Takaritó munkatársakat keresünk több területre azzonali kezdésel!
Telefon: 0670/602-17-07   0620/356-00-34


 
A 12 csapatos NB I-ben több légiós játszik, mint magyar, aminek az az oka, hogy olcsóbbak, és mindezt egy átgondolatlan, szakmaiatlan MLSZ-döntéssel értük el.
Ezt támasztotta alá Kubatov Gábor is, aki nem oly rég elmondta, szeretnék, ha minél több magyar játszana a Fradiba, de kifejtette, hogy egy ukrán utánpótlás-játékost fele annyi pénzért és alacsonyabb fizetésért tudnak szerződtetni, mint egy magyart.

Ma már ott tartunk, hogy az utánpótlás-nevelő akadémiákon 400-500 ezer forintos fizetéseket osztogatnak a klubok a 16 éves „senkiknek”, akik 18-19 éves korukra tényleg elhiszik magukról, hogy „valakik lettek” a magyar futballban, és 3-4 milliós havi fizetési igénnyel állnak elő.

A rengeteg, magyar futballba öntött pénznek köszönhetően már az NB I-ben is milliókat lehet keresni. Olyan sokat, hogy a futballisták nagy többségének semmi „szüksége” arra, hogy külföldre menjen, hiszen itt is milliomossá vált.

Így pedig irtó nehéz bárkit is fejlődésre bírni, hiszen egyeseket még az a veszély sem fenyeget, hogy az egyik csapatból kiteszik, mert azonnal jelentkezik olyan klub, ahol kifizetik neki a kért a milliókat. Így pedig sokaknak már a külföldi szerződés sem vonzó, hiszen az itthon „semmit tevéssel” is megkeresnek évi 50-80 millió forintot, akkor miért mennének külföldre, ahol már az edzésen is átgázolnak rajtuk, nemhogy egy meccsen.

Ott tartunk, hogy futballunk legnagyobb ellensége a rengeteg pénz lett, illetve annak ellenőrízetlen és rossz felhasználása, és amíg ez nem változik, addig sajnos nem várható előre lépés!
 

 

 



Ezt kívánjunk a magyar focinak 2019-re! A Rossi-jelenség