19 11 2018
Finnország legyőzésével zártuk a Nemzetek Ligáját, és a görögöknek vagy az észteknek – vagy talán a 14-szeres szorzónak – köszönhetően végül másodikok lettünk a csoportunkban. Ez az a helyezés, ami igazából nem ér semmit, hiszen se fel nem jutottunk, se ki nem estünk. A decemberi Eb-selejtező sorsoláson pedig így is simán kerülhetünk majd a harmadik, sőt a negyedik kalapba, ami kapásból két-három erősebb ellenfelet jelent majd. Márpedig ma is vallom, a Nemzetek Ligájából sokkal könnyebb lett volna kijutni az Eb-re!
Győzelemmel, és a csoport második helyével zártuk a NL-t (Fotó:mti)
Nagyszerű kezdeményezésnek tartom a Nemzetek Ligáját, mert a nem topcsapat kategóriába tartozó országok innen könnyebben kivívhatják az Európa-bajnoki szereplést. Az már más kérdés, hogy nagyon úgy néz ki, mások is jó lehetőségnek tartják a sorozatot – a pénzszerzésre.
Ha végignézzük az eddigi meccseket, bizony nagyon sok olyan eredményt találunk, amire tuti bejelzett az UEFA bunda ellenes rendszere.
És mindegyik csoportban!
Véleményem szerint ide tartozhat a tegnapi görög-észt meccs is, amit épp egy öngóllal buktak el a görögök, és épp 14-szeres pénzt fizetett a vereség – vagyis az észt győzelem.
No de vissza a magyar csapathoz, amely sajnos nem használta ki a Nemzetek Ligája adta lehetőséget, nem tudta megnyerni a csoportját. Hogy miért nem, arra számos okot vagy indokot lehetne találni, de hiba lenne az észtek elleni idegenbeli meccsen keseregni, mert véleményem szerint a hibát nem elsősorban a pályán, sokkal inkább a háttérben kell keresni.
A gondom az, hogy bár valóban úgy néz ki, Orbán Willi érkezésél stabilizálódott egy kicsit a hátsó alakzat, azért tegnap úgy nyertünk 2-0-ra a már csoportgyőztes finnek ellen, csak Gulácsin múlt, hogy nem az északiak szereztek vezetést. Ennél is nagyobb gondom az, hogy teljesen őszintén mondom: elképzelni nem tudom, hogy ez a támadó szekció egy finneknél valamivel erősebb csapatnak gólt, gólokat tud lőni.
Ahogy egyik főnököm és példaképem, Őri B. Péter szokta mondani: a futball attól szép, hogy mindenki másképp látja. Nos, a tegnapi meccs után az újságírók egy része azt mondta, Szalai volt a meccs legjobbja, míg volt – és bevallom, én is ebbe a csoportba tartozom – akik szerint Szalai, bár kétség kívül szép gólt lőtt, lényegében egy „paródiát” mutatott be.
Szalai ugyan gól lőtt, de a második félidőben egyetlen egy pontos passza volt összesen (Fotó:mti)
A gólnál tökéletes megoldást választott – bár volt előtte két kulcspassz – de emellett alig akadt jó megoldása, a második félidőben pedig írd és mond: egy, azaz egy alakalommal sikerült magyar játékoshoz passzolnia. Így az a felkiáltás, hogy megtartotta a labdákat, nem fedi a valóságot, mert ahhoz az kell, hogy a „megtartás” után saját társhoz passzoljon, de ezt 45 percen keresztül, egyetlen kivétellel nem sikerült megoldania. Volt viszont hiszti, színészkedés elég!
Érdekes, hogy az újságírók egyvalamiben értettek egyet: Dzsudszák Balázsnak meg kell köszönni a részvételt.
Bár Marco Rossi azt mondta, senki nem presszionálta őt azért, hogy Dzsdzsák visszakerüljön a válogatottba, azért az, hogy belső középpályásként, a második félidőben pedig lényegében csatárként játszott, kicsi a „csakazértisjátszon” elvet támasztja alá. És valljuk be, nem nagyon jött be a húzás, az viszont nagyon látszott, hogy Dzsudzsák nincs játékban. Lényegében össze-vissza pattant tőle labda - és ez sajnos akkor is így van, ha győztes meccs után nem illik ilyet írni!
Őszintén és nagyon drukkolok Rossinak azért, hogy ebből a keretből összerakja azt a csapatot, amelyik kijuthat a 2020-as Eb-re, de azt gondolom, nagyon nehéz dolga lesz.
Az viszont igenis látszik, mit akar játszani a csapat, és ez már komoly előrelépés a Storck éra utolsó időszakához és a Leekens-csapathoz képest! Ebből kell valahogy kiindulni, erényt, eredményt kovácsolni!
Szalai: Jól működött a letámadás, de... Ide szeretnénk eljutni - minden, amit az Eb-ről tudni kell!