05 09 2018

Semmi nem változott a magyar válogatott „háza körül”. Új, kapitány, új sorozat, (részben) új csapat – csodavárás. Hogy most aztán megmutatjuk….De mit is? Leginkább nekünk - akik formálják a közvéleményt, a szurkolók hangulatát - , kellene megmutatni, hogy hosszú-hosszú évek után a realitások talaján tudunk maradni.

Nem vitás, elvesztegettünk egy évet.
Tavaly, Leekens kinevezésekor azt írtam, az MLSZ pont jó időben jelölt ki új vezért, akinek van ideje kialakítani a csapatát. Nos, azóta kiderült, hogy bár az időpont jó volt, a választás már nem annyira.

Leekens, aki hosszú távú munkára szerződött, kis túlzással még ki sem pakolta a bőröndjét, máris továbbállt – vagyis tovább küldték. Jött helyette Rossi, akitől megint csodát várunk.

Csodát várunk, hiszen mindenki azt hangoztatja: Rossi egyszer már csodát tett Kispesten, ráadásul évek óta hazánkban dolgozik, ismeri a magyar közeget. Azt elég kevesen teszik hozzá, hogy Kispesten két év alatt, napi munkával, szinte ugyanazzal a kerettel tette azt a csodát, a válogatottnál viszont teljesen másfajta munkát kell végezni. Amire egyébként képes lehet Marco Rossi, de óriási hiba azt üzenni a szurkolóknak, hogy ott lehetünk a 2020-as Európa-bajnokságon.

Pontosabban nem hiba, hanem hazugság.
Mert az igazság az, hogy pont ott tartunk csapatépítésben, mint egy, négy, hat, nyolc, tíz vagy tizenöt éve.

Nagyjából az elején.

Tudom, hogy az MLSZ megfogalmazása szerint szinte kötelező ott lennünk a 2020-as Eb-n, hiszen Budapesten is lesznek mérkőzésen, de pont az MLSZ tehet arról, hogy ez most inkább tartozna a bravúrkategóriába, mint reális elvárásnak.

Korábban írtam: Csányi Sándor elnökségének nyolc évében Marco Rossi a nyolcadik szövetségi kapitány, ami nemcsak azt mutatja, hogy teljesen átgondolatlan döntéseket hoznak a szövetségben, de azt is, hogy mindezt teljes hozzá nem értés mellett teszik.

Emellett kb. kétévente van új koncepció, új terv, miközben a szövetség vezetői statisztáltak ahhoz, hogy az állami kitüntetésben is részesített Bernd Storck lényegében teljesen szétverje az utánpótlás-bajnokságot, míg a hazai élvonalban lassan több külföldi szerepel, mint magyar, pedig a válogatott játékosok nagy része az NB I-ből kerül ki.

Nos, mindezeket figyelembe véve reálisan azt mondom: drukkoljunk Marco Rossinak, hogy sikerüljön neki összerakni egy olyan nemzeti csapatot, melyen legalább azt látjuk, mit akar játszani, és örüljünk minden egyes gólnak vagy pontnak, amit a Nemzetek Ligájában és az Európa-bajnoki selejtezőben sikerült megszerezni.

És persze, várjuk (egy kicsit) a csodát!

Kifakadt a szülő: Nem fizettem az edzőnek, nem játszott a fiam! Dobos Barnának 4-5 hét alatt a Barcelona szintjére kell hozni a ZTE játékát!