27 08 2018

Megdöbbentő vallomást tett nekem egy jelenleg NB II-ben futballozó, korábban NB I-es utánpótlás akadémián nevelkedő játékos. Saját tapasztalatból azt mondta: ma Magyarországon szinte bárki megkaphatja az esélyt az NB I-ben – ha a megfelelő embernek visszaad a fizetéséből. Nem is keveset. És a legmegdöbbentőbb az volt, hogy a társaságban lévő többi játékos is alátámasztotta ezt.

Évek óta hallani azokat a folyosói pletykákat, miszerint egyes edzőknek van 4-5 olyan játékosa, akiket mindenhova visznek magukkal. Na nem azért, mert annyira megbíznak bennük, hanem mert ezek a játékosok visszaosztanak nekik a fizetésükből.

Persze, mindezt a magyar futball vezetői, edzői bőszen tagadják, és mivel bizonyíték nincs, így csak egyesek elmondásaira, történeteire hagyatkozhatunk.

Hogy mennyi igaz belőlük, és mennyi csak a „sértetség hangja”, nem tudhatjuk.
Mindennek eldöntését az olvasóra bízzunk!

Nos, nem oly rég volt szerencsém egy futballista társaságban tölteni az estét. Fiatal, 23-30 éves srácok ünnepelték egyik társukat egy felemelő alakalom miatt, és egy ilyen társaságban persze mindig a  futball a központi téma.

És megdöbbenésemre teljesen megnyíltak ezek a srácok, akik azért nem mindig állnak szóba újságíróval.
- Nézd, az a helyzet, hogy ma szinte bárki kaphat esély az NB I-ben. Lényegében csak rajta múlik, hogy él-e ezzel Nem biztos, hogy csak tudás kell hozzá, sokkal inkább az, hogy a megfelelő embernek vissza kell adni a fizetésből. Saját példám: két évvel ezelőtt két NB I-es csapat is hívott. Az egyik budapesti a másik kelet-magyarországi csapat volt. Mind a két helyen azonos feltételeket „támasztott” az edző. Kezdeményezi a szerződtetésem, sőt, egész normális fizetést is,  ha  annak 40 százalékát minden hónapban visszaadom neki – mondta az egyik, jelenleg az NB II-ben futballozó játékos, akinek a nevét akár le is írhatnám, hiszen nem kérte, hogy ne tegyem, ám én mégis inkább csak Gábornak nevezem.

A történet még véget sem ért, amikor az asztalnál ülő többi futballista nem csak helyeselt, hanem szinte mindegyük előadta a saját sztoriját. Volt, akinek az edzőnek, volt, akinek a sportigazgatónak kellett volna visszacsurgatni valamennyit minden hónapban.

- Sokan élnek a lehetősséggel, de meg kell nézni, mi lesz a sorsuk. Nem nehéz lekövetni, kik is ezek: csak meg kell nézni, hogy kik kerültek az NB II-ből az NB I-be az elmúlt években, illetve kik kerületek kiscsapatokból nagyobbakba úgy, hogy aztán szinte csak percekre léptek pályára. Én pedig inkább játszani szeretnék, ráadásul a nekem ajánlott pénz a visszaadó összeget levéve már nem sokkal több, mint a mostani csapatomnál, ahol korrekt körülmények között dolgozhatunk – mondta Gábor, aki hozzátette, érdemes megnézni a hazánkban dolgozó külföldi edzőket is.
- Persze vannak kivételek, de ha megnézzük, akkor rájöhetünk: ha egy külföldi edző kerül valahova, ott gyorsan igazolnak néhány olyan játékost, aki az edző országából érkezik. Megnézhetjük például, hogy mennyi ügyetlen, másod-harmadosztályú német játékos játszott az elmúlt öt évben egy bizonyos csapatban. Persze, itt is „játszik” a visszaadó pénz.

Gábor hozzátette, vannak edzők, akik nem mennek bele az ilyen üzletekbe, de ők gyorsan munka nélkül találják magukat, főleg, ha a felettük álló „szakember” benne van a buliban.
- Elég csak Bódog Tamás vagy legutóbb Kodás Elemér menesztésének körülményeit megvizsgálni – mondta Gábor!

Az egyik ismert menedzser ismerősöm ennél is keményebb dolgot mondott.
Szerinte a külföldre eladott magyar futballisták nagy része is hasonló „üzleti konstrukcióval” szerződnek légiósnak.
- Csak egy mondat a magyar helyzetre: mint gondolnak, miért nincs érdekében egyetlen sportvezetőnek sem, hogy ne csökkenjenek a sokak által kritizált, irreálisan magas fizetések? És az sem véletlen, hogy féltve titkolják a játékosok fizetését, miközben a nagy sztárok pénzét ismerjük! De a légiósokra visszatérve: most komolyan gondolja valaki, hogy a külföldi csapatok a magyar NB I-ben néznek meg futballistákat, itt keresnek csiszolatlan gyémántokat? Egy fenét!  A menedzser felhívja a külföldi csapat edzőjének vagy sportigazgatójának a figyelmét egy olyan játékosra, aki benne van az ilyen üzletben, majd az edző vagy sportigazgató megmondja, hogy mennyi az annyi. És ugye hallottunk már olyat, hogy egy csapatnál az edzőváltás után nemkívánatos személy lett a magyar játékos. Ez nem véletlen, hiszen az üzletek nagy része csak addig tart, amíg az üzletbe bevont edző a helyén van. Persze, nem mindenki van így, hiszen azért igenis vannak tehetségeink, de jelen pillanatban nem tudnék mondani öt, külföldön focizó magyart, aki ne így került volna a csapatához!

A spori hibázott vagy Huszti? Kifakadt a szülő: Nem fizettem az edzőnek, nem játszott a fiam!