30 04 2018

Tíz éve, 2008 óta senkinek nem adott interjút Magyarországon, most ezt a mifocink.com kedvéért megtette. Volt üzletember, a legendás High Life disco-tulajdonosa, futballozott a Torontói Fradiban. Örök barátságot ápolt a híres fotóssal, Burger Barnával, na és ami a legfontosabb: menedzsere volt annak a III. kerületi TVE-nek, amelyik 59 év elteltével, a 90-es években visszajutott az NB I-be, ott pedig a harmadik legtöbb nézővel büszkélkedhetett. Ma már azonban egyáltalán nem követi a magyar futball eseményeit, sokkal inkább a kézilabda érdekli, ami nem véletlen. Az „Elfelejtett klubvezetők, elfelejtett sportvezetők” riportsorozatunknak exkluzív interjút adott Klivinyi Zoltán, aki azt vallja: kalandos élete után most sportos nyugalom veszi körül, ami nagyon jó, és bár van még egy hosszú bakancslistája, azt nem egyedül tervezi végigjárni… (Az exkluzív fotók Klivinyi Zoltán személyes fotóalbumából valók, melyeket Burger Barna készített, és melyeket még soha nem publikáltak!)

Klivinyi Zoltán nosztalgiából néha még kimegy a Kerület pályára (Fotó: mifocink.com)

Klivinyi Zoltán mindössze tíz éves lehetett, amikor az általános iskolai focibajnokság egyik mérkőzése után odament hozzá egy mosolygós, zömök bácsi és megkérdezte, nem akar-e igazolt játékos lenni a Vasasban?

„Dunai Antalra úgy néztem, mint egy félistenre”

- Mondtam, hogy én amúgy műkorcsolyázom, csak a grundon, meg a suliban, hobbiból focizom. „Nem baj, majd beszélek a szüleiddel” - mondta a bácsi. És egyik este a lakótelepi lakásunk ajtajában ott állt Virágh Feri Bá’, aki igazi lelkes szakember volt. Beszélt apukámmal, hogy egy ilyen tehetséges kölyök ne már a jégpályán csúszkáljon. Lementem a Fáy utcába egy edzésre és akkor, 1974-ben a tornacsukára cseréltem a korit. Egész 1988-ig, mikor Kanadába disszidáltam – emlékezett vissza a klubfutballal való első találkozására Klivinyi Zoltán a mifocink.com-nak adott exkluzív interjúban.

- A Vasasban kezdtem, de amikor Virágh Feri Bá elment onnan, átigazoltam Újpestbe, ahol Dunai Antal lett az edzőm. Na, őrá úgy néztünk fel, mint egy félistenre. Sohasem felejtem el, mikor Anti Bá’ elintézte, hogy mi legyünk a labdaszedők a Megyeri úti stadionban. Több, telt házas meccsen zúgott úgy a “Táncoj Törő”, hogy én ott voltam a pálya szélén. Örök emlék marad. Nemrégiben találkoztam Dunai Antallal, együtt ebédeltünk, jó tudni, hallani tőle, hogy emlékezett ő is az akkori újpest ifi csapatra és a nevekre. Ránk: Burger, Brockhauser, Klivinyi, stb….

Klivinyi később, mint sportszázados futball-katona játszott Szentendrén a Kossuth KFSE-ben, ahol Faragó Lajos, az Aranycsapat tartalék kapusa volt az edzője, míg az Osztapenko SE-ben a legendás Túri Pista bácsi volt mestere.
- Az Osztapenkoban együtt fociztunk ifjabb Mészöly Kálmánnal, akivel jó barátok lettünk. Felejthetetlen és örök élmény volt “operett katonának” lenni, kiváltságos focistaként.
A katonaság után az NB II-es BKV Előrébe igazoltam, ahol végül hazai “nem túl sikeres” de emlékezetes futballkarrieremet befejeztem. 1988-ban elmentem és Torontóban éltem egy ideig, ahol a torontói Fradiban játszottam. Sajnos addigra már két porcműtétem volt, így hiába mentem próbajátékra a Toronto Blizzard első osztályú csapatába, a tudásom akkor oda bőven elég lett volna, de a térdeim nem bírták.

Mivel nem volt testvérem, Burgi volt az, akivel jobb volt egész életem során a kapcsolatunk, mintha “csak” testvérek lettünk volna

A futballt ekkor abbahagyta, de a pályán töltött évek során örök életre szóló barátságokat kötött.
- Újpesten például együtt játszhattam legjobb barátommal, a nemrégiben posztumusz Budapest díszpolgárává választott Burger Barnával, akivel a Kerék utcai iskolába is együtt jártunk, majd az Árpád gimibe is és az iskolai csapatok csatársora voltunk. Jól ismertük egymás gondolatait, így már az igazi nagypályán, lila-fehér mezben csukott szemmel is a fejére tudtam ívelni a lasztit. Büszke vagyok rá, hogy Barnával 48 évig a pályán és a sulin kívül is igazi barátok voltunk. Sajnos ő 2017. február 21-én eltávozott, ALS-ben szenvedett, de az utolsó perceiben is vele voltam a kórházban. Mivel nem volt testvérem, Burgi volt az, akivel jobb volt egész életem során a kapcsolatunk, mintha “csak” testvérek lettünk volna. Tudom, kicsit elkalandoztam, de ha a fociról kérdeznek, ma már csak a régi szép közös emlékek jutnak eszembe.

Amikor abbahagyta a játékot, talán ő sem gondolta volna, hogy előbb mint szponzor, később mint menedzsr tér vissza a magyar futball színpadára. Pedig így lett, hiszen miután Kanadából „hazatalált”, 1990-ben a BKV Előre egyik szponzora lett.
- Az éjjel-nappali üzleteim reklámjai voltak anno az elsők a közlekedési vállalat járművein. A buszokra, villamosokra festett EuroShop reklámok bevétele a futballcsapat kasszájába került szponzorpénzként. Ez volt a deal.

High Life Disco, no és persze a III. Kerület

Aztán 1991-ben megnyitotta Óbudán a Kalap utcában a korszak egyik legismertebb, legjobb szórakozóhelyét, a High Life Disco-t, a III. ker. TTVE. pálya közvetlen szomszédságában.
- Természetesen már a High Life építkezése alatt átjártam a meccsekre, ahol megismerkedtem a klub vezetőivel és Tarlós Istvánnal, aki akkor kerületi polgármester volt.  Óbudai gyerekként nem kellett nagyon győzködni, hogy a BKV helyett a III. ker. TVE-t támogassam, ráadásul az üzleteim nagy része is Óbudán volt. A High Life nyitórendezvényéhez kapcsolódóan III. kerületi öregfiúk - újságírók gálameccset szerveztem, amelyen Puskás Öcsi bá’ végezte el a kezdőrúgást! Az első időszakban, 1991-92 között “csak” a csapat szponzora voltam. Mivel ebben az időben az amerikai Miller Sörgyár hazai disztribúcióját vittem, a focicsapat Miller reklámhordozó volt. De ebben az időben, ‘92-ben már kézilabdával is foglalkoztam és a gödöllői csapat, Miller G.S.C. néven indult a bajnokságban. Az élelmiszer üzletek és a vendéglátó megaszórakozóhelyek, ital-cigi diszkontok vagy épp a Crystal Palace éttermem reklámozására a sport tökéletes lehetőség volt.

Egyeztetés az öltözőben a High Life megnyitó alkalmából rendezett III. kerületi Öregfiúk - Újságírók mérkőzésen. Puskás Öcsi (középen) végezte a kezdő rúgást, Tarlós István (balról a második) akkori kerületi polgármester és Nemcsák Károly  színész is játszott (Fotó: Burger Barna)

Klivinyi Zoltán is megmutatta tudását a High Life megnyitójának gálamérkőzésén  (Fotó: Burger Barna)

Klivinyi nem sokkal később, 1994-ben már ismert III. kerületi vállalkozóként a polgármester választási kampányát segítette ötletekkel, rendezvényekkel, anyagiakkal és egy “Óbuda-Képes” című kerületi lappal, ami a mai Óbuda Újság elődje volt, és minden óbudai lakásba, levélszekrénybe eljutott.
- Mikor Tarlós István 1994-ben decemberében megnyerte az önkormányzati választást, a III. Kerület a 94-95-ös bajnoki idény felénél tartott és jól állt a tabellán. Ugyanakkor az egyre növekvő költségek miatt az addig önkormányzati támogatás már csak a meleg vízre, a létesítmény és a fenntartás alapköltségére volt elég. Vígh Péter az egyesület akkori elnöke rábeszélt, vegyem át a futball klub irányítását, hisz már egy ideje akkor is egyrészt az én támogatásomnak köszönhetően működtek. Anno a III. kerületi önkormányzat kb. 20 millió forinttal támogatta az egész klubot, amiben több szakosztály volt. Leültünk hármasban az elnök úrral és a polgármester úrral és kitaláltunk egy konstrukciót, amiben kvázi szabad kezet kaptam a futballcsapat irányítására, de a pénzt is nekem kellett előteremtenem.

Klivinyi kijelentette: NB I-es lesz a csapat! És az lett!
 
Klivinyi Zoltán pedig nagyban, NB I-es csapatban gondolkozott, így 1996 elején határozottan jelentette be, a csapat meg fogja nyerni az NB II keleti csoportját és elindul az NBI-ben.
- Voltak ugyan kétkedők, de akik ismertek engem, tudták, komolyan gondolom. Minden olyan  kerületi vállalkozót felkerestem, akikkel már az önkormányzati választáson is együtt dolgoztunk. Tarlós István polgármester mellett helyi politikusok, mint pl. Szász Domokos és Csire János alpolgármester is mindent megtettek, hogy az óbudai fociálom megvalósuljon.

“Hajrá kerület, első a becsület, mert ma egész Óbuda itt van veletek” - énekelték a lokálpatrióta büszke szurkolók, amikor a 96-os NB II-es bajnokság utolsó előtti mérkőzésén hazai pályán több ezer vérmes óbudai szurkoló előtt a játékosok kékre festett hajjal, teljes extázisban kifutottak a Hévízi úti gyepre a Salgótarján ellen.
- Ha nyerünk, az utolsó meccstől függetlenül, már bajnok a csapat és a mennybe megy! Nyertünk! Nekem is kék volt a „búrám”, hiszen én találtam ki, a fiúk meg minden új ötletemet gólokkal hálálták meg. Ami akkor ott Óbudán történt, számunkra olyan volt, mintha a világbajnokságot nyertük volna meg. Úgy is emlegetik, ez volt a III. kerületi futball Woodstockja.  A lefújás után a szurkolók szinte meztelenre vetkőztették a játékosokat, akik mint a gyerekek, egy szál alsógatyában, kék hajjal térden csúszva vonatoztak a gyepen.

A felejthetetlen mérkőzés, kék hajjal (Fotó: Burger Barna)

A játékosok térden kúszva, mászva alsónadrágra vetkőzve ünnepelték a győzelmet Fotó: (Burger Barna)

És a csapat 1996-ban, 59 év kihagyás után újra NBI-es lett!

Hogy mi volt a motiváció?  Az edző a játékosok szeme láttára megkapta a meccsprémiumot, azzal a zsebében ült a kispadon, győzelem után pedig azonnal szétosztotta azt!

Nem mellesleg a Kerület szurkolói szempontból is a nyugalom szigete volt, ahol együtt szurkolt a csapatnak fradista, újpesti vagy épp honvédos! De, ahogy szokták mondani, mindez nem jöhetett volna létre a pénz mellett két meghatározó tényező nélkül.
- A legfontosabb, és aki a csapat taktikáját, egységét, stílusát megálmodta, Gergely Károly edző! Karcsival még a BKV-ban fociztam együtt. Tanári középső középpályás volt, aki, ha kellett, kint maradt velem is edzés után, hogy tökéletesítsük a beadásaimat. Gergely Károly igazi jó ember és jó szemű szakember volt. Tökéletes volt kettőnk között az összhang. A III. Kerület TVE ennek is köszönheti a végső sikert. Én nem is szóltam bele a csapat összeállításába, Karcsi nem foglalkozott a gazdasági, szervezési kérdésekkel. Emlékszem, minden mérkőzés előtt az öltözőben, miután elmondta az adott taktikát, udvariasan hozzám fordult és megkérdezte: Zolikám, akarsz valamit mondani a fiúknak? Ilyenkor felálltam és a forgatókönyv szerint csak annyit mondtam: Uraim, a mai mérkőzésre az alapbéren felül a szurkolói klub, az aktuális szponzorok és a saját zsebemből erre a célra szánt összeg 500 ezer forint (vagy épp, amennyi összegyűlt). Ezt a zsebemből elővettem, átadtam Karcsinak, aki a zsebében a mannával ült a kispadon. A fiúk pedig tudták, ha nyernek, meccs után azonnal szétosztja a pénzt, arányosan… Ez jó motivációnak bizonyult.

Gergely Károly vezetőedző volt a siker egyik legfontosabb pillére

Klivinyi Zoltán hozzátette, a szakmai munka mellett kellett a sikerhez a megfelelő háttérmunka is.
- Simon Gábor személyében az ország legjobb technikai vezetője dolgozott a klubnál. Őt még az Osztyapenkó SE-ből ismertem, ott volt intéző, és én hívtam a Kerülethez. Szakmai hozzáértését bizonyítja, hogy ma ő a legtöbb NB I-es meccsen technikai vezetőként kispadon ült szakember. Tőle még ma sem lehet olyat kérdezni, amire ne tudná a választ.

És 1996 őszén Óbudán beköszöntött az NBI!

Mint azt Klivinyi Zoltán elmondta, nehéz lenne összefoglalni az 1996-os nyár eseményeit, az euforikus örömtől, az MLSZ előírásainak megfelelő NBI-es pálya létrehozásán át a csapatépítésig és az első hazai NBI-es mérkőzés kezdetéig.

Megtelt a kerületi aréna lelátója, még a tetőről is nézték az emberek az NBII-es bajnokság utolsó előtti mérkőzését. A Salgótarján elleni meccsen elért győzelemmel jutott a III. kerület az NBI-be (Fotó: Burger Barna)

- Rövid és mozgalmas nyár volt, főleg úgy, hogy közben három hetet Amerikában töltöttem, üzleti ügyben. Kellett egy lelátó, megfelelő kiszolgáló helyiségek, meg ilyenek. No meg néhány tapasztalt NBI-es játékos, mert a szív és a lelkesedés már nem elég a legfelső osztályba. Az akkor indult Market RT a kerület mellé állt és a lelátó kapu mögötti részét a betonkaréjt megépítette, a főtribünt felújította. Mobillelátót béreltünk a keleti oldalra és a játékos-kijárót római kori dizájnnal díszítettük. Nem kis mutatvány volt alkalmassá tenni a Hévízi úti „Bernabéu” stadiont a nagyszámú nézőközönség fogadására, de az önkormányzatnak a kerületi vállalkozóknak és szponzorainknak köszönhetően sikerült. Szerencsére az NBI első fordulóját idegenben kezdtük a Megyeri úton, ahol máris meglepetést okoztunk: mindössze egy góllal, 3-2-re kaptunk ki.

Azután eljött az óbudaiak várva várt első hazai összecsapása a Győr ellen.
- Parádés körítést terveztem: az amerikai football mérkőzések show hangulatát próbáltam a magyar focira adaptálni. Eleve új logót, imidzset alkottunk a klubnak, és a kerület történelmének legrégebbi emlékeihez igazítva a csapatot “Aquincum Légiónak” neveztük el. A játékosok pedig gladiátorok módjára küzdöttek a nevesebb, tapasztaltabb csapatok ellen.  A szurkolótábornak már az NB II-es tavaszi szezonban mondtuk, kértük őket, segítsenek egy új stílus megteremtésében. Az első hazai meccs előtt a szurkolótábor vezetőjének átadtuk az “Aquincum Légió” zászlaját.

Gladiátbemutatókkal is kedveskedtek a nézőknek (Fotó: Burger Barna)

A Győr elleni első hazai NBI-es mérkőzést 59 év után játszotta a Kerület, és kevés nagypapa volt, aki látott már Óbudán első osztályú meccset. A felhajtás és a speciális jegyértékesítés bejött. Tízezernél többen voltak kíváncsiak a történelmi mérkőzésre. A stadion teljesen megtelt, de a környező panelházak tetejéről, a pályán kívüli kerítés mögül és a pályára néző ablakokból is szurkoltak a csapatnak. Az eredmény 0-0 lett, de ez nem változtatott semmit a tényen: Óbuda az NBI-ben játszik és van támogató bázisa.

A legnagyobb siker: győzelem a Ferencváros ellen!

Azután sorra jöttek az eredmények és eljött a Kerület talán legemlékezetesebb újkori NB I-es mérkőzése, a Ferencváros ellen.
- Hosszas egyeztetés után a III. kerületi rendőrség és az önkormányzat nem járult hozzá, hogy a Fradit a Hévízi úton fogadjuk. Pedig elmondtam, megegyeztem a Hypos Ferivel a Fradi szurkolók vezetőjével - aki amúgy óbudai volt és sokszor megfordult korábban nálam a High Life-ban -, hogy nem lesz balhé! Miért is lett volna, hisz nem lehettünk ősellenségek, a kerület békés lokálpatrióta szurkolói csak a szotyit köpködték, nem az ellenfelet. Mindegy, végül a Vasas pályán fogadtunk a Fradit, hisz ott gyerekkorom óta jó volt a kapcsolatom mindenkivel. Aztán egy „világraszóló” 4-3-as győzelmet arattunk Lisztes Krisztiánék ellen, olyat, amibe beleremegett a sportsajtó.

A Kerület végig egyenrangú ellenfele volt a Fradinak és bár háromszor hátrányba került, mindháromszor egyenlíteni tudott, a végén pedig Kiss István olyan gólt lőtt a Fradi védelemnek, amit még unokáik is szégyenkezve fognak emlegetni.

- A cselsorozatot Pista a 88. percben mutatta be, így a bölcs mondás szerint akkor rúgta a győztes gólt, amikor az ellenfélnek már nem volt ideje egyenlíteni.  A mérkőzést élőben adta a Duna TV. Én a stúdióban kommentáltam a meccset a Fradi ügyvezetőjével, Fenyvesi Mátéval. Bátran előre döntetlent tippeltem, hiszen erre a csodára ki számított? Az adás után átszáguldottam a városon a Fáy utcába, ahol rám vártak a Gladiátorok. Még most is kicsordul a könnyem, ha arra a napra gondolok. Egy álom vált valóra, egy kerületet boldoggá tettünk, egy ország figyelt fel a lelkes óbudai légiósokra és hetekig elemezték a futballszakértők a hihetetlent.  A szezonban 96/97-ben végül a harmadik legnagyobb nézőszámmal rendelkezett a kerület, csak a Fradi és a Zalaegerszeg járt előttünk.

„Irigyelték a sikereinket, főleg az én népszerűségem fájt egyeseknek, pedig nem törtem senki helyére”

És akkor bekövetkezett az, amire senki nem számított. A sikerek ellenére az őszi szezon végén Klivinyi Zoltán mindenről lemondott, otthagyta a klubot az önkormányzattal és néhány helyi politikussal történt nézetkülönbség után.
- Hogy miért tettem ezt? Ez egyszerű: sokan irigyelték a sikereinket, főleg az én népszerűségem fájt egyeseknek. A létesítményt pedig nem adták végül üzemeltetésbe, így nem érte meg fejleszteni, beruházni. Fájdalmas volt a szakítás, a játékosaim nem értették, Gergely Karcsi igen. Pont az ő védelmükben távoztam és buktam súlyos milliókat azért, hogy az én személyem ne gátolja a jövőt! A játékosok játékjoga viszont az én cégem tulajdonában állt, hisz én vettem őket, fizettem a fizetéseiket, autóikat. Fontos megjegyeznem itt, hogy ameddig én vezettem a klubot, mindenki megkapta a szerződés szerinti pénzét, sőt a meccsek után többet is. Sokaknak ez nem tetszett. Főleg azoknak, akiket még érkezésemkor eltávolítottam a csapat környékéről, mivel csak az önkormányzati támogatást szívták el a sportolók elől. Ez abban az időben szokás volt, hiszen maradt a szocreál beidegződés és az ingyen-potya-állami ellopható források. A profizmussal ennek véget vetettem, sokak fájdalmára. Mindig azt gondoltam, a sikerek örömet okoznak mindenkinek, de rá kellett jönnöm, Magyarország nem Amerika. Előfordult, hogy olyan üzenetet kaptam: tönkre tesznek, ha nem távozok a klub éléről.

Klivinyi tehát távozott Óbudáról, de maradt a futball mellett, hiszen amint lemondott mindenről, szinte azonnal öt NBII-es klub kereste meg, hogy menjen hozzájuk menedzsernek.
 - Sopront választottam, mivel sok üzleti érdekeltségem volt a városban. Klassz kis focicirkuszt kreáltam ott is és a “Soproni Ördögök” egész jól szerepeltek, igaz, az NB I nem sikerült. Azután jöttek a “Nyírgyházi Bikák”. Mivel a Dreher Sörgyárral dolgoztam, marketing vonalon a foci jó piac volt. A Nyíregyháza feljutott az NB I-be, hasonló volt a körítés, parádé és siker, mint Óbudán. Nem véletlenül, hiszen én tudom, a futball a szurkolókért van, őket kell kiszolgálni – és nem csak a pályán.

Egyik alkalommal egy igazi bika is megfordult a Bikák pályáján Nyíregyházán (Fotó: Burger Barna)

Jenei Imre szövetségi kapitány budapesti lakását is ő fizette

Mivel ekkoriban az “Arany Ászok” sörkampánnyal szponzorpénzt vitt mind a húsz NBII-es csapathoz, egy idő után ezek a klubok felkérték Klivinyit képviselje őket az MLSZ-ben.
- Ezt a szponzorpénzt úgy kell elképzelni, hogy megvettem minden klubtól a “szünet nevét” és a mérkőzések félidejében, az országban minden NB II-es összecsapáson “Arany Ászok szünet” volt. Ezek után az MLSZ marketing bizottságában is segédkeztem egy darabig, de az akkori vezetés tagja antitalentumok voltak, és csak a saját érdekeiket nézték.

Az Arany Ászok szponzorálta nyíregyházi csapat mérkőzésein is tele volt a lelátó (Fotó: Burger Barna)

A Nyíregyházi Bikák címerállata a pályán (Fotó: Burger Barna)

Kevesen, sőt, talán senki nem tudja, hogy egy évig Klivinyi Zoltán volt Jenei Imre szövetségi kapitány szponzora.
- Valóban, én fizettem a kapitány budapesti lakását. Aztán valamikor 1998-ban ráébredtem, - mivel nem voltam hajlandó a labdarúgás vérszívóinak a zsebébe szponzorpénzt juttatni - se a profi mentalitásomra, sem tőkeerős szponzorokra nincs „szükség”. Nevesíthetném a senkiket, de a magyar futball legnagyobb baja, hogy közülük sokan ma is komoly tisztséget töltenek be a labdarúgásban!

Ezek után nem meglepő, hogy Klivinyi Zoltán egyetlen pillanatig sem gondolkozik, ha arra kell válaszolnia, mire a legbüszkébb?
- Ez egyértelmű:  A legbüszkébb az óbudai sikerekre vagyok. Az történelmi volt!

Történelmi tettet hajtott végre a III. Kerület az NB I-be jutással, Klivinyi erre a sikerre a legbüszkébb! (Fotó: Burger Barna)

„Újra belevágnék, de nem futballt csinálnék”

Az egykori sportvezető a mai magyar futballba már nem lát bele, de azt gondolja, ma sokkal könnyebb futballt, vagy kézilabdát profi szinten csinálni, mint a kilencvenes években, mert a kluboknak nem kell trükközni, honnan szerezzenek legális forrásokat.
-  Aki volt sportvezető a 90-es években, végigvariálta azt, amit például én is, hogy a játékosoknak a motivációs ösztönző-rendszer legális üzemmenetben valósuljon meg. Aki volt sportvezető a 90-es években, az tudja, a minimális önkormányzati támogatás mellé a helyi nagy cégek, multik, vagy csak a zöldségesek - mint például a III. kerületi legendás Bajusz - szívét a csapat mellé kellett, hogy állítsák, hogy a munkához meglegyen a nyugodt háttér. Mind emlékszünk azokra az időkre, amikor a csillagászati beígért összegek, szerződések semmit nem értek, és a játékosok állandó stresszben voltak, kapnak-e fizetést. Ez természetesen kihatott a teljesítményükre is. A klubok sorra dőltek meg, az MLSZ újabb és újabb indulási feltételeket szabott az anyagi biztonság érdekében. Ma nem tudom, hogy mi van a színfalak mögött, bár a kézilabdába némileg belelátok és a foci is hasonlóan működik az egységes TAO szabályozás szerint. Egy biztos, a sportolók egyszerűsített adózása a klubok kiszámítható, tervezhető költségvetése és az elmúlt évek állami sportberuházásai mind segítették az eredményeket. Lehet vitatkozni a TAO-n, a stadionokon, sportcsarnokokon, a hazai világversenyek költségein, még az olimpián is, de nézzünk vissza, mi volt a rendszerváltás után és hol tart ma a magyar sport. De a legjobb, ha megkérdezzük a sportolókat…

Érdekes és talán kissé meglepő – hiszen a 90-es évek sportvezetői ma már inkább távol maradnának a sporttól – de Klivinyi Zoltán most is belevágna a nagy kalandba. Igaz, nem futballt „csinálna” Magyarországon, hanem…

Ma sokkal könnyebb futballt csinálni, mint a 90-es években, de az óbudai álom megvalósítása talán most sem sikerülne (Fotó: Burger Barna)

- Pont az előbb említett okokból tenném. Amit 20 évvel ezelőtt Óbudán alkottunk “retro módon”, ma már mindenkinek természetes folyamat. Anno UFO-nak tartottak, hogy hazahoztam minden üzleti vállalkozásomba az amerikai feelinget. A szórakoztató ipar, vendéglátás, kereskedelem és a sport is ma már levedlette a szürke szocializmusból örökölt negatív, pesszimista, zárkózott, szomorú gúnyát és minden szinten kisütött a nap. Talán újra belevágok, de biztosan nem a labdarúgásba, hisz a kézilabdában van némi érdekeltségem.

„Marha büszke vagyok Kingára!”

Méghozzá nem is akármilyen, hanem – hogy kicsit csúnyán fejezzük ki magunkat – egyenesági, hiszen az Érd válogatott kézilabdázója, Klivinyi Kinga a volt sportvezető lánya.
- Marha büszke vagyok rá! Főleg a kitartása és a szíve miatt. A kézilabda így most természetesen közelebb áll a szívemhez és talán már valamivel több közöm is van hozzá. Ahogy már említettem, a 90-es évek elején a Gödöllő csapatát szponzoráltam a kétezres évek elején pedig a Vasast, ahol a csarnokot is béreltem 2 évig és a női kézilabda csapat támogatója voltam. Gurics Attilával együtt hívtuk akkor Mocsai Lajost a Vasas vezetőedzőjének és szép sikereket értünk el. Kinga a Vasastól Vácra igazolt, majd 5 évet töltött el Érden, ahol szerintem a profi háttér team-nek köszönhetően minden évben bajnoki bronz és két kupa ezüst is sikerült a csapatnak. Persze, apuka akkor a legbüszkébb, amikor a Himnuszt játsszák a női válogatottnak és a sorban ott áll a “Klivi-klónom”. Magam is megsirattam Karl Eric Böhm (K.E.B.) kapitányt, aki tanári módon bánt a lányokkal és 2012-ben Eb-bronzéremig vitte a magyar válogatottat, köztük az akkor 20 éves Klivinyi Kingát is.De a kislányom valóban 6 éves kora óta dobálja a gólokat. Minden korosztályos válogatottban szerepelt, és tele van otthon a vitrinje a különböző díjakkal, érmekkel. Nem kell magyaráznom, egy sportos apukának milyen élmény mindez és milyen fájdalom, amikor - mint most - Kinga vállműtéten esett át és hónapokig nem játszhat. De szerencsére a válogatottba visszavárja, a K.E.B.-hez hasonlóan jólelkű, profi és rokonszenves Kim Rasmussen és a következő szezonban, elvileg szeptembertől, összedrótozott vállal, de újra harcra kész lesz.

„Hihetetlen kimondani, de nagypapa leszek!”

Klivinyi Zoltánnak új szakaszba lép az élete, pedig mint mondja, még alig múlt 30 éves, máris nagypapa lesz!

Klivinyi 53 évesen is kirobbanó formában van (Fotó: mifocink.com)

- Na jó, bármilyen fura is ezt kimondani, 53 éves vagyok, de még ezt nem érzem!
Nagyobbik lányom, Kitty idén augusztusban unokát ad az egész családnak, így készülhetek a nagypapa szerepre. Kinga ugyanolyan boldog, mint a testvére, mivel a sportkarrierje miatt azt mondják, jelenleg kettőjüknek lesz egy babája. A lányaim imádják egymást, ami számomra az igazi boldogság, az unoka lesz most a bónusz! Nem mellesleg két klassz “fiam” is lett a lányaimnak köszönhetően. Jövőre két esküvő lesz, miután idén a szintén profi kézilabdázó Debreczeni Dávid megkérte tőlem Kinga kezét. Míg a kajakos - immár lassan apuka - Szále Patrick pedig Kitty lányomat fogja elvenni. Vagyis, más szerepet kapok a jövőben, de kalandos életem után nagyon jó ez a sportos nyugalom, bár van még egy hosszú bakancslistám, amit nem egyedül tervezek végigjárni…

Genzwein Ferenc: Szakmailag hibás döntés a 12 csapatos NB I! Jól megünnepelte az NB I-be jutást az MTK: gyorsan igazolt egy légióst