mifocink

Magyar futballról érdekek nélkül

Sallai Roland mellett más tehetségünket is "kinyírták" a válogatottnál

Mint arról beszámoltunk, állítólag egy múltban elkövetett „bűnért” kimaradt a válogatott első két mérkőzésén pályára lépő csapatból az egyetlen olyan mezőnyjátékosunk, aki mérkőzést játszott a Bajnokok Ligája csoportkörében. Ma már egyértelműnek tűnik, hogy Sallai Rolanddal példát akartak statuálni Leekens rossz súgói, ám a Sport Plusz kiderítette, Sallai mellett akad egy másik, külföldön rendszeresen szereplő tehetségünk, akivel nem foglalkoznak a válogatottnál. Átnéznek rajta, mintha nem is létezne...



De még mielőtt rátérnénk az újabb botrányra, idézzük fel röviden, mi történt eddig a Sallai-ügyben.

„A fiammal példát akartak statuálni”

A két világbajnokságot megjárt Sallai Sándor kifakadt, hogy unokaöccse, a hatszoros felnőtt válogatott Roland nem kapott meghívót a nemzeti csapatba, miközben a húszéves futballista rendszeresen játszott a Bajnokok Ligájában és az NB I-nél sokkal erősebb ciprusi élvonalban is.
- Úgy gondolom, ez nem a belga szövetségi kapitány döntése, hanem a segítői javasolták neki. Honnan ismerné Rolit ilyen rövid idő alatt Leekens? Megnézte három meccsét? Nem sok. Mondjuk szerintem egy meccsét sem látta… Hihetetlen nagy pocsékolás, hogy egy olyan játékost nem hívnak be a nemzeti csapatba, aki ki tudná szolgálni a közönséget. Abszolút nem értem ezt a döntést, szerintem egyértelmű, hogy nem a tudása miatt nem került be a harminchét fős keretbe. Ez felháborító – háborgott Sallai.

Akinek a szavai nem maradtak válasz nélkül. Georges Leekens így magyarázta a támadó kihagyását:
- Az U21-ben volt vele azonban egy eset, amikor sérült volt, két nappal később pedig játszott, ez nem túl szerencsés. Mindenkire vonatkoznak a szabályok. Ha úgy teljesít, akkor természetesen meg fogom hívni a válogatottba, nyitva áll előtte az út a válogatottba, de ehhez okosnak kell lennie – nyilatkozta a szövetségi kapitány.

Leekens tehát azt mondja, Sallaival voltak gondok a válogatottnál, s ezért nem kapott most meghívót.

Mint megírtuk, Leekens ezzel saját magának mondott ellent, hiszen a kapitány korábban úgy fogalmazott, nála mindenki tiszta lappal indul... Kérdés, hogy Sallai miért nem kapta meg ezt a lehetőséget?
No és nagy kérdés, hogy akkor Leekens válogatott és állította össze a keretet, vagy valaki más?...
Az édesapa, Sallai Tibor szerint ezt az egészet nem Leekens találta ki.
- Nem akarok személyeskedni, de nem viselkedtek szépen a fiammal, lehordták mindennek, mintha valóban cserbenhagyta volna a válogatottat – árulta el Sallai a sportnapilapnak. - Úgy érzem, a fiammal példát akartak statuálni, hogy lám, így jár mindenki, aki nem áll be a sorba. A hivatalos indoklás az, hogy korábban fegyelmezetlenséget követett el az U21-es válogatottnál. Ez a mondat így valótlanság. Arról beszélnek, Roli állítólag sumákolt. Sumákolt?! Még játszott Luxemburgban, a gyászos emlékű mérkőzésen, ám Costa Rica ellen Budapesten már nem lépett pályára, és voltak, akik ezt úgy élték meg, hogy a gyerekem alibizik, sérülésre hivatkozott, mert nem volt kedve játszani. De Roli nem érezte jól magát, szúró fájdalmat érzett a gyomrában, emiatt még Budapesten elment orvoshoz, mert élt a gyanú, hogy prosztatagyulladása is lehet. Szerencsére nem volt nagy baj, Roland visszament Ciprusra, és beinjekciózva valóban játszott a klubcsapatában. A másik, hogy Rolit a klubja egy meccsre engedte akkor haza, a Luxemburg elleni találkozóra kapott engedélyt. A ciprusiak ezt előre megmondták a megbízott kapitánynak, Szélesi Zoltánnak. Szóval, nem volt sumákolás, kifogáskeresés. Azt is sejtem, hogy Georges Leekens ezt a döntést – mármint hogy nem hívta be Rolandot – nem egyedül találta ki. Sőt, talán nem is ő találta ki.

Nyolc éve a Rapid Wien tagja, de még senki nem kereste

Sallai mellett azonban egy másik tehetséges játékosunk is hasonlókat élt, él át a magyar válogatottnál.

Ő nem más, mint a Rapid Wien alapembere, a 22 esztendős Szántó Tamás. Akiről idehaza – nagyon keveset hallani. Holott a Szántó név ismerősen cseng, az édesapa, a marosvásárhelyi születésű sportember 1990-ben érkezett Magyarországra, játszott Győrben, Sopronban és Siófokon, öt évig szerepelt az NB I-ben, nem is olyan régen pedig pályaedzőként segítette Supka Attila munkáját Sopronban.

Fia, Tamás 2010-ben Sopronból igazolt a bécsiekhez, ahol 2014-ben kapott profi szerződést, nem sokkal később pedig az osztrák bajnokság mellett már az Európa-ligában láthattuk futballozni a fiatal játékost. Tamás egyik pillanatról a másikra lett a Rapid meghatározó labdarúgója, együtt dolgozott a Bayern München és a német válogatott egykori sztárjával, Carsten Janckerrel, aki így fogalmazott róla: a középpálya közepén szeret játszani, támadófelfogásban, irányítóként nyújtja a legjobb teljesítményt.



Szántó korosztálya egyik legtehetségesebb játékosa, akiről édesapjának is megvan a véleménye:
- Tomit tizennégy és fél éves kora óta építi a Rapid Wien, fokról fokra haladt a karrierjében. Belső középpályásként szerepel, közel sem csak a támadásokat segíti, noha az utánpótláscsapatokban mindig sok gólt szerzett. Nagy munkabírású futballista, ragyogó passzkészséggel, emellett igazi csapatjátékos.

„Elfogyott körülötte a levegő”

Szántó közel két éve tagja a jelenleg harmadik helyezett Rapid felnőtt csapatának, és pillanatok alatt meghatározó tagjává vált a gárdának, olyannyira, hogy tavaly 29 bajnokin kapott lehetőséget, rúgott 5 gólt, emellett az Európa-ligában és az Osztrák Kupában is rendre szóhoz jutott.
Vajon miként fordulhat elő, hogy az osztrák bajnokságban és a nemzetközi porondon is rendszeresen futballozó játékosról még csak tudomást sem vesznek idehaza? Storcknál, majd Szélesinél és most Leekensnél sem bukkant fel Szántó neve?

Mi lehet az ok?

Mi lehet a magyarázat arra, hogy a Rapid alapemberét még csak meg sem hívják, még csak meg sem nézik a válogatottnál, miközben olyan játékosok, akik odakint a kispadot koptatják (vagy még azt sem), megkapják a lehetőséget a nemzeti csapatnál?

Mi lehet – Szántó bűne?

A Sport plusz kérdezősködni, kutakodni kezdtett a témában. Sokan tanácstalanul tárták szét a karjukat, és nem tudták mire vélni Szántó hanyagolását. Egy utánpótlás-edzőnk azonban rávilágított arra, szerinte mi tett be a játékosnak idehaza.

A neve elhallgatását kérő szakember egy három és fél évvel ezelőtti történetet elevenített fel a Sport plusz megkeresésére.
- Elöljáróban annyit hadd jegyezzek meg, hogy engem is meglepet a „kis Szántó” ilyen látványos mellőzése a válogatottnál, különösen akkor, amikor az utóbbi időben boldog-boldogtalan bekerülhetett a csapatba – kezdte érdeklődésünkre a szakember, majd így folytatta: - Ha jönnének az eredmények és kész csapatunk lenne, akkor esetleg elfogadnám, de így... De lépjünk tovább. Nem tudok másra gondolni, mint arra a balhéra, ami korábban volt Tamás körül. Történetesen, hogy amikor az osztrákoktól profi szerződést kapott, lemondta a válogatottságot az U19-eseknél. Emlékszem, állt a bál körülötte, mert azt mindenki tudta, hogy a fú mekkora tehetség, és óriási szükség lett volna rá azokon az Eb-selejtezőkön... Az sem volt véletlen, hogy ezek után az U20-as vb-re sem vitték ki, egyszerűen kihagyták a szűk keretből, majd idehaza mintha szép lassan elfogyott volna körülötte a levegő...

„Szó sincs arról, hogy lemondta volna a válogatottságot – meg sem hívták”

Megpróbáltunk utánajárni az elhangzottaknak, és némi keresgélés után rábukkantunk a történetre. Az akkor még Pisont István vezette U19-es válogatott a hazai Európa-bajnoki selejtezőtorna előtt állt, a mieinkre Azerbajdzsán, Szlovákia és Szlovénia várt.

Pisont keserűen nyilatkozta a rangado.hu oldalnak:
- Szántó Tamás lemondta a válogatottságot, arra hivatkozva, hogy a klubjára szeretne koncentrálni, miután felkerült a felnőtt csapatba. Megértem: vannak klubérdekek is, de mindkét részről szükség lenne kompromisszumkészségre.
Az édesapa, Szántó Csaba azonban ugrott: szó sincs róla, hogy fia lemondta volna a válogatottságot, hiszen bármikor, bármelyik korosztályos csapatba szívesen jön, ha meghívják – így volt eddig is, és így lesz ezután is.

- Nagyjából egy hónappal ezelőtt kétnapos összetartáson vett részt az U19-válogatott kerete, amely edzőmérkőzésen pályára lépett az NB III-ban szereplő Videoton II ellen. Tamás korábban minden edzésen, minden meccsen ott volt, amikor meghívták, de ezúttal kérte Pisont Istvántól, hogy kivételesen tekintsen el a részvételétől, mert kulcsfontosságú napok előtt állt a bécsi klubnál: Andreas Müller és Carsten Jancker felkarolták, két edzőmeccsen is lehetőséget kapott a felnőtt csapatban, ráadásul ötéves profi szerződést kínáltak neki, tehát fontos volt, hogy megmutathassa magát.

Az édesapa hozzátette, hogy fia végül aláírta ötéves profi szerződését, ám lehet, ha kihagyja azt a két napot, akkor több ilyen lehetősége nem lett volna, kölcsönadják alsóbb osztályba, vagy marad a második keretben. Amiatt viszont szomorúak, hogy fekete bárányként kezelik Tamást, mert nem fedi a valóságot, hogy lemondta volna a válogatottságot – hiszen az Európa-bajnoki selejtezőtorára meg sem hívták, tehát nem volt mit lemondania –, és bármikor szívesen állt a csapat rendelkezésére.



Annyi bizonyos, hogy ezután már alig-alig találkoztunk az immár 22 esztendős Szántó nevével a korosztályos (U20-as és U21-es) válogatottaknál, míg a felnőtt nemzeti csapatnál fel sem merült a meghívása még egy barátságos meccsre sem. (A Rapidban nyújtott remeklése ellenére sem...)

Hogy aztán a korábbi sérelmek miatt kezelik-e valóban fekete bárányként idehaza a tehetséget, vagy akad más is, arról nem árultak el többet a felek. Mindenesetre a Szántó-család véleménye változatlan, s kijelentették: amennyiben meghívják a fiút, örömmel jön a válogatottba, az osztrák nemzeti csapat szóba sem jöhet!
Mi ehhez csak annyit fűznénk hozzá: jó lenne, ha végre a súgók és ilyen-olyan érdekek, sérelmek háttérbe szorításával a szövetségi kapitány szakmai alapon fogna hozzá a válogatott csapat építéséhez. Mert az eredmények azt mutatják: az eddig út – járhatatlan...




Nagy Antal: Megüzenték, hogy ne okoskodjak! „Halálra ítélt” válogatott!