23 03 2018
Ma mérkőzésen is bemutatkozik az új szövetségi kapitány, Georges Leekens. A magyar futball sajátja, hogy bizonyos időnként (általában 3-4 évente) újrakezdünk valamit. Most sincs ez másként, ám a német vonalat ezúttal belgára cseréltük. És mit is lehet ezután, de előre mondani, minthogy hajra, Leekens!
Kazahsztán akár jó választás is lehet első meccsre, mert előre láthatóan ellenük nem ég meg az új kapitány. Persze, azért nem árt óvatosnak lenni, hiszen a magyar csapat lassan már senki ellen nem mehet biztosra, másrészt, bár a rivális 2016 júniusa óta nyeretlen, az elmúlt időszakban döntetlent játszott a vb-résztvevő Lengyelország (2-2) és Románia (0-0) ellen is.
Azt is nagyon fontos kiemelni, hogy az a magyar csapat, amelyik ma (vagy épp a következő meccsen, Skócia ellen) kifut a pályára, biztosan nem lesz ugyanaz a csapat, amelyik majd tétmeccseken lép pályára. Mert Leekens korai kinevezésében pont az a lehetőség, hogy van majd egy éve, hogy megismerje a magyar közeget. Hogy megismerje a játékosokat, hogy kiválassza a tökéletes szakmai stábot.
Van egy éve, hogy felépítse…magát, hogy aztán reményeink szerint felépítsen egy olyan válogatott, amely eséllyel lép majd pályára az Eb-selejtezőkön.
Persze, ehhez elengedhetetlenül szükséges, hogy kipróbáljon játékosokat, így viszont nem kell majd csodálkozni, hogy újabb egyszeres, kétszeres válogatottakkal gyarapszik kis hazánk. És azt mondom, ezen most túl kell lépni, ezt most – mondjuk úgy – meg szabad, meg kell „bocsájtani”.
A lényeg az, hogy végre újra összeálljon egy olyan motivált és felkészített csapat, amely eséllyel lép majd pályára az Eb-részvételért.
Úgyhogy nincs más hátra, mint hajrá, Leekens!