mifocink

Magyar futballról érdekek nélkül

A sajtóelhárítás oka a rengeteg titok és susmus

Évek óta mondom, hogy ami a magyar fociban sajtókiszolgálás néven folyik, az inkább sajtóelhárítás. A klubok mondják meg, kitől kérdezhetek, sőt, lényegében cenzúrázzák is a nyilatkozatokat. Lassan már a kérdéseket is a klubok szabják meg, és ezt most a Diósgyőr és az egyik játékos, Nana példájából tisztán láthatja mindenki. Mindeközben telefonon bármikor felhívhatom a háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázók közül, bármelyiket, az úszó Cseh Lacit vagy éppen a kétszeres olimpiai bajnok Szilágyi Áront. Mindannyian, mindig válaszolnak, sőt, ha épp nem veszik fel a telefont, akkor visszahívnak. Vajon miért csak a futballban létezik ez a sajtóelhárítás?


A válasz egyszerű.

Mert Magyarországon semelyik másik sportágban nincs annyi titok, mint a futballban.
Mert Magyarországon semelyik másik sportágban nincs annyi susmus, mint a futballban.
Mert Magyarországon semelyik másik sportágban nem akarnak a vezetők annyi mindent eltitkolni, eltakarni, mint a futballban.

Persze, nem volt mindig így.

Alig 15 évvel ezelőtt még simán fel lehetett hívni telefonon egy játékost, sőt, még simán oda lehetett menni hozzá egy edzésen, és kérdezni is lehetett tőle.
Ma már évente ha egy, kijelölt edzésre bejut az ember.
Egyetlen üdítő kivételt azért tudok mondani: a Vasas edzésére bármikor bemehet az ember, ott bárkitől, bármit lehet kérdezni, bármelyik klubvezetőt vagy játékost fel lehet hívni telefonon

Az egész őrültségnek Nemes Károly volt az elindítója, aki mint az Újpest sajtófőnöke, úgy 15 évvel ezelőtt kitalálta, hogy a sajtónak előbb a klubtól kell engedélyt kérnie, ha interjút akar készíteni egy játékossal, edzővel, vagy vezetővel, nagyjából. Ebből jött aztán, hogy a kész cikket is engedélyezni kellett – állítólag az újságírók védelmében.


Pedig semmi más nem történt, minthogy a titkok, a futballba beömlő pénzek egyre nagyobbak lettek, és mindenki félt, pontosabban most is mindenki fél attól, hogy valami olyan is napvilágra kerülhet, amit a kluboknál nem akarnak.

Ma már a magyar futballisták, sportvezetők szinte megközelíthetetlenek, lassan már egy interjúért a kérdező „anyagkönyvi kivonatát is be kell mutatni”.

A friss példa erre a Diósgyőr és játékosa, Nono esete.

Előbb Bódog Tamás, a csapat edzője fakadt ki nyilvánosan a futballistára, amire válaszként Nono is adott egy interjút.
Az érdekes fordulat ezután következett: a miskolci klub közleményben jelentette be, hogy felfüggesztik a játékost, többek között azért, mert engedély nélkül nyilatkozott.

Ebben az esetben Bódog nyilatkozatban bírálta a játékost (és most tekintsünk el attól, hogy ez a bírálat jogos volt-e, vagy sem), és ez szerintük megfelelő „eljárás”, de arra már megsértődnek, ha a játékos is nyilatkozik az ügyben.

Valami furcsa dolog terjed el a magyar futballban, amit igazából – az újságírók mellett – a szurkolók szenvednek meg.

És hogy miért van az, hogy amíg a futballkluboknál titkolóznak mindenhol, addig a többi sportágban világsztárjaink – és nem magyar focisztárocskák – szívesen nyilatkoznak.

Mert az igazi sztárok tudják a sajtó az ő érdeküket is szolgálja, az ő mondanivalójukat közvetíti a szurkolók, rajongók felé, míg a focistáknak, és vezetőiknek inkább nyűg a sajtónyilvánosság.

Mert lehet, hogy ott a féltve őrzött titkokra is fény derülhet.

 





Itt a bizonyíték az MLSZ idióta szabályára Stabil az állapota a kilencszer újraélesztett Ádámnak