14 01 2018

Új év, új sorozat. A mifocink.com „Elfelejtett klubvezetők, elfelejtett sportvezetők” című riportsorozatában olyan sportvezetőket keres meg, akik a rendszerváltás környékén próbáltak „futballt csinálni” Magyarországon. Ezen a héten Iványi Károly vendégei voltunk, aki elnökként a jól megválasztott kollégákkal csinált bajnokcsapatot abból a Vácból, amelyik a Benfica vagy épp a PSG ellen is pályára léphetett a nemzetközi kupasorozatban.

Bár semmilyen sportszakmai múlttal nem rendelkezett, a váci futball aranykora fűződik Iványi Károly nevéhez. Az egykori váci elnök beszélt arról, hogyan alakult ki a váci aranycsapat, mennyiből csináltak bajnokcsapatot, mennyit kerestek a játékosok, hogyan élte meg, hogy tíz sikeres év után lényegében puccsal leváltották, mit érzett, amikor utána mindenféle szerencselovagok tönkretették azt, amit ő és kollégái  megpróbáltak  felépíteni. No és persze arról is beszélt mit gondol a magyar futball mostani helyzetéről, és mivel telnek most a napjai.

Iványi Károly irodájában ma is fő helyen van a bajnoki tabló (Fotó: szerző felvétele)

Egy biztos!
Iványi Károlynak az élete volt a váci csapat, és nagyon büszke arra, hogy elnöksége alatt a váci futball aranykorát érte. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy Vácon, a Széchenyi utcában található ingatlanirodájának falán ott díszeleg a 93-94-es bajnokcsapat tablója.
- 1987 áprilisában lettem a klub elnöke. Előttem Kovács János volt a klub – ahova akkor a futballisták mellett a kézilabdázók és az atléták tartoztak – elnöke, de ő Amerikába költözött. Én ugyan „csak” amatőr szinten fociztam a Váci Vasutasban, de ismertek a városban, sőt, a városvezetők is megbíztak bennem – mondta a mifocink.com-nak Iványi Károly, aki hozzátette, bár amikor elnök lett, a csapat az NB II-ben szerepelt, de abban az osztályban már évek óta meghatározó szerepet játszottak, és érezhető volt, hogy feljebb léphetnek.
 
„Jó hajóba ültem be!”

- Erre már 1987 tavaszán sor került, de mindig elmondom, hogy nagyon jó „hajóba ültem be”. Az elődeim László Attilával az élen és a leendő kollegáim nagyszerű munkát végeztek, és ez vezetett a sikerhez. Ettől függetlenül az is igaz, hogy nem sokan gondoltak arra, hogy a Vác feljuthat az NB I-be, arra meg főleg nem, hogy ott meghatározó szerepet tölthet be. Ám jött egy lehetőség, a város pedig egy emberként állt a csapat mögé.

Iványi Károly elmondta, hogy bár a csapat jó szakmai háttérrel rendelkezett, az infrastrukturális háttér inkább falusias volt, mintsem NB I-es.
- A város összefogott, és 2 hónap alatt megcsináltunk mindent, ami az NB I-hez kellett. Mindezt társadalmi munkában! Még most is elérzékenyülök, amikor arra gondolok, hogy mennyien dolgoztak a stadionban.

És elérkezett az első NB I-es meccs. A Honvéd vendégeskedett Vácon, még Puskás Ferenc is ellátogatott a meccsre, melyen 1-1-es végeredmény született.
- Az első évben természetesen a bennmaradás volt a cél, illetve az, hogy a „helyünkre kerüljünk”. Bevallom, nagyon nehéz volt év volt.  Haász Sándor volt az edző, és a csapatot többnyire azok a játékosok alkották, akik kiharcolták a feljutást, de minden nehézség ellenére sikerült elérni a célunkat. Utána érkezett Palicskó Tibor, aki már a középmezőnybe vezette a csapatot, de ami ennél is fontosabb: kialakította annak a jó közösségnek az alapját, melyre a későbbi sikercsapatot építhettük. Az áttörés a harmadik évben jött el, amikor Csank János lett a csapat edzője. Csank akkor már ismert név volt, és nemcsak a felnőtt labdarúgásban, de az utánpótlás-nevelés terén is. Ezt kihasználva megalapítottuk például az ország első foci-gimijét. Túlzás nélkül állíthatom: mindenki ide akart bekerülni. Több százan jelentkeztek az évfolyamonkénti egyetlen focis osztályba, a felvételik pedig több napig zajlottak.

A siker kulcsa: Csank János, László Attila és a kevés pénz!
 
Iványi Károly elmondta, a csapat is egyre jobban teljesített, és ehhez kellett egy nagyon jó stáb is. Csank János mint szakmai vezető,László Attila pedig, mint  az ország legjobb technikai vezetője alkotott nagyot.  No és nem mellesleg nagyszerűen sikerültek az igazolások is.
- Ebben az új időszakban került a csapathoz Váradi, Répási vagy ép Füle, akik előtte csapataiknál perifériára szorultak, de nálunk, hála a nagyszerű közösségnek és a stábnak magukra találtak, gólkirályi címeket nyertek, válogatott játékosok lettek. Nagyszerű összhang lett a régi és az új játékosok között, az eredmények pedig csak jöttek és jöttek.

No igen, az első néhány NB I-es év után az első jelentősebb eredmény egy negyedik helyezés volt (1991), majd 1992-ben már ezüst éremig jutott a csapat. A következő idényben egy újabb bajnoki ezüst érem következett, majd 1994-ben elérte a váci futball legnagyobb eredményét: a Vác FC magyar bajnok lett 46 ponttal. A bajnokság mellett a Magyar Kupában is vitézkedett a csapat, háromszor is bejutott a döntőbe, de győzni egyszer sem sikerült.  1991-ben és 1995-ben a Fradi, míg 1992-ben az Újpest múlta felül az egyletet. 1994-ben szuper-kupa döntőt is játszott a csapat, a Fraditól azonban itt is kikapott. Ám a csúcs mindenképp az 1994-es bajnoki cím jelentette.

Rengetegen ünnepelték a váci bajnokcsapatot, amit lényegében a semmiből építettek fel

- Sokszor feltettem már a kérdést magamnak, hogy hogyan lehetett NB I-es bajnok ez a kisvárosi csapat, és mindig három választ adok erre. Az első, hogy akkoriban nagyon gyenge volt az NB I, míg a második az, hogy mi tényleg ilyen jók voltunk. De a legfontosabb tényező a pénz volt. Engem ugyanis egy érdekelt: a végeredmény. Ha volt teljesítmény, fizettünk, ha nem, akkor nem. Nálunk senki nem kapott csak úgy pénzt. Akkoriban a „nagymenő” magyar kluboknál az volt a divat, hogy egy játékos kapott fizetést, meccsprémiumot, aláírási pénzt, pályára lépési pénzt. No, nálunk ilyen nem volt. Nálunk volt fizetés és meccsprémium, aminek egy részét, ráadásul visszatartottuk, és csak a megfelelő helyezés elérése után fizettük ki.  Azt hiszem, pont ez volt a motiváló a játékosoknak. Az, hogy itt muszáj volt teljesíteni, mert különben nem volt prémium, csak az alapfizetés, ami nem volt egy egetverő összeg, viszont ha nyertek, akkor szépen kerestek.

120 ezer volt az alapfizetés, és ugyanennyit ért egy győztes meccs

Napjainkban minden fizetést titok fedi, ám Iványi sem akkor, sem most nem titkolja, mennyit keresett egy váci játékos az aranykorszakban.
- A fizetés 120.000 ezer forint volt, ebből azért nem mentek messzire a játékosok. Meg lehetett belőle élni, de nem lehetett belőle meggazdagodni. Viszont egy győztes meccsért ugyanennyit, azaz 120.000 forintot fizettünk, azaz ha a csapat nyert egy hónapban négy meccset, akkor egy játékos 600.000 forintot vitt haza, ami azért már elég szép összeg volt.

És hogy mennyiből gazdálkodott a Vác a bajnoki cím évében?
- Bevallom, számos álmatlan éjszakám volt akkoriban, hiszen ha elmentem 100 szponzori tárgyalásra, és abból egy vagy kettő összejött, már siker volt. Akkoriban 180-200 millió forintból gazdálkodtunk- a bajnoki cím évében a Ferencváros 800 millióból.

Iványi Károly nem győzte hangsúlyozni, a sikerekhez kellett a csapategység és a rend-fegyelem is.
- Volt olyan Fradi elleni meccs, amikor a csapat meghatározó játékosa, Puglits késett 10 percet. Csank azonnal kihagyta a csapatból, és így tett volna bármelyik „sztárral” is, de ez így is volt rendjén.

És akkor jött a PSG és Weah

A sikereknek köszönhetően a csapat kiléphetett a nemzetközi porondra is. Az első nemzetközi szereplés az akkorra már presztízsét vesztett Mitropa-kupán jutott a Vácnak: Pisában, Olaszországban vettek részt a hatcsapatos megmérettetésen. A csoportmérkőzések során előbb egy 4-1-es vereség következett a Pescara ellen, a Slovan Bratislavát azonban 6-0-ra lelépték a váciak. Így gólkülönbséggel megnyerték a hármas csoportot, a döntőben azonban a házigazda Pisa 3-0-ra könnyedén legyőzte a Vácot. 1989 nyarán az Intertotó-Kupa csoportkörébe kapcsolódott be a váci csapat, az osztrák Tirol Innsbruck, a svájci Bellinzona és a bulgár Tarnovo ellen játszott összesen 6 mérkőzést, az eredmény 2 győzelem, 3 döntetlen és egy vereség volt. Két évvel később ismét az Intertotó-kupa csoportkörében a dán Ikast, az osztrák Casino Salzburg és a német Hallescher voltak az ellenfelek, ekkor egy győzelem, egy döntetlen és négy vereség jutott osztályrészül. 1991 őszén az UEFA-kupában szerepelhetett a Vác: a Dinamó Moszkvát odahaza 1-0 arányban sikerült legyőzni, az orosz fővárosban azonban már 4-1-es vereség lett a vége. 1992-ben nyáron ismét az Intertotó-kupa csoportkörében szerepeltek a váciak: a dán Aarhus és a finn Kiruna ellen kettős győzelmet arattak, a Slovan Bratislavával szemben azonban oda-vissza alul maradtak. Ősszel újra az UEFA-kupa következett, komoly sikerrel: a Gróningemet búcsúztatta a Vác (1-0, 1-1). A második kanyarban a Benficát hozta a Vác útjába a sorsolás, Lisszabonban 5-1-re győztek a portugálok, Vácon pedig 1-0-ra nyertek. 1993-ban ismét az UEFA-kupa és az Apollón Limassol következett. A hazai meccsen a váciak 2-0-ra nyertek, Cipruson viszont már 4-0-ra alul maradtak. 1994. nyarán az Intertotó-kupában négy mérkőzést játszott a Vác, az Inter Bratislava, a Ceské Budejovice, valamint az Ikast ellen is nyertek a Váciak, az ötös csoport döntő mérkőzésén Hamburgban azonban 2-1-re kikaptak. Magyar bajnokként 1994 őszén jöhetett a Bajnokok Ligája, ám a selejtezőben Paris Saint Germaint kapta a Vác, amely  3-0 és 2-1 arányban verte a magyar bajnokot. A nemzetközi szempontból is rendkívül eseménydús éveket 1995-ben egy rövid KEK szereplés zárta: a macedón Silex 3-1, 1-1 eredményekkel búcsúztatta a váciakat.


Szedlacsek István gólt szerzett a Benfica ellen, míg a PSG meccs után cserélt mezét máig őrzi (Fotó: szerző felvétele)

- Óriási volt megélni, hogy a néhány évvel korábbi NB II-es kiscsapat a Benfica vagy épp a PSG ellen léphet pályára, még akkor is, ha a hazai meccseket nem játszhattuk a stadionunkban. Jó volt kimenni az utcára, éreztük a szurkolók, az emberek szeretetét. Persze, egyik meccsen sem mi voltunk az esélyesek, de amíg a PSG ellen átélhettük Weah csodálatos játékát, addig a Benfica elleni Szedlacsek-gól örök emlék marad mindenkinek. Nem mellesleg ma a magyar csapatok csak álmaikban játszanak ilyen klubok ellen nemzetközi mérkőzést.

1998, a puccs éve

A sikerek, a növekvő érdeklődés és a nemzetközi szereplés infrastruktúrális fejlesztéseket is hozott: 1993-ban eredményjelző táblát szereltek fel a stadionban, két évvel később pedig a Fradi elleni kupadöntő előtt bevezették a világítást és tv közvetítői állást is létesítettek. A világítást felavató mérkőzésen a Vác FC 8-0-ra legyőzte az olimpiai válogatottat. Ám eljött az 1998-as év, amikor Iványi Károlyt eltávolították a klubtól.
- Méghozzá puccsal. Tudni kell, hogy akkoriban  122 egyesület óriási, mintegy 14 milliárd forintos köztartozást görgettet maga előtt. Ezek közül sok  egyesületnek semmiféle eredménye nem volt, mégis folytathatta az elnök a munkát, kivéve egyedül Vácon, ahol országos és nemzetközi sikerek voltak. Kár tagadni, nekünk is volt ilyen tartozásunk, de egy ígéret szerint ezeket mind átvállalta az állam. Ez meg is történt, de én ezt már nem „élhettem” meg. Az akkori polgármester, ugyanis azt vallotta, nem lehet valaki vezető akkor, ha a „cége” ilyen tartozást halmoz fel. Összehívta az utánpótlás-edzőket, és azt mondta: hogyha következőre is én leszek megválasztva, bezárja a stadiont. Akkoriban egy tíz éves játékosnak is ugyanolyan szavazati joga volt, mint egy válogatott játékosnak, így az edzőknél hatott a fenyegetés. Azt hiszem, sokan azt gondolták, hogy egy sikercsapat elnökeként rengeteg pénzt rakok, rakunk zsebre, és ebből akartak ők is részesülni, de engem sosem ez hajtott. Persze, tisztességesen megéltem, de a fizetéseknél például elsőnek a játékosok kapták meg a nekik járó összeget, majd a kiszolgáló személyzet, és csak utoljára a vezetőség.
 
Iványi Károly nem tagadja, leváltását tragikusan élte meg.
- Nekem az a csapat volt az életem. Volt egy stratégiai elképzelés az infrastruktúra fejlesztésére, szerettem volna egy olyan stadiont, ahova hétvégenként 7-10 ezer ember jár. Komoly szakmai terveim voltak, és bevallom, titkon azt reméltem, mint a Vác elnökeként megyek majd nyugdíjba. Nekem ez a hazám, én itt szerettem volna nagyot alkotni, nagy csapatot építeni. Fél óra alatt az egész  romba dőlt. Hogy mást ne mondjak, a nagy odafigyeléssel felépített focigimi már rég megszűnt, de az is beszédes adat, hogy a puccs utáni egy évben öt különböző elnöke volt a klubnak. Szerencsére a családom és a barátaim segítettek, így egy idő után újra magamra találtam.  

Mindezeket figyelembe véve nem csoda, ha Iványi Károly nagyon rosszul élte meg az elmúlt évek, évtizedek történéseit, amikor Héger Józsefen keresztül Ofella Zoltánon át Berki Krisztiánig különböző szerencsevadászok tették tönkre mindazt, amit ő a kollegákkal majd egy évtized alatt felépített. A mostani, angol tulajdonost viszont jó embernek tartja.
- Természetesen ma is figyelemmel kisérem a csapat szereplését, bár meccsre nemigen járok. A mostani tulajdonos, John P. Marshall minden dicséretet megérdemel, rengeteg pénzt tesz bele a klubba. Volt néhány megbeszélésünk, volt néhány közös elképzelésünk, de nem lett belőle semmi.

"Teljesítmény nélkül milliókat keresnek a játékosok, és ez kiábrándító"

És hogy mivel foglalkozik most valaki, akinek a váci futball volt az élete, aki bajnokot csinált egy kisváros csapatából?
- Előbb egy Sony márkakereskedést nyitottam a feleségemmel, ami egész jól ment, de a multikkal már nem tudtunk versenyezni. Immár több mint 15 éve ingatlan értékbecsléssel, ingatlanforgalmazással foglalkozom.  Meggazdagodni nem lehet, de tisztességes megélhetést biztosít, ráadásul jól érzem magam, szeretem, amit csinálok. Nem mellesleg támogatom a feleségem által működtetett kortárs művészeti galériát, amely itt működik ,a váci Széchenyi utcában található irodában.

Iványi ma ingatlanokkal foglalkozik, de irodájában kortárs kiállítások is láthatóak (Fotó: szerző felvétele)

És hogy mit gondol a magyar futball mai helyzetéről, illetve arról, hogy ma mire lenne képes, mint klubelnök?
- Kiábrándító a helyzet. Soha nem látott mennyiségű pénz ömlik a futballba, de olyan, mintha ezt nem használnák jól fel. A játékosok nulla, azaz semmilyen teljesítménnyel milliókat keresnek, és egyáltalán nincsenek rákényszerítve a jobb munkára. Mint mondtam, amikor elnök voltam, ez ellen küzdöttem nap, mint nap. „Jóllakott” játékosokat nem lehet motiválni, a mostani játékosok pedig igencsak jóllakottak. A mai helyzet azt bizonyítja számomra, hogy a jobb körülmények nem jelentenek jobb teljesítményt automatikusan. Azért nagyon  sok embernek ,nagyon sokat kellett dolgozni. És hogy mire lennék én képes? Nos, ez jó kérdés. Azt gondolom, ha ugyanazzal a metodikával dolgozhatnék, mint az aranykorszakban, akkor a Vác folyamatosan az élvonalban lenne.

Iványi Károly elmondta,hogy ma már azok is belátták,hogy tévedtek akik a puccsot megszervezték. Leváltása mély sebeket hagyott benne, mégis mindennek ellenére - vagy tán épp ezért - azt vallja, élete legszebb 11 évét töltötte a Vác FC elnökeként, melyet soha semmi nem tud felülmúlni.

És,hogy mire a legbüszkébb?
- Nagyon jó érzés úgy végigmenni az utcán, hogy még most is vannak, akik utánam kiabálnak, hogy hajrá Vác! 

Huszti kontra Rudolf Elkel a segítség: Tomek Zoltán, a Nyíregyháza Spartacus törzsszurkolója nagyon beteg!