03 01 2018
Bevallom, én már egy kicsit unom. Mármint azt, hogy az átigazolási szezonban bármelyik internetes oldalra kattintok, mindenhol olvashatom a nagyszerű, és általában kamu átigazolási híreket. Valahogy nálunk „sporttá” vált, hogy minden oldalon egymástól átvett anyagok, cikkek, hírek jelennek meg, melyekről kiderül, hogy igazából semmi alapjuk nincs. Máris itt az első „kamu(?)” hír, Priskin Felcsútra igazolása.
HIRDETÉS
Megjelent Fehér György sportújságíró első, nem sporttémájú regénye, A kemény fiúk is sírnak néha. Itt a lehetőség, hogy vásárlás előtt belehallgass a könyvbe, hiszen Urmai Gábor, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház művésze felolvassa Neked az első három fejezetet. Amennyiben megtetszett, keresd a könyvet a Libri és a Líra könyvesboltokban, az OMV kutakon, vagy egyszerűen rendeld meg a book24.hu-n!
Bevallom, néha visszasírom a „régi időket”.
Azokat, amikor még nem volt internet, amikor még hazánk egyetlen sportnapilapjából tájékozódhattunk az átigazolásokról. No igen, akkoriban az újságírók még a pálya mellett szedték össze az információkat, melyek nagy része igaz volt, de mára ez megváltozott.
Egyrészről a klubok rettegnek attól, hogy a szurkolók vagy az újságírók kimennek egy-egy edzésre (Pintér Attila Ferencvárostól történő menesztéséről még én is így írtam, az edzés után minden játékos megállt, és mondott pár szót), így a pálya mellől ma már igen nehéz bármilyen információt összeszedni. Sőt, bejutni is lehetetlen egy-egy edzésre.
És persze az újságírók is másként dolgoznak.
Az internetes oldalak betörésével ma már hírverseny van (a mifocink.com sosem szeretett volna ebbe beszállni), nincs idő egyik pályáról a másikra rohangálni, bár azt sosem értettem, hogyan lehet sportoldalt, sportújságot írni úgy, hogy egy szerkesztőségebn bent kell ülni délelőtt 10 és este hat között, de az egy másik történet.
A hírverseny viszont meghozta a kamu hírek időszakát.
Amikor „csak írjunk valamit a kattintásért, majd legfeljebb cáfolják, és azt is megírjuk” álhírek, álcikkek világát.
Nem tudom, külföldön hogy van ez, de nálunk tombol ez az időszak.
Itt van mindjárt a mai eset: az egyik oldal világgá kürtölte, hogy Priskin Tamás a Ferencvárosból a Puskás Akadémiába tart. Persze, a hívószavak – Ferencváros, Priskin – megtették hatásukat, gondolom, több tízezer kattintást hozott a hír annak az oldalnak, amelyik kitette, és persze azoknak is, melyek átvették a kamu hírt. És újabb tízezreket hoz majd a cáfolat, hiszen már az is megvan: Priskin menedzsere elmondta, a játékosnak hosszú távú szerződése van, és szóba sem került a Puskás Akadémiához való igazolása.
Priskint az internetes oldalak ma "eladták" a Puskás Akadémiának. Aztán kiderült, ennek a fele sem igaz!
No és itt van a „kamu hírgyártás” másik válfaja.
Emlékeznek még, amikor Dzsudzsák Balázst fél Európának eladták az újságok, vagy amikor Juhász Roland Belgiumból a Bayern Münchenbe „igazolt”.
Igen, ez a fizetett újságírás, amikor a menedzser, jobb esetben csak kér, de általában fizet az újságírónak azért, hogy írjon bármit az ügyfeléről, csak forogjon a futballista neve.
Persze, mivel Magyarországon vagyunk, ne lepődjön meg senki, ha például Priskin esetleg mégis Felcsúton kötne ki, de azt gondolom, az átigazolási szezon végéig még nagyon sok „kamu hírrel” bombázzák majd szét az agyunk.
Lehet, egyre többen sírjuk vissza a „régi időket”.
Tudják, azokat, amikor még hazánk egyetlen sportnapilapjából tájékozódhattunk az átigazolásokról, amikor még az újságírók még a pálya mellett szedték össze az információkat, melyek nagy része igaz volt.
Ide jutottunk: A magyar futball legnagyobb ellensége a sok pénz lett „Szenzációs” kommunikáció: Sokan akarnak velünk játszani, de nem mondjuk el, hogy kik!