31 12 2017
Évekig szajkóztuk, hogy csak úgy léphetünk előre, ha több pénz áramlik majd a magyar futballba. Nos, üzleti alapon ez megoldhatatlan, de jött az állam, és az elmúlt időszakban megszámlálhatatlan milliókat, milliárdokat öntött futballunkba. Ám ez nem úgy sült el, ahogy azt sokan várták: a magyar játékosok megelégedtek azzal, amit ezért a nagy semmiért kapnak, nem akarnak többet keresni, hiszen így is milliomosok, épp ezért nem is nagyon akarnak külföldre igazolni, mert ott küzdeni kell(ene).
HIRDETÉS
Megjelent Fehér György sportújságíró első, nem sporttémájú regénye, A kemény fiúk is sírnak néha. Itt a lehetőség, hogy vásárlás előtt belehallgass a könyvbe, hiszen Urmai Gábor, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház művésze felolvassa Neked az első három fejezetet. Amennyiben megtetszett, keresd a könyvet a Libri és a Líra könyvesboltokban, az OMV kutakon, vagy egyszerűen rendeld meg a book24.hu-n!
Elsőként gyorsan szögezzük le: valóban úgy lehetne előre lépni, ha sok pénz áramlana a magyar futballba.
De üzleti alapon!
Befektetőkön keresztül!
Úgy, hogy legyen valamilyen „számonkérés”!
Ám nálunk erre semmi esély, mert a magyar futball nem reklámhordozó. Az NB I-es meccseket szinte üres lelátók előtt játsszák, klubcsapataink nemzetközi kupaszereplése pedig egyenlő a nullával.
Esély sincs a befektetett pénz megtérülésére.
Tán épp a befektetők hiánya miatt (hacsak azokat a szponzorokat nem nézzük, akik (önként és dalolva” választották a magyar klubok támogatását) lépett színre az állam, ám a magyar futballba központilag öntött milliárdok szétfolynak, eltűnnek, eredmény pedig nincs – hacsak a valóban szép, de vidéken például az üzemeltetéssel milliós mínuszt felhalmozó stadionokat nem nézzük.
Az évekkel ezelőtt kitalált TAO program a magyar futball megmentője lehetett volna, ha nem eleve azért találják ki, hogy a legtöbb pénz Felcsútra menjen. De még így is jó lenne, ha átlátható lenne a rendszer, ha lenne valamilyen számonkérés, de leginkább lopás és csalás van (tisztelet a kivételnek), így lényegében senkinek még csak lövése sincs arról, hova folyik el a pénz legnagyobb része.
Ám a legnagyobb veszélyforrás az, hogyha egyszer megszűnik a sokak által korruptnak nevezett TAO rendszer, mert akkor aztán végképp összeomlik a magyar futball, lévén a hátországot, azaz NB II-től lefele lényegében ez tartja fent a futballt.
Senki nem tudja, mennyi központi pénz ömlik a magyar futballba. De ami rosszabb: senki nem tujda, ennek nagy része mire megy el
A másik, ha lehet, még rosszabb döntés a fiatal szabály bevezetése volt. Persze, értem, hogy az MLSZ szeretné, ha minél több magyar fiatal játszana, de egy 18-19 éves játékos ne azért lépjen pályára az NB I-ben, mert az MLSZ előírja, hanem azért, mert jó.
Ennél mondjuk sokkal jobb szabály lett volna, ha mondjuk, azt mondják, az országba igazoló légiósoknak legalább 5 válogatottsággal kell rendelkezniük.
Az MLSZ döntése is fordítva sült el: mesterségesen felverték a fiatal magyar játékosok árát, akik kihasználva a helyzetet súlyos milliókat keresnek az itthoni tingli-tanglival, és eszük ágában sincs külföldre igazolni. Vagy ha lenne, olyan sokba kerülnek – lévén klubjaik szeretnének valamit viszontlátni a pénzükből – hogy azt külföldön nem fizetik ki. Nem mellesleg a drága magyar játékosok miatt a klubok ismét az olcsó légiósok felé fordultak, hogy mást ne mondjunk, volt olyan, hogy az eredetileg utánpótlás klubnak létrehozott Puskás Akadémiában egy saját nevelésű játékos sem játszott – sőt, lényegében a keretben sincs ilyen játékos.
A rengeteg, magyar futballba öntött pénznek köszönhetően már az NB I-ben is milliókat lehet keresni. Olyan sokat, hogy a futballisták nagy többségének semmi „szüksége” arra, hogy külföldre menjen, hiszen itt is milliomossá vált.
Ennek a folyamatnak az egyik ékes példája ennek a Videotonos Kovács István, akinek a nevét kis túlzással csak azért ismerjük, mert Egervári mester rossz ütembe tette be a válogatottba, az utolsó pillanatban eladott egy labdát, a románok pedig gólt lőttek a támadásból.
Na jó, persze a szombathelyi nevelésű játékost korosztályának egyik legtehetségesebbjének kiáltották ki, immár 2011 óta a Videotont erősíti. Pályafutása során 340, a felnőtt élvonalban 142 mérkőzést játszott, 16 gólt szerzett. A válogatottba 2013. március 11-én kapott meghívót Egervári Sándor szövetségi kapitánytól, a 2013. március 22-i Románia, illetve a március 26-i Törökország elleni vb-selejtezőkre. A válogatottba nem sikerült bejátszania magát 2013-ban mindössze egy tét és egy barátságos mérkőzésen szerepelt. A románok elleni tétmérkőzésen történt becserélése után a 92. percben eladott egy labdát, a román támadás végén pedig Chipciu gólt szerzett. A selejtező mérkőzések során ez a találat nagyban hozzájárult, hogy nem tudott a magyar labdarúgó válogatott sorozatban már a nyolcadik alkalommal kijutni a világbajnokság döntőjére. 2014 júniusában hívta vissza Pintér Attila a válogatottba. Játszott a Kazahsztán elleni győztes és a szövetségi kapitány lemondását eredményező Észak-Írország elleni mérkőzésen.
Nos, Kovács István folyosói pletykák szerint az egyik legjobban kereső magyar játékos, állítólag évi 66 millió forintot, az elmúlt öt évben legalább 250 millió forintot vihetett haza. Gyorsan szögezzük le, ezek csak pletykák, ráadásul ha igazak is, az sem a játékos hibája, hanem annak, aki odaadja ezt a rengeteg pénz. Az viszont nem csoda, hogy nem vágyik külföldre, hiszen ezért a nagy magyar futballvalóságért, ezért az NB I-ben bemutatott tingli-tangliért is megfizetik rendesen, míg külföldön az edzésen is meg kell dögleni, nemhogy egy meccsen. Az más kérdés, hogy a napokban felmerült a neve Dunaszerdahelyen, de amint kiderült, mennyi az ára és mennyit keres, a DAC vezetői kijelentették: nekik bizony túl drága Kovács.
Kovács István állítólag az egyik legjobban kereső játékos az NB I-ben, a Dunaszerdahely nem is tudja kifizteni az árát
De ő csak egy kiragadott példa arra, mennyire rosszul használták, használják fel a klubok az állam által a magyar futballba öntött milliókat.
Hogy leegyszerűsítsem egy durva példával tudnám szemléltetni a magyar futball helyzetét.
Kutyatartók között van egy szabály: kutyakiképzés előtt nem szabad enni adni az ebnek, hogy éhes legyen és a jutalomfalattal lehessen őt motiválni a munkára.
Nos, a magyar futballisták nagy része már az NB I-ben is jóllakott, és már a pénzzel sem lehet őket motiválni a jobb, a több (külföldi) munkára.
Ott tartunk, hogy futballunk legnagyobb ellensége a rengeteg pénz lett, és amíg ez nem változik, addig sajnos nem várható előre lépés!
Ködösítés MLSZ-es módra! Kezdődik! Ömlenek a kamu, olykor fizetett átigazolási hírek!