21 11 2017

Udvariasan köszöngetnek a gyerekek a Bornemisza Péter Általános Iskola és Gimnázium folyosóján Józsi bácsinak. Kijár a tisztelet annak a testnevelő tanárnak, akinek valaha tízezrek tapsoltak a lelátókon.

Persze, inkább a futballőrült szülők tudják, hogy a tanár úr 33-szor szerepelt a válogatottban és részese volt a 86-os vb-re kijutott csapat sikereinek – és az irapuatói kudarcnak. Kardos József 229 meccsen játszott az Újpest színeiben, és most az iskola Szent Pál Akadémiáján tanítja a mesterfogásokat.

– Két éve öt tanítványomat igazolta le az Újpest, majd tavaly kettőt a Fradi. Én már ritkán játszom, két szív- és több térdműtét után csak annyit mozgok, amennyi jólesik, inkább a kényelmesebb lábteniszt választom – nyilatkozta a Lokálnak Kardos tanár úr, aki MLSZ-ellenőrként is járja az országot, így van képe a mai futballról is. – Ennyi pénz talán még sohasem jutott a focira, de hiába vannak parádés akadémiák, a régi grundok sokkal több jó játékost adtak a labdarúgásnak, és kondiban sem ütjük meg az élvonal szintjét. Egykor a magyaros finesszel egyenlítettük ki a hiányosságainkat, de most már erre sem lehet támaszkodni.

Nagy fájdalma, hogy szerinte Újpesten beletörődtek a középszerűségbe, már senki sem bánja, hogy nem a bajnoki dobogóért, a nemzetközi szereplésért harcolnak. Egyébként szinte semmi kapcsolata nincs a lila-fehérekkel, pedig igény lenne rá. Nem kérne sokat, csak néha-néha egy jegyet a Megyeri útra.

–Régen is nagy hangjuk volt a szurkolónak, hiszen Bene Ferit a Volánba üldözték, Albert Flórit a csípőre tett kezéért kezdték ki, minket az irapuatói 6-0-ért, pedig akkor legalább ott voltunk a vb-n. A kortársaim jó részének élete félrecsúszott, egy darabig én is a kocsmában kerestem önmagam, és széthullott a család. Aztán rájöttem, ez az út sehová sem vezet, és változtattam. A régi focisták az átlaghoz képest nagyon jól kerestek, de egy valamirevaló zöldséges zsebből kifizette őket, így visszavonulásuk után hamar elfogyott a pénz, s jött az ital. Az én életem is másképp alakult volna, ha 1983-ban engedek a kölniek csábításának és odakint próbálok szerencsét.

Szeretet, Marosvásárhelyről! Stadler József: Marikám, csináljon már ezeknek a gyerekeknek rántott húst!