mifocink

Magyar futballról érdekek nélkül

Kenesei Krisztián: A legjobban a csibészek hiányoznak az NB I-ből!

Kenesei Krisztián egyértelműen a magyar futball meghatározó alakja. Az NB I-ben korábban 436 meccsen 191 találatot szerzett, gólkirály is volt. A mai napig nem szakadt el a futballtól, olyannyira, hogy a harmadosztályú III. Kerület játékosaként, valamint az MTK edzőjeként egyaránt tevékenykedik szeretett sportágáért, éppen ezért van rálátása a futballban zajló folyamatokra. Andics Gábor, a Sport Pulsz munkatárásának interjúja. 

HIRDETÉS



- Eddig ahhoz szoktunk hozzá, hogy „Gólszerző: Kenesei Krisztián.” Most pedig a túloldalon áll, és edzőként irányít. Hogyan csöppentél a kellős közepébe?
- Nagyon érdekes, mert április, május környékén járhattunk, amikor az MTK klubigazgatója, Polyák Balázs felvetette, lenne-e kedvem fiatalokkal foglalkozni? Naná, hogy volt, és nyugodtan mondhatom, élvezem a munkát. 

- Pontosan mi a feladatod?

- A tehetségek technikai és koordinációs készségeit fejlesztem, amit leginkább úgy foglalnék össze, hogy próbálom átadni nekik mindazt, amit a karrierem során elsajátítottam. Remek helyre kerültem, hiszen Teodoru Vaszilisz irányításával dolgozunk, Dragan Vukmir foglalkozik a védőkkel, én meg a csatárokkal. Bemutatom az edzéseken, hogyan kell lőni, fejelni, merre helyezkedjenek, hová érkezzenek a csatárok, ilyenek... Azért pár gólt rúgtam a pályafutásom során... De nem csak fiatalokkal foglalkozom, valójában a támadószellemű játékosok egyéni fejlesztése tartozik hozzám, korosztálytól függetlenül.

- Torghelle Sándornak is megmutatod, hogyan kell fejelni?
- Ááá, Sanyi más kategória, neki nem kell már bemutatni semmit, megoldják ők Lencsével és Hrepkával, van elég rutinjuk. Igaz, a napokban azért odaszúrta a „néha beállhatnál” kezdetű nótát, de ő is tisztában van vele, hogy kész, vége, befejeztem. Legalábbis ilyen szinten.

- A Vasasból Ferenczi István ugyanígy negyvenévesen kergette őrültbe nemrég a Fradi-védőket...

- Oké, Pista szerencsés alkat, arról nem beszélve, hogy maratonokat fut. Én meg nem... Inkább másképp szeretnék kitűnni, megoldom kevesebb futással. Amúgy a szerencsére én sem panaszkodhatom, elkerültek a komolyabb sérülések, de... Szóval, profi szinten már nem futballozom, sőt, mára eljutottam odáig, hogy már azon sem kesergek, hogy két szinttel alacsonyabban, az NB III-ban játszom csak. Hogy nem úgy érkeznek a beadások, ahogy eddig megszoktam, hogy sokszor nincsenek labdaszedők a meccseken és nekem kell értük szaladgálnom, meg hasonlók. Mert ezt azért nem volt olyan egyszerű megszokni. Két éve hagytam abba az NB I-ben, kurta-furcsa véget ért a Vasassal, aztán jött a III. Kerület, és egy idő után éreztem, hogy itt lesz vége a pályafutásomnak. De mondom, már elfogadtam a helyzetet, olyannyira, hogy teljes gőzzel az edzői feladataimra koncentrálok az MTK-nál. 

- Neked is megmutatták anno, hová érkezz, hogyan lőj és fejelj, volt erre külön szakember?

- Anno az MTK-ban Szabó Gyuri bácsi – aki, ha jól emlékszem, most az újpesti utánpótlásban dolgozik – sokat edzett velem, kedden és csütörtökön egyénileg foglalkozott velem, és rengeteget köszönhetek neki. De talán nem is az a legfontosabb, amit bemutatok nekik, hanem hogy koncentrálni megtanítsam őket. Hogy ne idegeskedje, ne szórakozza el a helyzetet, ha odakerül a kapu elé. Ez számít igazán, hiszen emlékszem, amikor egymás után két ziccert is elrontottam, a harmadik is veszett fejsze nyele volt már, mert addigra tiszta ideg voltam. 

"A mai NB I-ben olyanok játszanak, akik 10-15 éve az NB III-ba sem fértek volna be”

- Arra felelj, hová tűntek mára a Kenesei, Tököli, Kabát, Horváth Ferenc, Kovács Zoltán-féle gólzsákok?
- Érdekes, hogy elszállt felettünk az idő, és anélkül, hogy bárkit is megsértenék, vagy bárkiről ítéletet mondanék, tényleg nincsenek ma már olyan kaliberű támadók, mint régebben Tököli vagy Kovács Zoli. A mai NB I-ből a csibészek hiányoznak a legjobban, azok a játékosok, akik képesek egy cselre, egy kötényre, valami fűszerre, amiért megőrülnek jó értelembe véve a szurkolók. Ez hiányzik. Aztán, hogy ez miért alakult így, az más kérdés. Magamról tudom, hogy edzés után kint maradtam, gyakoroltam, kapura lőttem, megvolt bennem a kellő akarat és alázat. Ha ezen a téren nem változik semmi, akkor bajban leszünk. Emlékszem, már a Haladásban játszottam - vagyis ugyancsak harminc felett jártam -, és a Vidi ellen kiosztottam tíz kötényt, a riporter – talán Hajdú B. István – nem győzött hüledezni. És bizony az is igaz, hogy a mai NB I-es mezőnyben olyanok játszanak, akik anno – mondjuk 2000 és 2010 között, hogy ne menjünk vissza nagyon messze – az NB III-ba sem fértek volna be... 

- Igen ám, csakhogy most – látva az anyagi és az infrastrukturális lehetőséget – nem itt kellene tartani. Csak úgy dől a pénz a magyar futballba. Akkor mégis miért nincs eredmény?

- Nehéz kérdés. Minden feltétel megvan és adott ahhoz, hogy működőképes legyen a rendszer, ám lehet, már irreálisan sok a pénz a fociban. Bárcsak mi kaptunk volna ennyit annak idején, senki sem akart volna külföldre igazolni. Megértem azonban az MLSZ-t is, hogy itthon szeretnék tartani a legjobb játékosokat, de úgy látom, átestünk a ló túloldalára. Ma már a holland és a portugál futballista is eljön Magyarországra, mer annyit lehet keresni, nekünk, magyaroknak meg nem jelent motivációt a külföldi lehetőség. Sohasem felejtem el, amikor gólkirály lettem, annyi pénzt kértek értem, hogy azt csak egy kínai klub tudta kifizetni, ezért kerültem oda. Akkor annak sem örültem, hogy gólkirály lettem... Hiszen ha nem vagyok mesterlövész, nem kérnek értem annyit, s alighanem máshová tudok igazolni. 

- A sok pénz miatt teljesítménykényszer nélkül keresnek többet a játékosok, ami kényelmessé teszi őket?
- Nem az a baj, hogy nem hajtanak eléggé. Meg az sem, hogy sok pénzt kapnak. Amiről aztán végképp nem a játékosom tehetnek, én is elfogadnám a helyükben a több lóvét. Csak sajnos nálunk sok esetben képességbeli gondok vannak, ami már gáz. De hát – itt tartunk...

- A szurkolók azonban nem kíváncsiak erre az NB I-re. Téged mennyire motivált egy-egy forró hangulatú összecsapás?

- Imádtam ezeket a meccseket. Amikor az MTK-val az Üllői úton játszottunk, kimentünk melegíteni és 15-20 ezer ember tombolt a lelátón, az volt az igazi. Olyan atmoszféra volt a stadionban, hogy komolyan mondom, még az is tetszett, amikor szidtak vagy cigányoztak. Zalaegerszegen is sokszor telt ház vonzotta a hazai meccseinket, amikor pedig a Haladással bronzérmesek lettünk, 10-12 ezer szurkoló előtt léptünk pályára Szombathelyen. Mert behúzogattuk a meccseket, a drukkerek meg belehajszoltak minket a győzelembe – de sokszor a vereségbe is, mert ilyen hangulatban gyakran ész nélkül mentünk előre. Szóval, nézők mindig kellenek, mert nélkülük az egész semmit sem ér. 

- A 12 csapatos NB I, illetve az egy napba sűrített fordulók rendszere – mindössze két tévés meccsel - mennyire vált be?

- Amikor 16 csapatos volt a bajnokság, akkor rendre akadt két-három együttes, ahol anyagi gondok voltak, elmaradtak a fizetések, jött a kizárás és hasonlók. Most ilyen nem fordul elő, ezerrel próbálták az illetékesek kompenzálni, és amondó vagyok, most már van annyi pénz a fociban, hogy fele lehetne emelni a létszámot. Ami pedig a tévés meccseket illeti, semmi közöm hozzá, de pénz kérdése az egész. Ha a tévé így dönt, akkor ez van. Régen ez is másképp volt. Szombaton játszottunk, a riválisunk meg vasárnap, és lehetett izgulni egy napig, hogy mi lesz, hogy lesz. Vagy éppen péntek, szombat, vasárnap tartott egy NB I-es forduló. Ma más a helyzet, a pénz beszél...

„El lett kapatva egy kicsit a sztori az Eb után”

- Végezetül beszéljünk a válogatottról. Mi erről a véleményed?
- El lett kapatva egy kicsit a sztori az Eb után, mert oké, hogy szép volt számunkra a franciaországi kontinenstorna egészen a belgák elleni 0-4-ig, és tök jó volt látni, hogy megmozdul az ország, azért Svájc és Portugália nem kicsit jár előttünk. Mondhatni, reális, hogy gyakorlatilag hónapokkal ezelőtt befejeztük a vb-selejtezőket, csak... Szóval, az Andorra elleni vereség óriási csalódást jelentett, amit nem foghat arra a kapitány, hogy fiatalok szerepeltek a csapatba. Mert akkor nem hívok be fiatalokat! A vb-selejtezőkön pedig az esélyt sem adtuk meg magunknak, úgyhogy ennek megfelelően megint csak nézők leszünk Oroszországban, és koncentrálunk a jövő csapatára. 



Nagy magyar futballvalóság: teljesen mindegy, ki lesz a kapitány Így hogyan lehet csapatot építeni?