mifocink

Magyar futballról érdekek nélkül

Nincs mese! Menni kell!

Van úgy, hogy menni kell!
És most menni kell!
Van úgy, hogy nem számít a múlt!
És most nem számít!
Van úgy, hogy nem számít a jövő!
És most nem számít!
Strock úr! Egy ilyen vereség után menni kell, mert….menni kell!
Nem szabad, nem lehet maradni. Össze kell pakolni, meg kell köszönni a közös munkát, és menni kell.
Uram bocsá el kell bújni.
Mert egy ilyen vereség után nem számít a múlt, nem számít a norvégok elleni kettős győzelem, nem számít az Eb-eufória, és igen, úgy gondolom, nem számít a jövő sem! Nem számít, hogy Ön építgeti a magyar utánpótlást, mert ha az úgy épül, ahogy tegnap láttuk, akkor oltári nagy a baj!
Nem számít semmi, csak egyvalami!
Menni kell!
Nagyon messzire!
Kérem, legyen Önben annyi tartás, hogy ezt belátja!
Mondok valamit: már a meccs után, azonnal le kellett volna mondani! Még Egervári Sándorban, akit sokat szapultunk, nos, benne is volt tartás, ő is tudta mikor elég.
És most elég!


De van itt még valami!
Tisztelt Csányi Sándor úr!
Van úgy, hogy küldeni kell!
Van úgy, hogy valakiben nincs tartás, kapaszkodik valamibe, ami nincs.
Ilyenkor azt a valakit el kell küldeni.
Most például BerndStorckot!
Mert egy ilyen vereség után nem számít a múlt, nem számít a norvégok elleni kettős győzelem, nem számít az Eb-eufória, és nem számít a jövő sem!
Mert nincs a világon egyetlen szakember sem, aki maradhatna a magyar kispadon egy ilyen gyalázat után!



Méltóképp emlékeztek Kónya Gyulára Tiszafüreden Storck úr, ez pofátlanság volt a javából!