07 06 2017
Kicsit megőszültek, kicsit talán lassabbak, mint a 80-as években, de focizni még nagyon tudnak! A tiszafüredi volt futballisták, mint minden évben, idén is megemlékeztek egykori edzőjükről, idősebb Kónya Gyuláról. És hogyan lehetne a szakemberre emlékezni, mintsem egy jó kis focimeccsel.
Mindig vidámság tölti be a Tiszafüredi Sportcsarnokot akkor, amikor régi focisták, rég nem látott játékostársak, barátok találkoznak. És bizony minden évben legalább egyszer találkoznak, hiszen ilyenkor megemlékeznek egykori edzőjükről, idősebb Kónya Gyuláról. Arról a szakemberről, aki a nyolcvanas években került a klubhoz, és akinek irányítása alatt igazi csapattá érett a Tiszafüred.
Csapattá a pályán és azon kívül is.
És ezt leginkább idősebb Kónya Gyulának köszönhették, aki mindent megtett játékosaiért. És ezt szó szerint kell érteni, hiszen nem csak edzőjük, de talán „nevelőapjuk” vagy tanáruk is volt, akire a magánéletben is lehetett számítani.
Játékosai pedig több mint harminc évvel később is jó szívvel emlékeznek rá. Most például a családjának, a kispályás mérkőzésen ezúttal vendégcsapatnak meghívott Hidegkúti SC öregfiúk csapatában szereplő fiának, ifjabb Kónya Gyulának adtak át egy emlékmezt, de ugyanilyen mezt kapott a másik, a tiszafüredi futballban jelentős szerepet betöltő Kalmár László családja is.
A kispályás mérkőzésen aztán mindenki alaposan megizzadt, így jól csúszott a csapolt sör, no és a bográcsban készült karcagi birkapörkölt.
És hogy mi lesz jövőre?
Természetesen újra találkoznak a régi társak, hogy együtt emlékezzenek edzőjükre.