mifocink

Magyar futballról érdekek nélkül

Egész pályás védekezés

Tisztelet a kivételnek, de remekül működik a sajtóelhárítás az élvonalbeli futballcsapatoknál. Hamarosan aknazárat, föld-levegő rakétákat és biológiai fegyvereket is bevetnek a kellemetlennek vélt kérdések, kíváncsi firkászok ellen. Mára oda jutottunk, hogy a hőmérsékletet, az aktuális napszakot, dátumot sem szabad firtatni. Számukra rangon aluli  arra válaszolni, hogy holnap kedd lesz vagy szerda? A sajtó igényeinek kielégítése kimerül a semmitmondó - nyerni akarunk, nem feltartott kézzel lépünk pályára - típusú (ál)nyilatkozatokban.
Pedig a lelátó szurkolói népességének vészes fogyatkozásából bátran lehet arra következtetni, hogy ideje lenne leszállni a magas lóról.

De nem, a hazai mezőny nagyjai sem futballtudásban, sem a sajtó kiszolgálásában nem veszik fel a versenyt az igazán profi bajnokságokban vitézkedőkkel.

Kíváncsi lennék, mihez kezdenének, ha változásokat sürgetendő, mintegy varázsütésre összefogna a sportújságíró társadalom, és az NB I-es rangadókról szóló tudósítás helyett Szilágyi Áron világkupa-győzelmeiről, a kajakosok vagy az úszók sikeriről írnának kolumnás anyagokat. Vajon kimennének tüntetni az utcára a Fradi, Újpest vagy éppen a Mezőkövesd szurkolói, amiért nem olvashattak a centerhalf váratlan hét végi formahanyatlásának okairól? Ez már átlépné a klubvezetők ingerküszöbét, és végre partnernek és nem ellenségnek tekintenék a firkászokat?

A kérdés költői, annál is inkább, mert - erre komolyabb tétben érdemes fogadni - válasz erre sem érkezik majd.
Vagy ha - véletlenül - mégis, az annyira semmitmondó és mosakodó lesz, hogy azt még elolvasni sem érdemes.



Nagy Ádámé a Magyar Aranylabda Vancsa Miklós lett az ország legjobb futball-sportvezetője