20 01 2017

Kéthetes történet, de valahogy nem írtam meg. Olyan történet, melyből kiderült, vannak klubok, vannak emberek, akik tudják, mit és miért kell tenni a szurkolókért. Olyan történet, melyből kiderül, a Budapest Honvédnál nem lehet akadály, ha egy szurkolói kérés érkezik – akkor sem, ha az január első napjaiban történik.

FEHÉR GYÖRGY

Két héttel ezelőtt az egyik barátom a születésnapját ünnepelte.
Pontosabban meglepetésbulit szerveztek neki a munkatársai, ahova meghívták a mi baráti társaságunk tagjait is.
Összedugtuk hát a fejünket, milyen ajándékot is vigyünk Tamásnak, vagy ahogy mindenki hívja, Sajtinak. Aztán megszületett a döntés: mivel Tamás Honvéd szurkoló, vigyünk neki egy Honvéd mezt.
Igen ám, de mindez január 4-én történt, akkor pedig még az NB I-es klubok téli álmukat aludták.
És akkor jött képbe a Honvéd sajtóosztályának egyik munkatársa.
Felhívtam, és elmondtam neki a sztorit. Azt válaszolta, az a nagy gond, hogy még minden zárva van a stadionban, tehát az ajándékbolt sem nyitott ki.
Aztán 5 perc múlva visszahívott.
Elmondta, hogy beszélt az ajándékboltossal, aki közölte, karácsony előtt minden elfogyott, mindössze egy darab, harmadik számú (sárga) mez van. Ha akarom, 6-én, pénteken elmegy érte, kihozza az ajándékboltból.
És igen, megtette.
Megbeszélt mindent az ajándékboltossal, aki 5 percre kinyitotta a boltot, a sajtós kifizette a mezt és elhozta nekem.
Mi pedig a barátaimmal megleptük vele Tamást.
De ez sosem sikerülhetett volna két, Honvéd alkalmazott odaadó és önzetlen segítsége nélkül.
Köszönet érte!

Mit kíván(unk) a magyar futball(nak)! Sztárok fociznak az áldozatokért