25 11 2016

Air Sanyi! Senkinek nem kell bemutatni. Tudását, küzdeni akarását azok is elismerik, akiknek nem ő a kedvenc játékosa. Én speciel játéka mellett azért is szeretem, mert soha nem kamuzik. Mindig megmondja a „frankót”, soha nem beszél mellé. És ezt ma is bizonyította.

Hétvégén az MTK a Videotonnal játszik. Ennek gyanánt a Nemzeti Sportban kettős interjú jelent meg vele és Juhász Rolanddal. És amíg Juhász nagyjából olyan válaszokat adott, amilyeneket „elvár a közvélemény”, addig Air Sanyi most sem hazudtolta meg magát. Az érdekes azonban az, hogy volt olyan kérdés, ami kettőjük kapcsolatára vonatkozott, ám míg Juhász hímezett-hámozott, addig Sanyi teljesen más választ adott.
A kérdés így hangzott: „Előfordulhat, hogy csak szabálytalanul lehet megállítani a másikat. Mennyire esik nehezére kevésébe sportszerű megoldást választania barátjával szemben”.
Nos, Juhász szerint „voltak már igazán érdekes rangadók egymás ellen, de csak egyszer kellett orvosnak beavatkoznia. A küzdelem hevében – persze nem szándékosan – Sanyi Achilles-inára tapostam. Ápolásra volt szükség, de semmilyen más, keményebb összecsapásra nem emlékszem.

Nos, Sanyi ismét igazi arcát mutatta, és elmondta, őt bizony a pályán nem a barátság, csak a győzelem érdekli.
„Van mire visszaemlékezni a párharcainkból. Volt, hogy felszakadt az Achilles-inam, mert Roli úgy érkezett. Volt, hogy szimplán összevesztünk, volt, hogy a játékvezető ítélete miatt ugrottunk egymásnak, ráadásul engem még ki is állítottak. A mostani idényben is jól megrugdostuk egymást, vagy ha a helyzet úgy kívánta, a felívelt labdánál aláfeküdtünk a másiknak. Mindketten győzni akarunk, amikor egymáshoz szólunk, meg vagyunk győződve, hogy csak nekünk lehet igazunk”

Nekem Sanyi válasza jobban tetszik, egészen egyszerűen azért, mert közelebb is áll a való élethez.
A kérdés csak az, hogy emlékezhet ennyire másként ugyanarra két játékos.

Érdekes, emberi volt Torghelle válasza arra is, hogy vereség után tud-e tiszta szívből gratulálni a másiknak.
„Ki van zárva! Én az MTK győzelméért lépek pályára, mindent elkövetek annak érdekében. Ilyenkor nem a barátomnak akarok jót, hanem magamnak, la akarom győzni őt és a csapatát is. Olyan még nem fordult elő velem, hogy elvesztettünk egy mérkőzést, én pedig odamentem az ellenfél bármelyik játékosához, és őszintén, jó szívvel gratuláltam”

Nos, ezért (is) szeretem Torghelle Sanyit.
Mert ő biztosan nem ad sablonos válaszokat, ha kényes kérdést tesznek fel neki.
Igazi, vagány.

Tényleg sikeres évet zárt a válogatott? Magyar foci 2016: Az NB III-as Győr pihentette a legjobbjait a Vasas ellen