24 10 2016
Fehér György (Fotók: Csudai Sándor) |
A vidám hangulatot, az örömfocit a szomorúság és a gyász váltotta fel a Fehérvári úti kispályás labdarúgó bajnokságban. Két héttel ezelőtt szörnyű tragédia rázta meg a sporttelepet: a Cameroon-Light csapatában futballozó, mindössze 37 éves Horváth Krisztián a mérkőzés közben lett rosszul, és hiába érkezett gyorsan a segítség, a pályán elhunyt.
Horváth Krisztiánról mindenkinek ugyanaz volt a véleménye. Jókedvű, vicces srác volt, aki mindenkinek őszintén megmondta a véleményét. A pályán kívül is egy intelligens és nagyon jóindulatú, életvidám srác volt. A munkában meg maximalista, aki mindig nagyon odatette magát. És futballpályán is, hiszen mindene volt a foci.
– Felfoghatatlan, ami történt – mondta a Lokálnak Lemmich Jakab, a Cameroon-Light futballcsapatának vezetője. – Nyolc éve játszottunk először egy csapatban egy vidéki kupa alkalmával. Igazi gólvágó volt, remek helyzetfelismeréssel. Olyan, aki soha nem erőből, hanem ésszel oldja meg az adott szituációt. Alázattal küzdött, igazi csapatjátékos volt, aki a saját egóját mindig alárendelte a csapatérdeknek. Mindig lehetett rá számítani. Az együtt játszott évek alatt egyetlen alattomos vagy durva megmozdulására sem emlékszem. Mivel csatár volt, inkább állta, mintsem adta az ilyeneket. És állta, nem volt egy reklamálós fajta, legfeljebb néha a jellegzetes fanyar humorával vetett oda egy-két megjegyzést.
Mint a csapatvezető a Lokálnak elmondta, Krisztiánon azon a szörnyű napon sem lehetett semmit észrevenni, az öltözőben tette a dolgát, készült a meccsre. Aztán…
– Úgy 10-15 perce ment a meccs, amikor lement cserélni. Pár perce ülhetett a kispadon, amikor egyszer csak… Arra emlékszem, hogy a kapusunk rohan oda és kiabál a játékvezetőnek, hogy “spori, rosszul van!”. Először nem tudtuk, hogy mekkora a baj, de aztán sajnos hamar kiderült. Ketten is azonnal hívtuk a 112-t, és pillanatok alatt sikerült is kapcsolatot teremteni a mentőkkel. Először egy másik csapat komoly lélekjelenléttel rendelkező játékosa kezdte meg a mentők telefonos instrukciói alapján az újraélesztést, majd pillanatokon belül átvette tőle egy régi ellenfelünk, aki korábban mentőzött. Olyan 10 percen belül megérkeztek a mentők is. Mindenki előtt le a kalappal, aki megpróbálta őt visszahozni! Közel egy órányi küzdelem után azonban sajnos nyilvánvalóvá vált, hogy nincs visszaút. Földbe gyökerezett lábakkal állt az egész csapat.
Krisztián mindössze 37 éves volt. Lemmich Jakab elmondta, most már semmi nem lesz olyan, mint eddig volt.
– Egy ilyen szörnyű élmény hatására sok mindent átértékel magában az ember. Egy hét alatt percről percre, napról napra kezdett mindenki megbirkózni a megváltoztathatatlannal. A megdöbbenés és a tehetetlen düh után minden erőnkkel igyekeztünk szépen elbúcsúzni Krisztiántól. Csütörtökön az általa szervezett csapat egy 4-0-ás győzelemmel búcsúzott tőle. Mi pedig a következő hétfői meccsünkön hihetetlen alázattal focizva 9-1-re nyertünk a listavezető ellen. Krisz arcképe végig kint volt a kispadon és ez így lesz az egész bajnokságban. Biztos vagyok benne, hogy ott fent nagyon büszke volt mindkét csapatára.
Sikerült elérni Horváth Krisztián legjobb barátját, a Luxemburgban élő Kertész Attilát
– Kriszt 2002 nyarán ismertem meg egy szurkolói focitornán, onnantól kezdve elválaszthatatlanok lettünk a pályán, minden csapatba hívtuk egymást focizni. 2007-ben alapítottuk meg a barátokkal a Vodkacsák SE kispályás focicsapatot, amelynek így alapító tagként folyamatosan játékosa és gólkirálya volt. Bár a csapat inkább lelkes, mint sikeres volt, végig kitartott mellette. A pályán kívül az életben is nagyon jól megértettük egymást, rengeteg közös élményünk volt. Együtt jártunk nyaralni, fesztiválozni, bulizni, koncertekre, meccsekre. Kevés embert engedett közel magához, de akit igen, azt nagyon szerette. Én abban a kivételes helyzetben voltam, hogy engem nem csak barátjának, hanem öccsének tartott. Pár éve külföldön élek, de amikor hazamentem mindig találkoztunk, borzasztó belegondolni, hogy erre már legközelebb nem lesz lehetőség. A baleset előtt 3 héttel találkoztam vele utoljára, akkor úgy tűnt minden rendben van, minden téren jól halad az élete. Nagyon fog hiányozni, halála felfoghatatlan, feldolgozhatatlan számomra.