mifocink

Magyar futballról érdekek nélkül

Serdülő III.

Sikerült úgy kikapnunk Svájctól, hogy ellenfelünk olyan gólokat szerzett, amiért bizony a serdülő háromban is kiabálna az edző.

Szalai Ádám "majdnem megmentette a hazát"

Franciaországi bemutatkozásra nem sikerült túl jól Lang Ádámnak, hiszen első meccsén öngólt lőtt, és a mai meccsen is összeszerencsétlenkedett egy vendégtalálatot. Tán mindenkinek fájt, ahogy a lába között pattogó labdát keresi. A második svájci találat gyönyörű volt, igaz, előtte olyan hibázott a védelem, amilyet tényleg ritkán látni: Kádár Tamás elindult fejelni, ám nem szólt, így  Nagy Ádám elfejelte előle a labdát - ráadásul pont Kádár helyére. Onnan aztán szállt a beadás Rodríguez lábára, aki aztán valljuk be, szépen bevágta a hosszú alsóba. A harmadik találat pedig egy bedobás (!) után született, úgy, hogy a védőinknek sikerült szabadon hagyniuk az ötösön az egy perccel korábban beálló Stockert.  Aki nem mellesleg Dárdai Pál berlini játékosa.

Komolyan mondom, hogy mindhárom gól előtti szituáció olyan volt, mint egy serdülő hármas bajnokin.

Még így is sikerült majdnem megmenteni egy pontot, mert a három svájci találat között Szalai Ádám megmutatta, hogyan lehet valaki szidott játékosból ünnepelt hős.

Vagy legalábbis majdnem ünnepelt hős.

Nem tudom a szurkolók hogy voltak vele, ám az biztos, ha a szünetben az újságírók dönthettek volna arról, kit cseréljen le Storck, akkor Szalai már nem futott volna ki a második félidőre. Ez nem is csoda, hiszen a magyar 9-esnek egyetlen értékelhető megmozdulása nem volt az első 45 percben. Olyannyira nem, hogy a 48. percben volt az első, átvett és megjátszott labdája.

Aztán a csatár jött, látott és szerzett két amolyan igazi „Szalais” gólt. Hőssé vált – vagy legalábbis nem rajta múlt, hogy végül nem lett hős -, mert bár az első félidőben semmit nem csinált, a másodikban küzdött, hajtott, gólokat lőtt.

Valljuk be, jogosan járt neki a vastaps a 86. percben, amikor Nikolics Nemanja áll be a helyére.

És egyébként miközben ezeket a sorokat írom, azon gondolkozom, vajon mit kellene még csinálnia Nikolicsnak, hogy 5-10 percnél többet kapjon egy válogatott meccsen.

Ami ennél is érdekesebb (fájóbb), hogy valahogy ma is úgy láttam, hogy a magyar válogatottban még mindig Gera Zoltánban van a legtöbb.
Kár hogy már 37 éves.



Csak lazán! Amikor a fagyi visszanyal!