08 09 2016

A szurkolók megmutatták, hogyan kell gólokat lőni. A feröeri reptéren egymást érték a szebbnél szebb találatok, sőt, a végén még a „nem annyira szeretett” újságírókat is bevették a játékba. Én pedig rájöttem arra, amit egyébként régóta mondok: valóban lehet világbajnoki selejtezőt (vagy bármilyen más futballmeccset) rendezni rendőri jelenlét és biztonsági emberek nélkül.

Ultrák vs. Ujságírók (Fotó: Thaly Zoltán)

Tudják hány rendőrrel találkoztam az alatt a szűk egy nap alatt, amit a világbajnoki selejtező kapcsán Feröer-szigeteken töltöttem?
Eggyel sem.
Pontosabban egy motoros rendőr láttam, a távolban.

Tudják hány biztonsági emberrel találkoztam az alatt a szűk egy nap alatt, amit a világbajnoki selejtező kapcsán Feröer-szigeteken töltöttem?
Eggyel sem.

Tudják hány biztonsági emberrel vagy rendőrrel  a feröeri reptéren?
Eggyel sem.

Mégis sikerült megrendezni a világbajnoki selejtezőt balhé nélkül.
Hihetetlen!
Vagy mégsem?!

Kiderült, amit én már évek óta mondok: a futball a szurkolókért van, őket kell kiszolgálni, és nem elvenni a kedvüket (vagy megnehezíteni a dolgukat) a meccsre járástól. Pedig a szigetekre is utaztak magyar szurkolók, egy persze egy-két sör (bor, pálinka) is lecsúszott a torkukon, mégsem történt semmi rendkívüli.

Sőt,  mondok valamit!
A srácok között volt egyetlen egy „erős legény”, aki ráadásul „kötekedősre itta magát”.
Lerendezték egymást között, a saját szabályaik szerint.
A srác megtanulta: sem magyarral, sem mással nem lehet kötekedni!

Mondom, eddig is tudtam, hogy lehet rendőri felvezetés nélkül is meccset rendezni, ám olyannal még sehol nem találkoztam, hogy a szurkolók fociznak egy jót a reptéren – és az égvilágon senki nem szól rájuk.

A bejárat előtt ment a meccs, mégsem szólt senki érte (Fotó: Thaly Zoltán)

A meccs után történt, hogy a fáradtságtól elcsigázott, az eredménytől szomorú drukkerek magyar idő szerint éjjel fél egykor megérkeztek a vagari reptérre, ahol kiderült: a gép egy órával később megy.
Magyar idő szerint hajnali fél négykor.

Voltak, akik elfeküdtek és pihentek ott, ahol helyett találtak, de hirtelenjében az egyik táskából előkerült egy labda (származási helyét fedje jótékony homály), és kezdődhetett a foci.

El tudják azt képzelni, hogy Ferihegyen előbb kukából, majd hirdetőtáblákból kapufákat csináljon valaki, és a bejártnál elkezdjen focizni.
Azt hiszem, ez esélytelen.

Vagarban az égvilágon senki nem szólt a drukkerekre. Együtt focizott újpesti és fradista, lány és fiú, és nemhogy csúnya, de még hangos szó sem hagyta el a szájukat.  Sőt, a közepe felé a drukkerek az általuk nem oly kedvelt újságírókat - mellettem például a néhány órával korábban még szidott Szöllősi Gyurit is – bevették a csapatba, így amolyan mini torna vette kezdetét, ahol mindig a győztes maradt a pályán.

A közelben az alvó drukkerek, a távolban egy magas labdát fejel kapura egy szurkoló (Fotó: Thaly Zoltán)

Potyogtak is a gólok szép számmal!

A történeti hűség kedvéért  mondjuk el: az ultrák-újságírók meccset (hozzánk beállt egy szurkoló) végül az ultrák nyerték, kétszer is, ám ennél sokkal fontosabb hogy kiderült: rendőrök, biztonsági emberek, rendszabályozás, felesleges provokáció nélkül is lehet ezt csinálni!

Szép volt – magyar szurkolók! A többi? Inkább hagyjuk! A minifoci Eb sikere után: ide nekünk világbajnokságot!