03 08 2016

Király Gábor bejelentette, visszavonul a válogatottságtól. Teszi mindezt csúcstartóként, úgy, hogy 107 alkalommal védte a nemzeti csapat kapuját. Pályafutására a koronát az Eb-szerepléssel tette fel, de jó magyar szokás szerint, akik ma dicsőítik, azok közül sokan néhány éve, amikor jókorákat hibázott, szidták. Szidták, mert akkor is azt mondta: egy profi futballista nem rágódhat napokig egy-egy hibán, még akkor sem, ha nagy hibáról beszélünk.

Ma már mindenki tudja, az is, aki eddig nem követte figyelemmel a játékos pályafutását: 21 évesen, 1998-ban, első válogatottságának szinte első védése az Európa-hírű Toni Polster tizenegyese volt. Azóta – ahogy mondani szokták – sok víz lefolyt a Dunán, és Királynak voltak jó, és kevésbé jó meccsei a válogatottban.
Sőt, voltak kifejezetten rossz meccsei is.

De miért ne lettek volna?
Ő is csak ember, és nem egy gép.
Hibázik, mint mindenki.

És sokan – köztük rengeteg újságíró – pont erre sértődött meg a legjobban. Hogy egy-egy méretes baki után azt mondta, ő bizony ezzel már nem foglalkozik, hanem a következő meccsre koncentrál.
Sokan nem értették, miért nem rágódik azon a lábak között besurranó lövésen, vagy épp azon a gólpasszon, amit ha jól emlékszem, a horvátoknak adott.

Persze, mit is várunk akkor, ha mi, 2016-ban még mindent és mindenkit az Aranycsapathoz hasonlítunk. Na nehogy megsértődjön ezen valaki, hiszen én is nagy tisztelője vagyok annak a korszaknak és annak a csapatnak, de mi hajlamosak vagyunk a múltban élni.

Legyen szó sikerekről vagy épp kudarcokról.

Épp ezért volt furcsa sokaknak, hogy Király nem így tett.
Épp ezért lehetett furcsa Királynak – bár erről nem beszélt soha – hogy volt úgy, hibái miatt évekig nem vették számításba a nemzeti csapatnál.  De ő akkor sem adta fel, akkor is dolgozott, és mindenhol közönség-kedvenc volt, legyen szó a berlini, a müncheni vagy bármelyik angliai csapatáról.

De Király Gábor sosem feledte, honnan indult.
Több alkalommal hangoztatta, hogy egyszer visszatér a Haladáshoz, és bár az általa „beígért” szombathelyi bajnoki címre nagy valószínűséggel még várni kell, a saját pénzből létrehozott és fenntartott sportcentrumra igencsak büszke lehet.

Mint ahogy büszke lehet egész pályafutására, nem mellesleg profi mentalítására.
És bár a válogatottól visszavonult, minden bizonnyal még sokat látjuk úgy a Haladás kapujában.

És nagy valószínűséggel sokan akarnak most „királygáborok” lenni.
És ez a legnagyobb ajándék, amit a magyar futballnak adott.

Egy hét pihenés jutott Kassai Viktornak „Elhallgat” egy csapat weboldala