mifocink

Magyar futballról érdekek nélkül

Köszönöm Pintér, Dárdai, Storck, játékosok, MLSZ és szurkolók

Eljött hát a nap. Nagyon hosszú idő után Európa-bajnoki mérkőzést játszik a magyar válogatott. És bár mindenki Eb-lázban él, nem szabad elfelejteni köszönetet mondani mindenkinek, akinek ebben része volt, része van.




Köszönet Pintér Attilának.
Mert az ők keze is vastagon benne van abban, hogy kijutottunk az Eb-re. És ezt most negatív és pozitív értelemben is lehet érteni. Mert az egyértelmű, hogyha a Pintér által összerakott válogatott nem játszik olyan kilátástalanul abban a kilenc hónapban, amíg ő vezette a nemzeti csapatot, nem váltják le. Ha nem kapunk ki itthon az észak-írekről, nem váltják le. És bár nem tudni, vele kijutottunk-e volna az Eb-re, az biztos, hogy nélküle kijutottunk.

Persze, Pintér szerepvállalásának van pozitív kicsengése is. A napokban azt nyilatkozta, hogy a mai magyar csapatnak az alapját ő rakta le, és bár ez így ebben a formában nem teljesen fedi a valóságot, tény, vannak olyan futballistáink, akiket ő hívott meg elsőnek, mondhatni, ő fedezett fel.

Más kérdés, hogy ezeket a játékosokat már Dárdai Pál „rakta rendszerbe”. Erre Pintér nem volt alkalmas – vagy nem vártuk meg, amíg látszik valami, amit csapatjátéknak hívunk.

Épp ezért óriási köszönet jár Dárdai Pálnak.
Köszönet a profizmusért, az alázatért, a magyar futballban rég nem látott szervezettségért, a csapatért, az egységért, az eredményekért. Leírni is nehéz lenne, mi mindenért jár dicséret Dárdai Pálnak.


Köszönet jár Bernd Strocknak, aki hihetetlen ellenszélben kezdett el dolgozni, de ez nem térítette le az útról, amit kijelölt magának. Köszönet jár neki azért is, mert bátran nyúlt a fiatalokhoz, bátran dobott be olyan embereket, akikért támadták, akiket rajta kívül senki nem hívott volna meg. Köszönet jár azért, mert továbbfejlesztette a Dárdai által meghonosított szervezettséget, és köszönet jár azért a felejthetetlen élményért, amit Norvégiában majd Budapesten élhettünk át a pótselejtezőn.


Köszönet jár az MLSZ-nek, mert most tényleg minden feltételt megteremtettek a nyugodt munkához. Nem oly rég Détári Lajos nyilatkozta, hogy anno ők még úgy mentek Máltára, hogy alig pár órával a meccs előtt szállt le a repülőjük. Ilyen kapkodás, szervezetlenség most egyáltalán nem jellemző az MLSZ-re, sőt, azt állítom, hogy – legalábbis a válogatottnál – most tökéletes profizmus uralkodik.

Köszönet jár a játékosoknak, akik vevők voltak az újra, akik beálltak a sorba, akiktől az elmúlt években látott tingli-tanglizás helyett helyenként tényleg igazi futballt láttunk. Persze, mindenkinek helyén kell kezelni az eredményeket, és nem szabad túlzott elvárást támasztani a csapattal szemben, de most valahogy úgy érzem, a játékosok pontosan tudják, milyen lehetőség előtt állnak.

És végül, de nem utolsó sorban köszönet ját a szurkolóknak, akik végig a csapat mellett álltak. Akik pénzt és időt nem kímélve elutaztak az idegenbeli meccsekre, akik felejthetetlen hangulatot teremtettek a hazai összecsapásokon. Akik – és ebben biztos vagyok – az Eb-n is száz százalékig ott lesznek a csapat mellett, és akik olyan hangulatot és atmoszférát teremtenek majd a stadionokba, hogy annak egész Európa csodájára jár.  



A Fradi lesz az Eb nagy vesztese? És végre eljött a nagy nap!