mifocink

Magyar futballról érdekek nélkül

Deutsch Tamás újabb méretes baromsággal rukkolt ki!

Deutsch Tamás ismét úgy gondolta, kellene mondania valami okosat. Nos, ebből a „valami” megvalósult. Az „okos” nem igazán. Volt minden: Nemzeti Dal futballra való átirata, a magyar futball helyzetének felelősei, na és a nagy jövendölés-mondás. Aztán az egészből lett egy jó nagy…

Azért nem ez nem semmi:
"A magyar futball megint szép lesz,
Méltó régi nagy híréhez;
Mit rákentek az évtizedok (szövegromlás a rím kedvéért),
Lemossuk a gyalázatot!”

Mindezt Deutsch Tamás írta facebook-oldalára március 14-én.
Persze, hogy kik mossák le a „gyalázatot” arról nem sok szó esik, (a hogyanról igen,de erről később) arról viszont igen, kik tehetnek a gyalázatról.

Ki nem találnák!

A felelősök között természetesen nincsenek ott a napjainkban minden lehetséges pénzt a „mészároslőrinceknek” átjátszó, fideszes futballvezetők, ott vannak viszont az Aranycsapat sztárja, akik „disszidáltak” – hogy Deutsch miért tette ezt idézőjelbe, az talány - , természetesen ott vannak a kommunisták, no és mi sem természetesebb: az újságírók.

„Az 1954-es berni döntő elvesztése és az Aranycsapat sztárjainak 1956-os "disszidálása" óta a kommunista hatalom által menedzselt futball ellenes hangulatban - az 1969-es Marseille-i katasztrófát követően - a 70-es, 80-as években a hazai klubfutball makacs következetességgel egyre rettenetesebbé váló színvonala és a válogatott folyamatos kudarcai kezdték el módszeresen elűzni a stadionokból a nézőket, a szurkolókat. Lássuk be, a magyar foci ebben eredményes volt (borzalmasabbnál borzalmasabb válogatott szereplés, az európai kupákban pofozógéppé váló klubcsapataink és minősíthetetlen bajnoki "összecsapások") - "köszönjük" a hanyatlásban jeleskedő játékosoknak, edzőknek, vezetőknek (természetesen, tisztelet a néhány maroknyi kivételnek).  Már a kezdet kezdetén gyorsan bekapcsolódott ebbe a huncut, epe és más testnedvek vezérelte projektbe lényegében a komplett magyar (sport)sajtó - hálás szívvel "köszönjük" a jeles és jeltelen sajtómunkásoknak a néző elkergető, a magyar focit évtizedeken át minden testhelyzetben és messze az érdemein felül, de legalább megállás nélkül anyázó tevékenységüket (ismételten tisztelet a meglehetősen kis számú kivételnek).
Az elmúlt húsz évben aztán az i-re a pontot az a nettó párezer, magát előszeretettel "ultra drukkernek" kikiáltó mocsadék tette fel (minden félreértést elkerülendő: az ultrák imádni való futball őrültek, akikről most szó van, azok nem ők, hanem nettó futballhuligánok), akik bűncselekmények százaival és ezreivel a szurkolók maradékának jelentős részét kiűzték, az ezredfordulóra egyébként romhalmazzá váló, stadionokból. "Köszönet" érte.
Nos, ezek után, jó magyar szokás szerint, kik a leghangosabb, kellőképpen rosszindulatú és kérlelhetetlen kritikusai a lezüllesztett és szétzüllött magyar futballt újraszervező, nagyszabású fejlesztési programoknak?
Természetesen a bűnöző futball huligánok (szurkolói kártya és vénaszkenner elleni pszeudo-szabadságharcosok) és a gyűlölködő firkászok (a reménytelen futball közelmúlt mára megokosodott néhány szereplőjével fűszerezett) pazar irigység-koalíciója.
A magyar-norvég meccs lefújása után olyan jó volt látni a kényszeredetten gratulálgató, fancsali képüket.


Persze, Deutsch tudja a megoldást, osztott szorzott és kijött neki, hogy:

„Drágáim, néhány év és az első- és másodosztály valamennyi klubjának normális, új illetve teljesen felújított stadionja lesz, a stadionokban jó, élvezetes, szórakoztató mérkőzéseket fognak játszani a csapatok, és a meccseken sok néző lesz. És két-három évente az európai kupákban csoportkörbe fog jutni magyar kupacsapat.”

Azt hagyjuk, hogy az egyik, nálam sokkal okosabb újságíró szerint a „fog” a szánkban van, az már felettébb érdekes, hogy Deutsch vizionálta jövőkép eddig sehol nincs. No, nem a stadionépítés, mert a dübörög gőzerővel, leginkább a kormányhoz közeli emberek csapatainál, de nézők számában a béka segge alatt vagyunk.

Deutsch Tamás akkor írta ezt a – már elnézését - méretes baromságot, amikor az NB I-ben hat meccsből hármat vadiúj vagy felújított stadionban játszottak.

A Ferencváros az állami milliárdokból épített „új Albert-stadionban”, 4858 néző előtt gyűrte le az Orbán, ööö bocsánat, Puskás Akadémiát. Mindezt úgy, hogy a Fradi toronymagasan vezeti az NB I-et, sőt, a hétvégén akár bajnok is lehet. No és úgy, hogy bár Kubatov Gábor szerint egyre több a Fradista, a hivatalos adatok szerint az FTC korábbi, majd' kilencezres hazai átlaga tavasszal 6042-re csökkent.  

Szintén állami milliárdokból épült a kicsit több, mint 20 ezres Nagyerdei Stadion, ahol idén a Debrecen négy hazai meccsén összesen nem volt félház, mindössze 9280 néző nézte meg a Loki eddigi tavaszi meccseit. A hétvégi, Honvéd elleni meccsre 2327-en voltak kíváncsiak.

Látják a nézőket a héttérben? Nem látják? Na látják! (fotó: dvsc.hu)

A Deutsch-tesónak átjátszott MTK-nak új stadion épül (persze, állami milliárdokból), ezért a kék-fehérek a Vasasnál játsszák a meccseket. A múlt hétvégén viszont a sok-sok millióból másodszor felújított (a történet vége mindkétszer ugyanaz lett: mire elkészült a stadion, a benne játszó csapat eltűnt a süllyesztőben) dunaújvárosi stadionban játszott az MTK a Haladással, ahova komoly 348 ember ment ki. Úgy, hogy ingyenes volt a belépés.

A három, új vagy felújított stadionban 7533 néző volt kint.

 És akkor a csattanó!

Deutsch szerint a felújított, új stadion a megoldás, eközben abban a csepeli stadionban, melyhez 25 éve nem nyúltak, több mint 10 ezer néző látta a Csepel Fradi II-öt – csodálatos hangulatot teremtve – úgy, hogy a hazai szurkolók is háromezren kint voltak a meccsen.

Talán Deutsch Tamásnak előbb gondolkozni és számolni kellett volna.

Tudnia.



Csepel FC: A zajos, ám kulturált szurkolásnak van létjogosultsága a magyar futballpályákon! Dzsudzsák pont olyan ütemben tűnik el a süllyesztőben, mint ahogy azt megjósolták...