10 01 2016

Szeróvay Mihályt tehetséges kapusnak tartották itthon, nem csoda, hogy a Ferencvárosnál akkor is szerződése volt, amikor olyan kapusok voltak a csapatnál, mint Szűcs Lajos vagy Németh Gábor. Aztán egy véletlen folytán Finnországba került, ahol előbb a másodosztályban bajnoki címet szerzett, majd évekig játszhatott az első osztályban, ma már futballdoktoriján dolgozik, és a finn futball szinte minden szegmenségből kiveszi a részét. Mégsem tudunk róla itthon szinte semmit, hagyjuk, hogy tudását és tapasztalatát külföldön "használják ki". Szeróvay Mihály a mifocink.com-nak nyilatkozott futballról és mindenről, ami ezt körbeveszi.

Szeróvay Mihály bronzérmet szerzett a finn első osztályban (Fotó: OJ. Kuvat.Fi)

Bár a 33 éves kapus a Ferencváros neveltje, itthon az NB II-ben léphetett pályára, köszönhetően annak, hogy a Fradi mindig kölcsönadta valahova. Huszonnégy évesen aztán válaszút elé került: vagy amolyan félprofi NB II-es szerződés mellett  kezd valamit magával vagy továbbtanul. A futball mellett ugyanis mindig nagy hangsúlyt fektetett a tanulásra, mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy a TF-en sportmenedzsmer, a Szent István egyetemen „közgáz” diplomát szerzett. Aztán egy véletlen folytán Finnországba került tanulni, és ez megváltoztatta az életét. Igaz, előbb még egy kicsit focizott Valenciában is.

- Fontos kiemelni, hogy nem a foci miatt kerültem sem Spanyolországba, sem Finnországba. Valenciába fél évre tapasztalatot gyűjteni mentem az Európai Unió önkéntes szolgálatával. Egy hátrányos helyzetű embereket segítő szervezetnél dolgoztam, iskolákban tartottam work shopokat a rasszizmusról és az emberi jogokról, emellett sportprogramokat szerveztem. Ám mivel focicsapat mindenütt van, én is jelentkeztem a helyi csapatnál, így lettem az Atletico Vallbonense kapusa.

Spanyolország után Finnország következett: 2007-ben szintén tanulni érkezett az északi országba, ám a sors átírta életét.
- Azt figyeltem, külföldön hol és hogyan végezhetném el sportdiplomámhoz a  mesterképzést, egy finn ismerősöm azt ajánlotta, menjek Finnországba tanulni. Megtetszett az ötlet, felvételiztem és sikerült. Finnországban egyetlen egyetem van, ahol sportot lehet tanulni, ráadásul van angol nyelvű oktatás is. Ide kerültem két évre – ennek immár nyolc éve.

Merthogy ebben a városban is van futballcsapat. A Jyväskylän Jalkapalloklubi, azaz a JJK akkoriban a finn másodosztályban szerepelt, ám Szeróvay Mihály érkezése után megnyerte a bajnokságot, felkerült az első osztályba, a kapus pedig profi szerződést kapott.
- Azt vallom, a szerencsének és a véletleneknek nagy szerepe van az ember életében. Például a véletlennek köszönhetem, hogy kikerültem Finnországba, szerencsés voltam, hogy volt egy olyan csapat, amelyik egyrészről az én szintem, másrészről pont jó évet futott. Persze, sokat is kellett dolgozni ahhoz, hogy külföldiként elismerjenek akár a sportban, akár a munkahelyen.

Gyakran hallani arról, hogy a külföldre kerülő magyar játékosok nehezen veszik fel a tempót, ám Szerovay szerint a majd tíz évvel ezelőtti finn és magyar futball között nem ez volt a legnagyobb különbség.
- Sokkal inkább mentalitásbeli különbségeket éreztem. Amit itt tapasztaltam, úgy tudnám jellemezni, hogy pozitív és őszinte volt. Nehéz ezt szavakba önteni, de mondok egy példát: itt, edzésen, egy becsúszás után senki nem panaszkodott, ha valaki megrúgta őt. Amikor kikerültem, otthon még nem nagyon voltak konditermi edzések, itt meg egy tréning után mindenki ment és emelgette a súlyokat. Nekem ez is teljesen szokatlan volt.  Persze, azóta itt is sok minden változott, hogy mást ne mondjak, a súlyzós edzések helyét átvették a saját súlyos, funkcionális edzések.

Volt év, amikor Szeróvay Mihályt választották csapata legjobb játékosának (Fotó: Juha Sorri)

Amikor azt kérdeztem a kapustól, mit gondol, itthon lehetett-e volna első osztályú játékos, nem gondolkozott sokat a válaszon.
- Nem tudom, miért ne lehettem volna? Amikor eljöttem Magyarországról, 24 éves voltam, ami kapusoknál még nem kor. Biztos lett volna lehetőségem előrébb lépni Magyarországon is, de az élet másképp hozta.

Szeróvay egyébként öt évig volt a JJK kapusa – néhány meccset kölcsönben a Hakában és a Hameenlinna csapatában is védett – viszonylag korán, 30 évesen döntött úgy, hogy felhagy a profi futballal. És mint mondja: teljesen elégedett pályafutásával.
- Gyerekkoromban arra vágytam, hogy profi játékos legyek, és ezt elértem. Játszhattam külföldön, sőt, volt olyan év, amikor engem választottak a csapat legjobb játékosának. Csapatommal belekóstolhattam az Európa-liga légkörébe, igaz, csak a selejtezőben szerepletünk, de életre szoló élményt jelentett. Ráadásul nagyon megszerettem Finnországot, az pedig, hogy felhagytam a profi futballal, nem azt jelenti, hogy befejeztem volna a pályafutásom. Alacsonyabb osztályban ma is játszom, sőt, futsalozom is, de már mint mezőnyjátékos teszem ezt.

A sport mellett a tanulást sem hanyagolta el:  a mesterképzés befejezése után immár a doktoriját írja, és a finn futball szinte minden szegmenségben részt vesz.
- A doktorit még a profi pályafutásom alatt elkezdtem, aztán 2012 óta több időt tudok erre fordítani. Ma már az egyetemen tanársegéd vagyok. Munkám 80 százalékában kutatásokat végzek, cikkeket publikálok sporttársadalom-tudomány területén, de emellett angolul és finnül tanítok sportmenedzsmentet, sportglobalizációt, sportmarketinget. Korábban egy utánpótlás-nevelő klubnál utánpótlás igazgató voltam, ma pedig – társadalmi munkában – a klub igazgatótanácsában is benne vagyok. Emellett részt veszek a helyi labdarúgó szövetség munkájában is, tagja vagyok a klubfejlesztési bizottságnak. Tehát mint mondtam, a futball nem tűnt el az életemből, sőt azt teszi ki mindennapjaimat.

Hirdetne cikkekben? Kapcsolatfelvétel: info@mifocink.com

Kérdés, a magyar futball tudja-e (akarja-e) valamikor hasznosítani azt a rengeteg tapasztalatot és tudást, amit Szerovay Mihály ez elmúlt években megszerzett.
- 2017 elején lesz kész a doktorim. Az biztos, hogy számos lehetőség lesz előttem akadémiai kutatás és az oktatás területén, de a  gyakorlati munka is vonz. Szívesen dolgoznék kluboknál vagy a szövetségben, vagy például a sportbizniszben.  Nem titok, szeretek Finnországban élni, mert itt minden kiszámítható. Tudod, mikor mennyi adót kell fizetned, tudod, mikor mennyi fizetést kapsz, és azt mindig időben meg is kapod. Hogy mást ne mondjak, itt a futballisták is bejelentett alkalmazottak. Itt ha valakivel valamit megbeszélsz, az úgy is lesz, és ez nagyon pozitív. Ám ez nem jelenti azt, hogy nem mennék haza, hiszen nyitott vagyok az újra, a másra.

Pakson a nemzetközi kupáért hajtanak! A fejlődés töretlen, a legnagyobb nemzetközi elismerést standfocistáink kapták. És a java most jön!