24 12 2015

Sok zaklatott, sikertelen év után óriási ajándékokat tudunk betenni a magyar futball karácsonyfája alá. Természetesen a franciaországi Európa-bajnokságra való kijutás viszi a prímet, de elhihetik, számos más sikernek is örülhetünk.

Kezdjük a futball egyik speciális, hazánkban még gyerekcipőben járó válfajával, a footgolffal.

Ez egy olyan, technikai képzettséget igénylő játék, melyet golfpályán, lényegében golfszabályok szerint, de futball-labdával játsszák. A szabályok elsőnek egyszerűnek tűnnek: a labdát a lehető legkevesebb rúgásból kell bejutatni a lyukakba.

Nos, ebben a sportágban a magyar versenyzők a világ élvonalába tartoznak, elég példa erre az a tény, hogy január elején Argentínában rendezik a világbajnokságot, melyen 16 magyar versenyző vesz majd részt. Külön öröm, hogy a mifocink.com információi szerint az MLSZ is a csapat mellé állt, azaz a fiúk megjelenésükben is hazánkat képviselik majd. (A mifocink.com helyszíni riportokkal jelentkezik majd)

A szabadból ugorjunk be egy kicsit a terembe.
A futsal a futball kispályás, speciális változata, ahol négy-négy mezőnyjátékos küzd egymással szemben. Ez a szakág – még akkor is, ha korábban hazánk rendezhetett Európa bajnokságot – az elmúlt időszakban óriási fejlődésen ment keresztül. Főleg akkor, ha azt nézzük, a nemzetközi szinthez, a nemzetközi élvonalhoz képest milyen kevés pénz van nálunk ebben a sportban.

Nos, a magyar futsal válogatott, történelme során, saját jogán harcolta ki az Európa-bajnokságon való részvételt. Ráadásul mindezt pótselejtezőn tette egy emlékezetes, Győrben rendezette telt házas meccsen, ahol az utolsó másodpercben szerzett góllal győztük le Romániát.

A csapat decemberben immár a világbajnoki selejtezőcsoportban is a második helyen végzett, azaz pótselejtezőt játszhat majd, de előbb február elején irány Belgrád, ahol az Eb-n nemcsak a kontinens, hanem a világ élvonalába tartozó spanyolok mellett az ukránok ellen kellene kiharcolni a csoportból való továbbjutást.
Nem lesz könnyű.

A magyar futsal válogatott Romániát legyőzve jutott ki az Eb-re (fotó: mlsz.hu)

Mint ahogy nem lesz könnyű a magyar futballválogatottnak sem megtennie ugyanezt Izland, Portugália és Ausztria ellen…de…
 
Kit érdekel ez már, amikor 44 év elteltével mondhatjuk el azt, hogy nemzeti csapatunk ott van az Európa-bajnokságon.

Óriási siker ez, hiszen nem volt könnyű, és valljuk be, nem volt sikerekkel teli a selejtezősorozat.

Kezdődött azzal, hogy Pintér Attila vezetésével nagyjából minden történt, csak csapatépítés nem, így egy hazai, északírek elleni vereséggel kezdődött a selejtező.  Aztán jött Dárdai, aki három meccsen szerzett hét ponttal visszahozta a reményt, de senki nem tudta, meddig maradhat kapitány. Még egy kicsit maradhatott, és Finnország idegenbeli legyőzése után,  no és a többi csapat – főleg Görögország – szenvedésének köszönhetően egyenes út vezethetett volna a csoport második helyére, és az egyenes ágú franciaországi kijutáshoz.

Sokan azt mondják, hogy a magyar futball csak nyert a pótselejtezővel, és ez így, a történelmet ismerve igaz, hiszen óriási önbizalmat adott a játékosoknak a Norvégia elleni kettős győzelem.

 Hirdetne cikkekben? Kapcsolatfelvétel: info@mifocink.com

Merthogy a selejtezőcsoport második helyét nem sikerült elérni, hiszen a Dárdait váltó Bernd Storck csapatán sokáig nem lehetett látni, mit is akar játszani. Az mondjuk látható volt, hogy méterre pontosan meg volt tervezve, mikor kinek hova kell futnia, de a csapat itthon Románia, és idegenben Észak-Írország ellen sem teljesített meggyőzően.

Ráadásul a sokat emlegetett magyar átok ismét lecsapott: Észak-Írországban, emberelőnyben, 1-0-s vezetésnél a 94. percben kaptunk gólt, így a Feröer-szigetek elleni hazai meccsen már szinte az volt a tét, hogy megtarthatjuk –e a csoport harmadik helyét.

A meccset végül hátrányból fordítva hoztuk, csoportharmadikok lettünk. De nem legjobb csoportharmadikok, mert a törökök Izland ellen – ugye, megint az utolsó perc – emberhátrányban, az utolsó percben gólt szereztek, megnyerték a meccset, így nekünk maradt a pótselejtező.

Valljuk be férfiasan: ennek a pótselejtezőnek a magyar sajtó – köztük én is – belül talán bizakodva, de óriási pesszimizmussal futott neki. Storck elismertsége a föld alatt volt, ráadásul a sorsolás után két nappal leváltotta a teljes magyar stábot, és bár a világ egyik legjobb játékosát, Andreas Möllert hozta ide segítőnek, mindenki tudja, hogy a német eddig semmit nem ért el edzőként.

Ráadásul ezt a stábváltás dolgot eléggé sunnyogva hajtották végre:  még ma is azt gondolom, ha Storck kiállít volna a nyilvánosság elé, és elmondta volna ugyanazokat az érveket, melyeket aztán a pótselejtező után száz meg száz helyen elmondott már, mindenki könnyebben fogadta volna a cserét.

Persze, elfogadni senki nem fogadta volna el elsőre, mert mi már csak olyanok vagyunk, hogy unalomig szidjuk a magyar futballban évtizedekig semmit el nem érő, magukat szakembereknek nevező valakiket, de mégis hisztizünk, amikor valaki kintről, idegenből idejön, és kirúgja ezeket a játékosokat.

Storck meglepő húzásai még nem értek végett: előbb egyhetes edzőtábort rendelt el az itthon játszó labdarúgóknak – ugye mennyit szidtuk ezért Pintért – majd a szűkített keretbe behívta azt a Kleinheisler Lászlót, aki fél éve sehol nem játszott.

Sőt, Norvégiában aztán a kezdőbe is betette, és miután volt olyan szerencsém, hogy a helyszínen nézhettem meg az idegenbeli meccsen, nekem elhihetik, hogy a magyar médiacsapat minden tagja ezen nevetett.

Aztán, mint a magyar népmesében, Kleinhesler gólt lőtt, a csapat nyert idegenben, és ami ennél is fontosabb: immár pontosan lehetett látni, mit is akarunk játszani.

Kleinheisler László lett a norvégiai meccs nagy hőse (fotó:mlsz.hu)

A visszavágó így sem ígérkezett könnyűnek, de Storck a mindenki által csapatba várt Böde helyett Priskint tette a kezdőbe, ő pedig olyan gólt lőtt, hogy azt még ma is ismétlik az Eurosporton, sőt, jött Böde is,  aki a norvég védő kis segítségével gólt szerzett, a magyar csapat pedig kettős győzelemmel jutott ki az Eb-re, Storck pedig már-már népmesei hősök magasságába emelkedett.

Persze, a fanyalgók azt mondják, ezt nem érhettük volna el, ha az UEFA nem bővíti az Eb mezőnyét, és ha a csoportharmadikok nem játszhattak volna pótselejtezőt, és bár rám nem lehet azt mondani, hogy ne kritizálnék, erről egy szót sem ejtettem.

Márpedig azért nem, mert ez hatalmas baromság.
Akik ugyanis erre hivatkoznak, azok elfelejtik megemlíteni, hogy a bővítésre leginkább azért volt szükség, mert az UEFA-hoz tartozó tagállamok száma is megnőtt, az egykori Szovjetunióból vagy épp Jugoszláviából kiszakadó országok válogatottjai ma már helyet követelnek maguknak Európa élcsapatai között.

Nagyon fontos kiemelni: végül nem szerencsével, nem más csapatok eredményeinek köszönhetően, hanem saját erőnkből, a pótselejtezőn kettős győzelemre aratva, jó játékkal jutottunk ki az Eb-re, és ami nemzeti csapatainkat illeti, régen látott, szép ajándékokat kaptak a magyar futball szerelmesei.

Köszönjük mindekinek, aki tett ezért a sikerért, hogy újra világversenyen szurkolhatunk a magyar csapatnak (fotó:mlsz.hu)

Persze, ahogy mindig, így most is kicsit telhetetlen lennék.
Egy évvel ezelőtt ugyanezen oldalon az Eb-re való kijutást kértem a Jézuskától, most egy sikeres, Európát is meglepő Európa-bajnoki szereplést, klubcsapatainknak pedig BL és El-csoportkört kérnék ajándékba.

2015-ös csattanó: Diadalív + Király 100 Vége a SportKlubnak?