02 12 2015

Lehet, az én hibám, de azt nem lehet mondani, hogy egy klubvezető tapsol örömében, amikor felhívom valamiért. Ám van egy ember a magyar futballban, akitől mindig lehetett kérdezni, aki mindig a segítségemre, és mindenki segítségére volt. Simon Gábor, a Budapest Honvéd technikai igazgatója tegnap ült utoljára a kispadon. Ezentúl a nyugdíjasok életét éli majd. Nekem elhihetik, ő az, aki igazán megérdemli, hogy végre pihenjen egy kicsit.

512 mérkőzés.
Nem csalás, nem ámítás.
Simon Gábor 512 meccsen ült NB I-es csapat kispadján, mint technikai vezető.

Első meccse egy Vasas-Újpest mérkőzés volt a Fáy utcában. Akkor az angyalföldieket szolgálta, 105 meccsen keresztül. Következett az egyik nagy szerelem, a III. Kerület, ahol  68 NB I-es meccs jutott neki. Óbudáról került Kispestre.

Az összes szabályt tudja töviről hegyire, és ő az, aki mindent, de tényleg mindent el tud intézni.

Közel húsz éves az ismeretségünk. A III. Kerületnél dolgozott, én pedig hol kezdő újságírói, de leginkább szurkolói mivoltomban látogattam a Hévízi úti létesítményt. Ám bármilyen hülye kérdésem volt, tényleg mindenben lehetett rá számítani.

A hűség, az állandóság mintaszobra.

Legjobban bizonyítja ezt az a tény, hogy amikor néhány hónappal ezelőtt tárcsáztam azt az első mobilszámát, ami még az óbudai időkben került hozzá,kicsöngött, és ő volt a világ végén.

Azt mondta, ez teljesen természetes, hiszen miként lehetne felelős sportvezető, ha hetente cserélődne a mobilszáma.

Érdekes, de bármikor beszéltünk, mindig óva intett, csititott.
Azt mondta, a magyar futballban az igazságot kutatók ideje lejárt, így vigyázzak magamra, nehogy bajom essen, amiért nem mindig tartom szám, amiért megírom azt is, amit más nem ír meg.

Nos, Simon Gábor tegnap búcsút intett az NB I-nek és a magyar futballnak, bár ahogy őt ismerem, ez amolyan "félbúcsú csak", hiszen ő az, aki soha nem létezhet magyar futball nélkül.

Nem túlzás azt állítani, a magyar futball egyik legendája ő, aki nem a pályán, hanem a pálya mellett tett meg mindent a sportágért. Azon kevesek egyikke, aki igazán a futballért élt. Azt gondolom, ha olyan sportvezetőink lennének, mint ő, sokkal, de sokkal előrébb tartanánk.

Én pedig csak annyit mondok:
Gábor bá!
Tiszta szívből békés, nyugodt, de aktív sok-sok nyugdíjas évet kívánok!

Az UEFA újra bezárta a kaput a szurkolók előtt! Meglepő és mulatságos