25 09 2015

Szokásomtól híven mostani, ötnapos szabadságomra sem vittem számítógépet, és bár telefonon láttam a sport híreit, még e-mailokat sem néztem, nemhogy cikket írtam volna. Visszatérve pedig örömmel konstatálhatom, hogy (szinte) csupa-csupa jó dolgok történtek öt nap alatt a magyar futballban.

Kezdjük a legnagyobb sikerrel, futsalosaink Románia elleni győzelmével.
Bár nyílt titok, hogy itthon egy-két csapatnál már egész jól lehet keresni ebben a sportágban is, igazából a futsal hazánkban amatőr keretek közt működik. Nemhogy Romániában, de (érdekes módon) ebben a sportágban nemzetközi szinten nem is jegyzet Németországban vagy épp Angliában profibbak a körülmények, mint itthon.

Régóta mondom, hogy ha a futballban tudnánk lelkesedéssel kiegyenlíteni azt a szakadékot, amit futsalban ki tudunk, bizony állandó szereplői lennénk a nagy versenyeknek.

Szóval futsalosaink legyőzték Romániát, méghozzá úgy, hogy levetették magukról a „magyar átkot”, azaz a hosszabbításban, hátrányból fordítottak, az utolsó pillanatban szerzett góllal jutottak ki az Eb-re. Az már más kérdés, hogy még mindig vannak olyan – már bocsánat – gyengeelméjűek, akik magukat szurkolóknak nevezik, és akik az UEFA büntetés után a futsalmeccsen is „kinemugralbüdösrománoznak”, nem törődve azzal, hogy ez a rendezvény szintén az UEFA-hoz tartozik.

Második, óriási sikerünk Bogdán Ádám liverpooli bemutatkozása.
Válogatott kapusunkat sokan már az Európa-ligában a kapuba követelték a bemutatkozás végül a Angol Ligakupában jött el a negyedosztályú Carlisle United ellen – gondolván arra, hogy egy könnyű meccsen legyen túl a tűzkeresztségen. Csakhogy a Liverpool csupán 1-1-es döntetlen ért el, jöhettek a büntetők, Bogdán pedig első meccsén hős lett, hiszen három tizenegyest is megfogott. Magasra tette a lécet, bevallom, kíváncsian várom, kinek a nevével kezdődik majd a csapat összeállítása a következő meccsen.

És akkor Böde Dániel, aki bekerült Storck Feröer-szigetek és Görögország elleni, keretébe.
Kis túlzással az elmúlt hetekben másról sem szóltak a hírek, csak hogy miért nem válogatott Böde. Mondanám, hogy bekiabáltak, bekiabáltuk Bödét a válogatottba, de ez egyáltalán nem igaz, hiszen Böde olyan ütemben termeli a gólokat, mint egyik magyar játékos sem, sőt, az NB I eddigi meccsein annyi gólt szerzett, amennyit a lényegében a helyén játszó Szalai Ádám az elmúlt másfél évben – az edzésekkel együtt.

Most viszont nagy felelősség van Bödén, hiszen lényegében mindenki tőle várja az Eb-re jutást érő gólokat, és bizony, ha nem jönnek ezek a találatok, akkor az eddig mellette kiáltozók akár ellene is fordulhatnak.

Nagyon remélem, ez nem következik be!

Csányi Sándor: Még jó, hogy nem vontak le pontot! Gyógyulj meg, Bence!