mifocink

Magyar futballról érdekek nélkül

A csapatkapitány

Csapatkapitánynak mindig vezért szoktak választani. Olyan játékost, aki életvitelével, teljesítményével, szellemiségével példakép lehet a játékostársak előtt. Olyan játékost, aki képes kiállni társaiért, aki közvetíteni tud a csapat és a vezetők között. Azon gondolkozom, hogy az elmúlt években alig-alig játszó Koman Vladimir valóban ilyen játékos-e?


Bevallom, engem már az is meglepett, hogy Gosztonyi András lehetett a Diósgyőr „cséká”-ja. Még véletlenül sem kérdőjelezem meg Gosztonyi tudását, hiszen hűen értékeli azt az a tény, hogy míg 2007-tól 34 mérkőzésen lépett pályára a különböző korosztályos válogatottakban – ahol összesen hat gólt szerzett – addig kereken 0, azaz nulla nagyválogatottsággal büszkélkedhet, pedig például Pintér Attilánál csak az nem került be a csapatba, aki nem akart.

Igaz, 2010-ben két meccset játszott a Bariban.

Az viszont tény, hogy MTK-s időszakában társai csak az „éjszaka császáraként” jellemzték, és hogy milyen szerény srác volt, azt saját magam is láttam, amikor egyszer a klub garzonházában új tetoválásait nézegetve megkérdezte, hogy őt ugyan miért nem visszük magunkkal kispályázni, hogy lehetünk olyan tudatlanok, hogy nem tudjuk, abban is ő a király.

No de ez a cikk nem róla szól, hanem a jelenségről, hiszen Gosztonyi távozása után Koman Vladimir lett az csapatkapitány, akihez képest Gosztonyi pályán töltött perceit tekintve igazi veterán.

Merthogy Koman 174 mérkőzéssel büszkélkedhet – az utóbbi 11 évben. Nem túl acélos mutató, főleg, ha hozzávesszük, hogy ezen idő alatt tizenegyszer sikerült gólt szereznie. Pedig ő is egyike volt azoknak, akiket egy-egy jól sikerült meccs után előszeretettel kiáltottunk ki a magyar futball megmentőjének, sőt, ő igazi nagycsapatokban is futballozhatott.


 


2005 és 2012 között például 35 meccsen játszott a Sampdoriában. Na jó, ez így nem igaz, hiszen 2008-ban az Avelinnónak (28 meccs/4gól) 2009-ben pedig a Barinak (16 meccs/2 gól) adták kölcsön.

Szerintem ennél is nagyobb lehetőség előtt állt, amikor 2012-ben az akkor másodosztályú Monacóhoz került, de úgy érzem, nem bírta kivárni (küzdeni érte) a lehetőséget, no és a csapat feljutását. Meg aztán ne feledjük, hogy csakúgy, mint Dzsudzsáknál, az ő lelki szemei előtt is megjelentek azok a dollár és euró kötegek, amit egy dúsgazdag orosz milliomos üzletember (maffiózó) által működtetett orosz csapatnál meg lehet keresni. Az már más kérdés, hogy csakúgy, mint sok más magyar játékosnak, neki sem jött be igazán az orosz kaland...

No azért, láttunk már nagyobb csodát is annál, hogy ő a csapatkapitány, hiszen Egervári Sándornál stabil válogatott lehetett, sőt 10 -es mezben játszhatott, ezzel kiharcolta magának a „minden idők legrosszabb 10-es magyar válogatottja” címet.

Persze, ettől még lehet példakép, hiszen tavasszal 10 meccsen pályára lépett a DVTK-ban – igaz, háromszor csupán csereként.
Ja, gólt nem szerzett.

Mostantól persze minden megváltozik, hiszen megkapta a karszalagot, és az már mégiscsak hülyén nézne ki, ha épp a csapatkapitány lenne folyamatosan csere.

No és az is lehet, hogy Koman ettől a bizalomtól megtáltosodik, és a csapat, idővel pedig a válogatott meghatározó játékosa lesz.

Szívből kívánjuk ezt neki.
És csapatának is.

 

 

 



Kötelező a szurkolói kártya a Loki EL-meccsén Nem kell mindig szurkolói kártya!