26 04 2015
Nem szégyen a jobbtól tanulni. Így azt gondolom, a magyar labdarúgás vezetői simán bekopoghatnának a Magyar Jégkorong-szövetség ajtaján, és megkérdezhetnék, mit csinálnak másképp, mitől van eredmény, remek hangulat a meccsen, miként van az, hogy a stúdióban ülők a tegnapi siker után azt mondták, hogy ez már…
Tegnap Lengyelországban négyezer magyar szurkoló csinált nagyszer nagyszerű hangulatot, miközben jégkorong válogatottunk kis túlzással megismételte a „szapporói csodát”. Azért csak kis túlzással, mert a világbajnoki aranyérem nem jött össze, de kit érdekel ez most, hiszen az az ezüst is „aranyosan” csillog, sőt, pont annyit is ér.
Egészen pontosan belépést a világelitbe, feljutást az A csoportba, a legjobbak közé.
A hokiban ez azt jelenti, mintha a magyar futballválogatott egy vb-n a legjobb nyolcba jutna. Vagy legalább a legjobb tizenhatba. Amire, valljuk be, jelenleg lényegében semmi esély nincs.
És tudják ezt hogyan, milyen körülmények között vívta ki a hoki válogatott?
Több mint négyszer, csodálatos magyar szurkoló előtt.
Olyan szurkolók előtt, akik hiányoznak a futballmeccsekről.
Szurkolók a hokimeccsen...(fotó:MJSZ/Mudra László)
...és a focimeccsen
Pontosabban az a hangulat hiányzik, amit ezek a szurkolók teremtettek. Mert már hallom előre, hogy a görögök elleni válogatott meccsen, sőt, a Fradi-Újpesten is teltház volt, de aki kint volt ezeken a meccseken az pontosan tudja: ha csak a szombati, Lengyelországban szurkoló négyezer magyar ment volna ki erre a két meccsre, akkor is jobb hangulat lett volna, mint volt a „teltházzal”.
Persze, a hokiban nincs szurkolói kártya, regisztráció, vénaszkenner – van viszont eredmény, siker, hangulat.
Minden, ami a magyar futballból jelenleg hiányzik.
És tudják mi nincs a hokiban?
Fontoskodó, magamutogató vezetők, akik azt hiszik, minden körülöttük forog, akik azt hiszik, akkor végeznek jó munkát, ha minden héten kiosztanak egy halom büntetést, de azokat a szabályokat nem tarttatják be, amit saját maguk hoztak.
Mindez megvan a jelenlegi magyar futballban.
És tudják mi még nagyon érdekes?
Az mindenki előtt egyértelmű, hogy a hokiba a TAO-ból befolyó összeg nagysága össze sem hasonlítható a futballba befolyó TAO összeggel. És mégis, a tv-stúdióban ülők egyetértettek abban, hogy ez már egy TAO- nemzedék – természetesen az idősebb, rutinos rókákkal kiegészülve. Hogy mást ne mondjunk: a csapatban öt olyan játékos is játszott, aki 1994-ben született.
Tudják, hogy a futballválogatottban hány ilyen korú játékos szerepelt az elmúlt időben, tétmeccsen.
Egyetlen egy sem.
A sikeres hoki-válogatott, melynak egyik pillérját a szakértők szerint a "TAO-nemzedék" alkottja. A futballban egy olyan játékost sem tudunk mondani, akit a "TAO-nemzedéknek" köszönhetünk (fotó: MJSZ/Mudra László)
Lehet, ha a futballban az elmúlt években nem azzal lettek volna leginkább elfoglalva, hogyan lehet a legtöbb TAO- pénzt elcsalni, ellopni, elhazudni, akkor a futballunk is előrébb járna, akkor a fiatal futballisták is sikeresebbek lennének.
Tennivaló tehát van bőven a futballban (gondolom, azért jégkorongosainak sem ülnek majd babérjaikon, és a következő cél a biztos bennmaradás az A csoportban), de a példa adott.
Sőt, mint mondtam, nyugodtan át lehet menni a Jégkorong Szövetségbe, tanácsot kérni.
Tudják ki a Haladás vezetőedzője? Szentes Lázár Kis magyar futball-licenc