22 04 2015

A magyar sportsajtó három részből áll. Van a Nagy, a piacvezető, vannak a középsősök, no és vannak a kicsik. A kicsik, akik most arra kérik a Nagyot, hogy ne vegye őket semmibe, és igenis, ha egy információ a kicsikhez jut el elsőként, akkor azt ne állítsa be magáénak, ne „csenje” el, hanem, ahogy azt az etika diktálja, árulja el olvasóinak, honnan is van az infó.

Régen, minden egyszerű volt a Nagy számára.
Ő volt a piacvezető, őhozzá futott be minden infó, ő tudott meg mindent elsőnek. Persze, ez nem is meglepő, mert igazából ő volt egyedül a „piacon”.

Az internet terjedésével aztán megváltozott a helyzet.
Persze, nem a piacvezető szerepet tekintve, hiszen a Nagy még mindig Nagy, mondhatni a legnagyobb, de megjelentek más szereplők is. Közülük néhányan vannak, akik már középsősök - sőt, olyanok is, akik többnek, nagyobbnak akarnak látszani, mint középsősök - és vannak a kicsik.

És a kicsik nevében – remélem, nem sértődnek meg – írok most a Nagyhoz.
Merthogy magunkat, azaz a mifocink.com-ot egyértelműen a kicsikhez sorolom, de ez nem azt jelenti, hogy információk nem juthatnak el hozzánk elsőként.

Az elmúlt időben több alkalommal is előfordult, hogy a kicsikhez ért el olyan információ, amiről a Nagy még nem tudott. A kicsik pedig azt rendje-módja szerint megjelentették. Majd egy kis idő elteltével a Nagy is megjelentette azt – mint saját infót.

Az az érzésem, hogy a Nagy nem tudja elfogadni, immár nem csak hozzá futnak be a hírek. Mindezt úgy álcázza, hogy a kicsiktől átvett (elcsent) infókat sajátjaként állítja be. Vagy épp úgy, ahogy legutóbb egy tőlünk „csent” infót: azaz „az interneten az kering, hogy…”

Pedig az újságíró etika úgy követeli meg, hogy a máshonnan átvett (elcsent) infó forrását megjelöljük. Ha megnézitek a mifocink.com cikkeit, akkor mi ennek az íratlan szabálynak mindig eleget is teszünk.

Bevallom, nem volt mindig így.
Mi is, pontosabban én is hibáztam egyszer.

Volt olyan, hogy egy kolléga által megírt cikkből kivettem egy infót, és a saját értesüléseimmel kiegészítve írtam belőle egy anyagot, úgy, hogy nem jeleztem, honnan van az infó egy része. Akkor a kolléga – biztos nem sértődik meg, ha leírom a nevét, Ch. Gáll András – felhívott, és finoman szólva is elküldött a fenébe.

És tudják mit?
Igaza volt.
Bocsánatot kértem tőle, újra megnyitottam az anyagot, és beleírtam a nevét.
Mert így korrekt.
És a mai napig megköszönöm neki a kioktatást, a lecseszést.
És amikor azt látom, hogy egy tőlünk, kicsiktől átvett, elcsent infót jelentett meg a Nagy úgy, mint saját értesüléseit, pontosan tudom, mit érzett akkor, amikor meglátta a cikkemet, a neve nélkül.

Éppen ezért mi, kicsik azt kérjük a Nagytól, hogy ne vegyenek át „csenjenek el” tőlünk infókat, anyagokat úgy, hogy nem jelölik be a forrást.

És amit Ch. Gáll András mondott nekem akkor, azt tudom most én is mondani a Nagy képviselőinek.

Nem lesznek kisebbek attól, hogyha bevallják, hogy nem minden infó hozzájuk jut el először, és nem lesznek kisebbek akkor sem, ha hivatkozással, forrásmegjelöléssel – és nem csak online, hanem a nyomtatott változatban is – megjelölik azt, honnan is van az információ.

Sőt!

Azért a pofátlanságnak is van határa Megúszhatja az életfogytiglant a emberölésben bűnsegédként közreműködő volt NB I-es futballista