30 03 2015

Előre bocsájtom, hogy igazán elismerésre méltó, ahogy Dárdai Pál összekapta a Pintér Attila által szétzilált magyar válogatottat, sőt, az eredményekre sem lehet panaszunk. De. Dárdai Pál most átesett a ló túloldalára. Néhány hónappal ezelőtt még összefogásra buzdította a sajtó képviselőit, tegnap pedig már szakmai továbbképzésre küldte azokat az újságírókat, akik szerint a válogatott az első perctől megelégedett a döntetlennel.

Gyorsan megváltozott Dárdai Pál sajtóhoz való hozzáállása.
Amíg beiktatás után még nagy összefogásra buzdított, amíg korábban türelmet és segítséget kért az újságíróktól, addig tegnap kissé pökhendien, kioktató stílusban szakmai továbbképzésre küldte azokat az újságírókat, akik szerint a válogatott az első perctől kezdve döntetlenre játszott.

Pedig valljuk be, a magyar válogatott az első perctől kezdve döntetlenre játszott.
Sőt, maga Dárdai is egész héten azt erősítette nyilatkozataival, hogy nekünk elég az iksz is. Sőt, azt is mondta, akkor sincs baj, ha kikapunk.

Merthogy a görög válogatott "nagyon jó".

Nos, ennek a görög válogatottnak a selejtezők felénél annyi pontja sincs, mint egy katicának, sőt, ez a görög válogatott az elmúl 20-30 év leggyengébb görög válogatottja. Még akkor is, ha játékosaik mind sokkal jobb klubokban játszanak, mint a mi fiaink. Mert valahogy nincs meg bennük az az egység, ami megvolt például 2004-ben.

És valljuk be, a szurkoló (és igen, az újságíró szerint is) kit kellene megvernünk hazai pályán, ha nem a tök utolsó csapatot?

Igen, Dárdai csapatának ép az a nagy erőssége, hogy rég nem látott egységbe kovácsolódott a csapat. És igen, Dárdainak ép az a legnagyobb erénye, hogy rég nem látott egységes védelmet alakított ki.

De…
Dárdaival mintha egy kicsit elszaladt volna a ló.
Tegnap, a meccs utáni sajtótájékoztatón Vámos Tamás, a Sport Plusz munkatársa tette fel elsőként a kérdést: egyetért-e a kapitány azzal, hogy kívülről úgy látszott, a csapat megelégszik a döntetlennel.

Dárdai válaszadás helyett visszakérdezett. Azt mondta, magyarázza el neki az újságíró, miért gondolja ezt, és majd akkor válaszol.

Már ez is érdekes hozzáállás volt, ám Dárdai ennél továbbment. Egy másik, ugyanezt a kérdést firtató  újságírót egyenes szakmai továbbképzésre küldte.
- Aki nem érti, miért védekezünk harminc méterre a kaputól, és miért játsszuk azt, amit, az menjen el, és képezze magát szakmailag.

No, itt kéne megállni egy szóra.
Itt kellene megálljt parancsolni.
Mert Dárdai kezd Pintér-féle magasságba emelkedni.

Annyi különbséggel, ha ezt Pintér mondta volna tegnap este, újságíróktól kezdve az edzői szakmán át a szurkolókig mindenki szétszedte volna.

Dárdait nem kell szétszedni, mert amit a válogatnál csinál, az jó.

De meg kellene már érteni – vagy valakinek értetni – hogy egy kapitánynak (vagy egy klubcsapatnál edzőnek, szakvezetőnek, elnöknek, tulajdonosnak) nem az a dolga, hogy kioktassa az újságírókat.

És mindenki elhiheti, hogy nem a mundér becsületét védem.
De egy újságírónak az a dolga, hogy kérdezzen.
Egy kapitánynak pedig az, hogy válaszoljon.
Akkor is, ha nem tetszik neki a kérdés.

Szerintem maradjunk ennél a felállásnál

 

Ezt azért nem volt annyira jó nézni Lefoglalták az ETO Parkot és a stadiont is