11 01 2015
Nagyszerű interjút készített Hegyi Iván Pintér Attilával. A Népszabadságban megjelent cikkben a volt kapitány szokásához híven meglepőket is válaszolt. Nézzük!
Nemhogy hirtelen leváltották, de egyes fórumokon már-már a nép ellenségének kiáltották ki. Hogyan fogadta a záporozó bírálatokat?
- Ha megpróbálnám elviccelni a dolgot, akkor azt válaszolnám: a negatív reklám is reklám. De nem akarok tréfálni. A kritikát mindig elfogadtam, sőt igényeltem, mert kívülről sokszor másként látni a meccset, mint belülről, és a megfelelő észrevételekből tanulni lehet. A hazugságot viszont nem tudom elviselni, márpedig a leváltásom előtt és után hamis állítások serege jelent meg rólam. Hozzáteszem: jól mondta, egyes fórumokon, igaz, azok a magyar futball világában a leghatásosabbak. Ám még így sem lehetek a nép ellensége, hiszen például itt, Győrben rendre végig tudok menni a sétálóutcán anélkül, hogy bármiféle bántó megjegyzést kapnék.
A kritikák elviseléséről csak annyit, hogy Pintér kapitánykofása alatt semmilyen, kényesnek tűnő kérdésre nem válaszolt, sőt, lényegében volt 30-40 betanult mondat, lényegében mindenre azt válaszolta. Volt, hogy leírtam, nagyjából szó szerint le tudnám írni Pintér válaszait anélkül, hogy megkérdezném. A győri nagy szeretethez pedig csupán annyit, emlékszem én olyan meccsre, ahol a nézők kórusban szidták Pintért, sőt odáig fajultak a dolgok, hogy a csapat tulajdonosa inkább visszafizette volna bérletek árát, csak ne hallja a kritikus hangokat
Csányi Sándot mindenkit meglepett, amikor Pintért nevezte ki kapitánynak
Részletesebben is leírná, a magyar–északír milyen volt?
- Számomra rendkívüli fontosságú, hiszen azzal kezdődött az Eb-selejtezősorozat. Aztán már az első félidőben az zengett a lelátóról: Pintér, takarodj! Persze nem emiatt kaptunk ki 2-1-re, és abban, hogy vesztettünk, én is hibás vagyok. De majdnem úgy fájt, mint a vereség, hogy ismét rá kellett jönnöm: a magyar futballt körülvevő légkör legalább akkora akadálya a felzárkózásnak, mint az egész labdarúgásunkból hiányzó alázat és önbecsülés. E kettő látszólag ellentétes egymással, pedig dehogyis: nem elsősorban a kudarcok miatt nincs méltóság, hanem azért, mert a szereplők tudják, nem tettek meg mindent a fejlődésért. Azaz nem voltak eléggé alázatosak a szakmához.
Ehhez csupán egy adalék Pintér őszinteségéhez: amikor ezt a „Pintér takaródj” rigmust felvetették az újságírók a sajtótájékoztatón, Pintér csak annyit mondott: szeretnek a szurkolók. Vajon mikor nem mondott igazat? Most, vagy akkor.
Pintér a fejét fogta az Észak-irek ellen vereség után. De nem csak ő, hanem a szurkolók is
Ezért erőltette annyira a kerettagok összetartását?
- Legalábbis van összefüggés a kettő között, mert nincs annyi kitűnő játékosunk, hogy a mérkőzéseket a személyes képességek alapján döntsük el a magunk javára. Azaz csapatként erősebbek lehetünk, mint egyénileg. Ráadásul meggyőződésem: a rendszeres közös előkészületek nyomán taktikailag is nagyban javulhat az együttes. Ám kezdeményezésemmel folyton gátakba ütköztem, bizonyos megmondóemberek meg néhányan a korábbi válogatott futballisták közül is gúnyolódtak rajtam.
A rendszeres közös összetartásokról annyit, Pintér maga is az 1984-es, ifi Eb-t nyerő csapat felkészüléséhez hasonlította ezt a rendszert. És bár néhány sorral feljebb azt mondta, meghallja a kritikus hangokat, ezzel kapcsolatban nem hallotta meg, hogy egyrészről az óta eltelt 30 év, másrészről olyan játékosokat hívott meg, akik ép ésszel felfoghatatlan módon kerültek a válogatott közelébe. Az összetartások akkor szűntek meg, amikor a csapatok egyszerűen bojkottálták az öltetett, és nem engedték el a játékosokat.
S a jelenlegi labdarúgók?
- Velük semmilyen problémám nem volt. Noha akadtak, akik azt sugallták, megromlott a kapcsolatom a futballistákkal, én vállalom a szembesítést, ha idehoznak akár csak egy játékost is, aki azt állítja: összetűztem vele.
Pintér már el is felejtette Szalai Ádám esetét. Igaz, Szalairől, pontosabban a játékos elhíresült beszédjéről már győri edzőként mondott véleményt (egyébként én ott 100 százalékosan igazat adtam neki), és senki nem mossa le róla, hogy azért a beszédért büntetve nem hívta meg az egyetlen, top-bajnokságban szereplő csatárt. Szalai unta meg előbb a helyzetet, és kijelentette, nem akar a nemzeti csapatban játszani addig, amíg Pintét a kapitány.
Három mérkőzésen hét pontot szerzett a válogatott, de már ön nélkül.
- Tudja-e valaki igazolni, hogy velem nem szerzett volna ugyanennyit? Ám nem akarok semmit sem elvenni az utódom sikereiből.
Ez a legkeményebb mondtat.
Pintér irányítása alatt talán még a játékosok sem tudták, mit is kell csinálniuk a pályán. És ez volt a legnagyobb gond. na meg az, hogy vezetésével a csapat összesen kétszer tudott nyerni: Albániát 1-0-ra gyűrtük le, Kazahsztán ellen pedig úgy nyerünk 3-0-ra, hogy a vendégek lőttek egy öngólt, kapusuk pedig kapott egy méretes potyát. A meccs annyira gyanús volt, hogy egy ideig még az UEFA is vizsgálta.
A Pintér-csapat legnagyobb sikere, hogy 3-0-ra legyőzte Kazahsztánt - egy öngóllal és egy potyával...
Pintér Attila természetesen válaszolt tök jó dolgokat is, a teljes interjút ide kattintva tudod elolvasni. De…
A lényeges kérdésekben megint meglepte a közvéleményt, és látszik, a fontos dolgokat teljesen másképp látja, mit a többi ember.
És zárásként egy fontos dolog.
Pintér kapitánykodása alatt több, kritikus hangvételű cikket is írtam, bár akkor is, és most is szeretném kiemelni, Pintér Attila szerintem is az egyik legjobban felkészült edző.
A legjobban felkészült klubedző.
És klubedzőként akart dolgozni a válogatottnál is.
Ezért (is) bukott meg.