27 12 2014

Megszámolni is nehéz lenne, hányszor mondtam véleményt „fizetett cikkekről”. A propagandagépezet ismét beindult, az újságok, internetes oldalak – nyilván, menedzseri „nyomásra” – már fél Európában eladták Dzsudzsák Balázst. Ismét.

Emlékeznek még arra a felmérésre, amelyben többek között megkérdeztem, hogy mennyire fontos a jó sajtó egy futballista számára? Tudják, abban a felmérésben mondta a megkérdezett NB I-es játékosok 90 százaléka, hogy menedzserén keresztül rendszeresen fizet különböző újságíróknak, hogy cikkeket írjanak róla.

És ha most hüledeznek, akkor nyugodjanak meg.
Ilyen van.
Sajnos.

Emlékezzünk vissza Juhász Roland esetére, akiről, amikor az Anderlecht játékosa volt, minden átigazolási időszakban töménytelen mennyiségű cikk jelent meg azt sugallva, hogy a játékosért sorban áll fél Európa. Volt olyan újság, amely még a Bayern Münchennel is összehozta – nagy kár, hogy a bajorok erről semmit nem tudtak.
Juhász végül hazatért, és mondhatunk bármit, ez azért történt, mert senkinek nem kellett.
A végén már az Anderlechtnek sem.

Ugyanez történik immár évek óta Dzsudzsák Balázzsal.
Mióta a játékos a futballpályafutás helyett a pénzt választotta, minden átigazolási időszakban szerződteti őt valamelyik Európai topklub.
Van olyan, hogy egyszerre több is.
Legalábbis az újságok szerint.
Aztán mindegyik hírről kiderül, hogy kamu.
Annyira kamu, hogy a klubok nem is tárgyaltak a játékossal.

Kedves olvasók, ez nem más, mint marketing.
Ráadásul fizetett marketing.

Balázs az Anzsinál elásta magát, rajtunk kívül az égvilágon nem beszélt róla senki. A Dinamo Moszkva egy lépéssel jobb, de valljuk be, meg sem közelíti azt a „reklámértéket”, amelyet mondjuk a PSV jelentett. Kell tehát a reklám, ráadásul most pont jó időben jön, mert Dzsudzsák, románoknak lőtt góljára azért többen felfigyeltek.

Jönnek is a cikkek rendesen.
Előbb a Fulham akarta Balázst – bár az legalább olyan hátralépés lenne, mint a PSV-től az Anzsiba igazolni. Mert most is azt gondolom, a Dinamo Moszkvát csak mi, magyarok tartjuk európai élcsapatnak – tán mert Dzsudzsák ott játszik, tán a történelmi emlékek miatt – azért még mindig jobb, mint egy angol másodosztályban szenvedő csapat.

Néhány napja a Borussia Dortmund a slágertéma, és őszintén azt gondolom, az pont jó hely lenne Dzsudzsáknak. A gond csak az, hogy amíg itthon minden nap megjelent, hogy a Dortmund Balázst akarja, addig a mindig jól értesült német sajtóban – ahonnan mi szoktunk átvenni cikkeket – még egyetlen szó sem esett erről.

Ráadásul közben megjelent, hogy Dzsudzsák ára legalább 10 millió euró – amin még mindig bukik a Dinamo a játékosnak eddig kifizetett bérrel együtt legalább 8 milliót. Nos, lehet, hogy nagy válság van Oroszországban, de azt nehezen képzelem el, hogy a klub vezetői simán leírnának egy ilyen buktát, ráadásul úgy, hogy nem oly rég még meg akarták hosszabbítani Dzsudzsák szerződését.

Bevallom, én nagyon haragudtam, amikor Dzsudzsák Oroszországba igazolt. Nemcsak azért, mert a pénzt választotta, hanem azért, mert nem érezte át, mit jelent egy ország legjobb futballistájának lenni. Nem érezte át, hogy ez felelősséggel jár, nem érezte át, hogy ezzel ő amolyan példakép. Sőt, az évek során mutatott viselkedése azt jelzi, hogy most sem érzi át.

Nagy vágyam, hogy létrehozzak egy ingyenes, és teljesen független, a magyar futballal foglalkozó újságot, ahonnan páros lábbal rúghatnám ki a fényező cikkekért pénzt ajánló menedzsereket. Lehet, ez hiú ábránd, de akkor nem születnének nap, mint nap kamu cikkek olyan játékosokról, akiknek menedzserei fizetnek a reklámért az újságíróknak. (Egyébként ezeket az újságírókat is páros lábbal rúgnám fenékbe).

Egy szó, mint száz: úgy gondolom, hogy jelenjen meg még akármennyi, Dzsudzsák Balázst „eladó” cikk, a középpályás még egy ideig Moszkvában marad. Egyrészről azért, mert szerződése oda köti, másrészről azért, mert folyamatosan kiderül, hogy azoknál a kluboknál, mellyel összehozzák a játékost, kis túlzással azt sem tudják, ki az a Dzsudzsák Balázs. (Na jó, ez erős túlzás).

Ám a legfontosabb érv az, hogy 10 millió euró nagyon sok pénz.
És ezt fizetett cikkekkel sem lehet lejjebb tornázni.

 

Magyar játékosokat dicsérnek Lengyelországban. Nem kicsit. Nagyon! Zavadszky Gáborra és Fehér Mikire is focival emlékeztek