17 12 2014

Nem mindennapi történetet hallottam tegnap. Ez ösztökélt egy telefonbeszélgetés elképzeléséhez. Ki kell emelni, a „beszélgetésben” résztvevők neveit megváltoztattam, a fogadó fél cégnevét nem írtam le. Ám a "beszélgetés" tartalma valós. És elszomorító.

- Jó napot kívánok, K.G. vagyok, a Ferencváros vezetője.
- Jó napot. Én meg T.S., az XY. cég vezérigazgatója, miben segíthetek.
- Azért telefonálnék, mert kellene venniük néhány VIP-bérletet az új Ferencváros stadionba.
- De nálunk nem sokan járnak meccsre, sőt, azt sem tudom, hányan szurkolnak itt egyáltalán a Fradinak.
- Az nem baj, a lényeg, hogy vegyenek VIP-bérletet. Vagy inkább egy VIP boxot.
- De mint mondtam, nekünk arra semmi szükségünk nincs.
- Az nem baj.
- És mi van akkor, ha mi nem akarunk venni ilyen bérletet vagy boxot?
- Lehet, hogy rosszul fogalmaztam az elején. Kell venniük néhány bérletet vagy egy boxot.
- És mi lesz, ha nem veszünk?
- Akkor bizony lehet, hogy kevesebb megrendelésük lesz.
- Tehát nincs választásunk?
- Nincs. Hova küldjük a számlát?
- Mennyiről fog szólni ez a számla?
- 10 ezer euróról. És köszöntjük a Ferencváros szurkolói között, köszönjük, hogy egy VIP boksz megvásárlásával önként támogatta a klubot.

Mint az elején említettem, maga a beszélhetés egy elképzelt telefonhívás.
Ám ami benne van, az nem.
Az sajnos megtörtént eset.
Mert ez így működik ma, Magyarországon.

Tilos passzolni Focival emlékeznek Fehér Mikire - és közben jótékonykodnak is