16 12 2014

Többször elmondtam már, hogy a magyar sajtóban az egyik kedvenc rovatom a csakfoci.hu-n futó Tilos passzolni. Ha irigy lennék, mondanám, egyetlen hibája, hogy nem én találtam ki, de persze erről szó sincs. Inkább érdeklődéssel olvasom. Mint ahogy most is, hiszen Mátyus János igen érdekes dolgokat mondott.

1. FÉLIDŐ

1. Minek köszönhető, hogy a magyar válogatott Dárdai Pál személyében egy olyan edzővel kezdett el működni, akinek felnőtt csapatnál még nincs tapasztalata?
– Ami a legfontosabb, hogy Palinak van hitele, sajnos a magyar edzők többsége már hiteltelen. Dárdai 17 éve Németországban él és dolgozik, 100 százalékosan magáévá tette a kinti mentalitást, amit át is tud ültetni a válogatottra. Egy edzőt nem azért fognak tisztelni, mert folyamatosan ordít, sőt egy idő után erre immunisak lesznek a játékosok.

2. Ezek szerint te nem üvöltözöl?
– Épp a napokban beszéltem erről Balogh László pályaedzőmmel, akivel a REAC-nál, Pápán és most Nyíregyházán is együtt dolgozom. Két esetet tudtunk feleleveníteni, egyszer a REAC-nál zengett az öltöző, másodszor pedig Pápán, miután a szünetben 3-2-re vezettünk a Kecskemét ellen. Állítólag akkor elég félelmetes látványt nyújtottam… Az egyik belső védőmmel voltam elégedetlen, akit a levegőben és a földön is megvertek.

3. Ha a klub körülményeit nézzük, hányas osztályzatot adnál egykori csapatodnak a Lombard Pápának és hányast a jelenleginek, a Nyíregyházának?
– A Pápának egy 4-est, a Szparinak meglepetésre 7-est. Azt mindenképp meg kell jegyeznem, hogy a Pápa nélkül nem lettem volna NB I-es edző, éppen ezért a mai napig szimpatizálok a csapattal. Bár az infrastruktúra, a játékosállomány nem biztos, hogy élvonalbeli, de ahogy a példa mutatja, így is lehet futballt csinálni. Amikor otthagytam őket, szinte a teljes magyar futballközvélemény megdöbbent, de úgy tűnik, jó döntésnek bizonyult. Nyíregyházán profi körülmények fogadtak, minden várakozásomat felülmúlta.

4. Melyik két csapat fog kiesni az NB I-ből?
– Tiszta szívből kívánom, hogy ne legyen igazam, de előfordulhat, hogy a Pápa kipottyan. A másik kieső a Pécs vagy a Haladás lehet. A PMFC-t nem érzem olyan gyengének, a Hali viszont elég mélyen van. Tavasszal nagyot kellene hajrázniuk a szombathelyieknek, ha bent akarnak maradni.

5. A nálunk dolgozó külföldi edzők megítélése igencsak vegyes. Szerinted szüksége van rájuk a magyar focinak?
– Erre nagyon egyszerű választ tudok adni: a jó külföldi edzőre szükség van, a rosszra nincs. A Videotonnál most bejött a külföldi edző kinevezése, de a Honvédnál Marco Rossi is eredményesen dolgozott. Volt szerencsém megnézni pár edzését, olyan dolgokat láttam tőle, amilyeneket korábban mástól nem nagyon, sokat lehet tőle tanulni. Itt van viszont Robert Jarni esete. Játékosként fantasztikus karrier van mögötte, ha viszont edzőként csak Pécsre tud elszerződni, akkor nem vagyok benne biztos, hogy jobb, mint a magyar kollégái.

6. Melyik három edző tulajdonságaiból lehet összegyúrni a mai Mátyus Jánost?
– Négyet említenék. Komora Imrének hatalmas tekintélye volt a csapat előtt, az öltözőben ülve elég volt csak meghallani a cipője kopogását, máris vigyázzba vágtuk magunkat. Nyilasi Tibornak a kisugárzása volt egyedülálló, bármit mondott, elhittük neki. A másik kettő sajnos már nem él, Bicskei Bertalan volt számomra a szakma, Simon Tibortól pedig az egykori fanatizmusát venném át. Remélem, idővel össze tudom gyúrni ezeket a tulajdonságokat.

7. Szerinted miért nem dolgoznak magyar edzők külföldön?
– Döbbenet, hogy a magyar futball közeg egyetlen olyan edzőt nem termelt ki, akit külföldön jegyeznének komoly helyeken. Legutóbb Becskei Bertalan volt ilyen, aki irányította a dél-koreai bajnokot és dolgozott a svájci bajnokságban. Az elmúlt években László Csaba jutott még el a határokon kívülre. Nem szeretném megkerülni a választ, az egyik fő ok az lehet, hogy a magyar edzők sajnos nem beszélnek idegen nyelveket, meg persze az sem könnyíti meg a helyzetet, hogy a magyar foci nem tartozik az európai élvonalba. Nekem az a célom, hogy idővel kikerüljek külföldre.

8. Sokak szerint itthon elég nagy a szakadék a fiatalabb és a rutinosabb edzők között. Ezt te érzékeled?
– Nem érdekel, sőt élvezem a helyzetet. Amikor kineveztek a Pápa edzőjének, senki nem értette. Igaz, én sem, de amikor Nyíregyházára hívtak, akkor is sokan fanyalogtak az idősebbek közül, hogy mit keresek én 39 évesen egy NB I-es csapat kispadján.

9. Te milyen edző vagy? Aki 0-24 órában a focival foglalkozik vagy otthon inkább Barátok köztöt és Éjjel-nappal Budapestet néz?
– Lehet, hogy én egy harmadik csoportba tartozom… Hazudnék, ha azt mondanám, hogy minden percemet a foci teszi ki. Amikor a fiaimmal vagyok, nem dolgozom, egyébként pedig sok focit nézek a tévében, abból tudok a legtöbbet tanulni. Szeretem az angol másodosztályú meccseket, de például volt már olyan, hogy egy Udinesétől ellesett szögletkombinációt követően szereztünk gólt.

10. 1996-ban a sikeres olimpiai válogatott tagja voltál. Az elmúlt 18 évben mennyit változott a magyar foci, a játékosok hozzáállása, mentalitása?
– Először is azzal kezdeném, hogy történelmi hiba volt azt a csapatot hagyni elkallódni. Egy-két kiegészítéssel fel kellett volna vinni a felnőtt válogatottba a játékosokat. Akkor nekünk olyan hitelünk volt a szurkolók előtt, hogy sok mindent megbocsátottak volna. Ezt követően szomorú folyamat indult be, akkoriban még voltak olyan játékosok, akiket az ellenfelek szidhattak: Lipcsei, Dragóner, Kenő, Szűcs Lajos, én. Ma már sajnos nincsenek ilyenek. Nem tudom, hogy 10 év múlva ki fog játszani az öregfiúkban. A mi generációnk volt az utolsó, amelyik még az utcán nőtt fel, vagányak voltunk a pályán és a magánéletben is. Én még úgy csajoztam, hogy odamentem a pulthoz és meghívtam a kiszemelt hölgyet egy mojitóra, a mai fiatalok meg egymást bökdösik a Facebookon… Nem tudok ezzel azonosulni, nem is érzem magam otthon a közösségi médiában, de tudomásul kell venni, hogy végérvényesen megváltozott a világ.

2. FÉLIDŐ

1. Hányadik helyen állna veled jelenleg a Ferencváros?
– Második lenne szorosan a Videoton mögött. A Vidivel idén nehéz versenyezni, de a Ferencvárosnak ott kellene lennie közvetlenül a nyomában. Mondom ezt annak ellenére, hogy Thomas Dollt kimondottan kedvelem. Nagyon jó fazon, de előrébb kellene tartania a csapattal.

2. Egy korábbi nyilatkozatodban azt mondtad, hogy a Real Madrid edzőjeként is megállnád a helyed. Poén volt?
– Halál komolyan gondolom. Azt vallom, hogy egy felkészült edzőnek teljesen mindegy, hogy Cegléden vagy éppen a Liverpoolnál kell dolgoznia, eredményes tud lenni. Ha a Jászapáti trénere érti a szakmáját, akkor a Realnál is megállja a helyét, ez ilyen egyszerű.

3. Milyen a viszonyod Csertői Auréllal, akinek egy szerencsétlenül sikerült becsúszás után eltörted a lábát?
– A legnehezebb időszaka volt a játékos-pályafutásomnak. A Honvédban csapattársak voltunk, sőt kifejezetten jó viszonyba kerültünk, szerintem egy pillanatra sem fordult meg a fejében, hogy szándékosan okoztam neki ilyen súlyos sérülést. Életemben tízezerszer csúsztam be hasonló módon, sajnos akkor ez lett a vége. Azóta is folyamatosan beszélünk, szerintem nincs benne harag.

4. Látsz olyan védőt az NB I-ben, aki a fiatalkori önmagadra emlékeztet?
– Magamat még nem látom, de Dragóner Attilát igen. Jagodics Bence kiállása, mozgása és játéka is hasonlít Dragóéra. Az új Mátyus is megszületett már. A kisebbik és a nagyobbik fiam is focizik, az idősebb a Fradi U11-es csapatának a kapusa…

5. Van olyan magyar támadó, aki ellen nem szívesen játszanál?
– Bartha Laci játéka nagyon tetszett, sokkal több volt benne, mint amennyi kijött belőle. Gyors, jól cselez, kétlábas, a fejjátéka is rendben van, nem a védők álma. Torghellével viszont nem lenne gondom, jó csörtét vívnánk, szívesen játszottam volna ellene, de nem adatott meg soha.

6. Tudod, hogy miért lett öngyilkos korábbi főnököd, Kutasi Róbert?
– Biztosan nem tudhatom, de sejtem… Borzasztóan sajnálom, hiszen a barátomat veszítettem el. Robi egy jókedélyű ember volt, kártyáztunk, néha sörözgettünk, a halála előtt két héttel viszont mintha kicserélték volna. Lefogyott 5-6 kilót, nem lehetett vele beszélni, fejben teljesen máshol járt. Soha nem felejtem el azt az ominózus hetet. Kedden a rendőrök három játékosomat elvitték az öltözőből, csütörtökön Robi öngyilkos lett, szombaton pedig a csapat úgy játszott, mint még soha, és 4-1-re nyertünk. Nem hiszem, hogy a futballban ennél nehezebb szituációba kerülök majd bármikor is…

7. Mi a véleményed az MLSZ kontra ultrák "háborúról"?
– Az nem normális, hogy a szurkolók egy része ilyen-olyan okból kifolyólag nem jár meccsekre, az sem normális, ha összeverik egymást, de az sem, hogy szinte meg sem szólalhatnak a lelátókon. Azzal egyetértek, hogy a verbális erőszak sem fér bele, de a "hülye vagy" nem biztos, hogy kimeríti ennek a fogalmát. A Szparival nagyon jó hangulatú meccset játszottunk a Diósgyőr és a Debrecen ellen, ennek ellenére többszázezres büntetést kaptunk. Pedig nem volt cigányozás, zsidózás, huhogás. Azt gondolom, hogy a "tirpákok" és "hurkások" belefér, persze fizikai erőszak nélkül. Az álszenteskedést nem tudom elfogadni, hiszen bármikor bekapcsolja az ember a kereskedelmi tévékét, rázúdul a fejére a mocsok és a szenny. Sokkal több negatív behatás éri a fiatalokat ilyen módon, mint a magyar stadionokban...

8. Mivel foglalkoznál, ha nem a fociban dolgoznál?
– Szerencsére erre még soha nem kellett gondolnom. Édesapám közlekedésmérnök, édesanyám pedagógus, a nővérem pedig ügyvéd. Utóbbi biztosan nem lennék, tanár talán egy régebbi korban, édesapám hivatása viszont nagyon tetszik. Síneket, váltókat tervez. Lehet, hogy én is ezzel foglalkoznék, bár elég távol áll tőlem ez a szakma.

9. Állítólag énekesnek sem vagy utolsó. Mennyire sikeresek a Bunyós Pityuval való fellépéseid?
– A közös fellépés barokkos túlzás. Az igaz, hogy egy falunapon felhívott a színpadra és közösen elénekeltünk egy remek színvonalú magyar nótát. Maradjunk annyiban, hogy Bunyós Pityu jobban énekel nálam, én viszont jobban bokszolok, így biztosan nem fogom erőltetni a közös fellépéseket.

10. Fénykorodban hány whiskyt ittál meg egy éjszaka alatt?
– Rövidet nem ittam, a sört szeretem. Abból lement tizenegynehány is fénykoromban…

Forrás: Privacsek András/csakfoci.hu

Továbbra is kritikus Buzánszky Jenő állapota A hatalom szava