18 11 2014
Egy kis történelem...avagy szegény Szentmarjay Tibor! Alighanem visszasírják az egriek, amikor vezetésével az első két osztályban vitézkedett városuk csapata. A magyar labdarúgásban sok érdekes tapasztalatot lehet szerezni az első osztályban, de akkor is, ha egy NB III-as, vagy megyei bajnokságot követ az ember. Voltak olyan kíváncsi szakvezetők és játékosok, akik alig 10 év alatt páratlan humorral és kreativitással oda-vissza megmászták a magyar bajnoki rendszer piramisát. És nem is csak egyszer...
A múlt század elején a focizni vágyó fiatalok megalakították az Egri Ifjúsági Sportszervezetet, első meccsükön 2-0-ra nyertek Hatvanban. 1908-ban végül megalakult az Egri Torna Egylet, amely a torna mellett a labdarúgást is támogatta. Ebből vált ki 1913-ban az önálló futball klub, amely 1941-ig anyagi gondok miatt nem tudott feljutni az NB III-ba. Az 50-es évek elejétől az Egri Dózsa egyre jobb eredményeket ért el és a 60-as évek második felében háromszor is felkerültek az első osztályba. Igaz mindhárom nekifutásra könnyűnek találtattak és egy év után visszazuhantak a másodosztályba. 1977 januárjában a Kinizsi, a Vasas, a Volán, és a Dózsa fúziójából jött létre az Egri SE, nevük 1999-ben FC Eger Tengely-közművé alakult át.
Mellesleg A 80-as években kétszer ismét sikerült felküzdenie magát a csapatnak a legjobbak közé, de a dicsőség egyik esetben sem tartott tovább egy évnél (ebben az időszakban volt a csapat edzője a korábban játékosként Puskás Ferenccel is együtt játszó Szentmarjai Tibor).
A történet számunkra fontos része, a piramis csúcsához közel kezdődik, 2001-ben az egriek feljutottak a másodosztályba, több játékost igazoltak élvonalbeli gárdáktól is. A következő szezon mégsem volt sikeres, a csapat távozni kényszerült a másodosztályból és azzal a lendülettel rögtön két lépcsőt ugrott lefelé: 2002. őszén a negyedosztály következett. Ebben a bajnokságban a 14. helyre voltak jók, ennek örömére a nyáron megszűntek, és két évig búcsút intettek világ (de legalábbis ország) hódító állmaiknak.
2005-től mégis úgydöntöttek, újra próbálkoznak, a küzdelmet azonban a piramis tövéből kellett újrakezdeni. Eleinte gyorsan haladtak felfelé, 90 ponttal megnyerték az ötödosztályt, majd 75 ponttal a negyedosztályban is a trónra kerültek. Ekkor mintha megérintette volna az egri futballt az állandóság szele, Négy évet eltöltöttek a harmadosztályban, majd egy újabb lendületet véve (és a Vasastól érkező befektető támogatását élvezve) két év alatt az élvonalba jutottak, a piramis csúcsán azt hihették, elérkezett az újabb tetőpont. Immár hatodszor... Bár a nyitott fül és szem már ekkor érezhetett olyan negatív megnyilvánulásokat, melyek szerint nem mindenkinek volt kedve ehhez és hamarosan a gravitáció lefelé rántja az egri focit a piramis oldalán.
Ősszel még viszonylag ment is, novemberben pl. 1-0-ra még a Debrecent is megverték, döntetlent játszottak a Fradival is. Már ekkor is látszott azonban, hogy nagyon komoly a baj, a harsogó ígéretek ellenére a világítás a 2011 óta Szentmarjai Tibor nevét viselő Stadionban egyre késett, és végül sohasem épült meg (legalábbis 2014.ig). Ennek következtében elsőosztályú mérkőzést véletlenül sem játszottak Egerben a 2013-14.es szezonban, hazai meccseiket Debrecenben, Miskolcon, a Fáy Utcában és Vácon bonyolították le. Szó szerint. Egerben csupán a tartalék- és utánpótláscsapat valamint a Felsőtárkány lépett pályára, továbbá néhány nagyszerű ligakupa mérkőzést rendeztek a városban. Májusban már az egri csapat botrányos viselkedéséről szóltak a hírek és velük volt tele a sajtó: néhány játékos bundagyanúba keveredett (voltak, akik megsem álltak Ausztriáig), az egyre erősödő gravitáció pedig oda vezetett, hogy a 27. körben 6-1-re kapott ki a kiesési rangadón Pápán az egri gárda. A következő héten nem volt edzés, és sokáig úgy volt, ki sem áll az Újpest ellen a már kiesett csapat. A tulajdonosok tartozása nőttön nőtt, minek következtében a sofőr nem volt hajlandó busszal szállítani a csapatot Debrecenbe, így kénytelenek voltak a játékosok saját autóikkal menni. Volt olyan utánpótlás csapat amely ki sem állt a pénzhiány miatt, más korosztályok kénytelenek voltak apuka/anyuka autójával menni. Az ekkor még mindig létező NB III-as tartalékcsapatnak sem, vagy alig volt edzése. Az Egri FC II. negatív rekordot állított fel (nem az egyetlent az egri- és a magyar foci
történetében), csak egy évig működtek, hogy aztán meg is szűnjenek, mint kiderült, hogy helyüket a lefelé guruló felnőttcsapatnak adják át a harmadosztályban. Szinte csoda számba megy az is, hogy 12. helyen tudtak végezni egyetlen bajnoki szezonjukban, s mint később kiderült, a következő idényben a rendes csapat nem tudta elérni ezt a bizonyos 12. helyezést az NB III-ban...
De idáig is hosszú út vezetett.
A kiesés után ugyanis kiderült, hogy még NB II-es licensz sincs, ígyhát némi lefelé bucskázás után jött az NB III, de immár az első csapatnak. Az elsőosztályból érkező vendégnek azonban elfelejtettek asztalt teríteni: Szégyen szemre 5 kör után 0 ponttal állt az utolsó helyen az Eger, egyedüliként a 48 fős mezőnyben. Ősz végére egy picit javultak, a december 1-én lejátszott meccsen már 1-0-ra verték a Putnokot. Ezután azonban ismét megelégelték a hétköznapok egyhangúságát, a tavaszi meccseket egészen gyalázatos módon le sem játszották, ellenfeleik 3-0as gólkülönbséggel húzták be ezeket a mérkőzéseket (így összesen 20-67-es gólaránnyal végeztek).
Az Egri FC egszűnésével az egri labdarúgás visszazuhant oda, ahonnan 10 évvel
azelőtt sokadszor újra kezdte: a piramis gazzal benőtt tövébe. A 2008-as alapítású Egri Sportcentrum vált az elsőszámú egri csapattá, és az Egri FC összes utánpótlás korú játékosa ide került át szezon közben. Amíg az Egri FC két éve a Fradival, az MTK-val és a Debrecennel meccselt, addig ma a Sportcentrum a környékbeli falvak legényei ellen vitézkedik: pl. Poroszlón kapott ki 4-2-re, de a csoportban van még a Lőrinci, a Novaj, az Egerszólát, a Tarnaméra, és a Tarnalelesz is.
Az egri futball olyan felejthetetlen élményeket produkált már eddig is,amellyért már érdemes volt létrejönnie. Hatszor jutott fel a csapat az élvonalba, bentmaradnia azonban már egyszer sem sikerült (könnyebb feljutni, mint megragadni?). Alig több mint egy évtized alatt előbb lejutott a másodból az ötödosztályba, majd viharos gyorsasággal végigjárta a bajnoki piramis osztályait, egészen az NB I-ig, hogy aztán talán megnyugodva ismét a megye II-ben, a piramis tövében szerepeljen. De ki tudja, az egri vár titkos járatai nem vezetnek e
néhány éven belül ismét a csúcs felé?
Sosem felejtünk el, egri foci!
Szentgáli-Tóth Áron és Szentgáli-Tóth Boldizsár
A Herthánál egyértelműen kijelentették: Dárdai nem maradhat magyar kapitány Csotányok, azaz így küzdünk a bundabotrány ellen