15 11 2014

Derűre ború, azaz a válogatott, tegnapi sikere után az U19-es válogatott alaposan leszerepelt a hazai rendezésű Európa-bajnoki selejtezősorozatban. És ha megsértődik ezen Pisont István, ha nem, én bizony leírom: fogalmam sincs, hogy az egyébként nagyszerű játékos, ám edzőként még sehol sem bizonyító tréner mit keres a korosztályos válogatott élén. Mert nemcsak klubcsapat edzőjeként, de szövetségi edzőként sem ért el még semmit. Sőt!

Szalai László egy nekem adott interjúban azt mondta, nagyon fontos, hogy jó megjelenésű, nyelveket beszélő, sportosan elegáns edzőink legyenek. Nos, nem tudom, hogy Pisont hány nyelven beszél, de az biztos, hogy semelyik másik feltételnek sem felel meg. Rá még nagy jóindulattal sem lehet mondani, hogy sportosan elegáns, jó megjelenésű edző lenne, révén, hogy legalább 25-30 kiló súlyfölösleg van rajta.

Erre szokták mondani, hogy nem épp egy példakép típus, de igazából ez engem nem is érdekelne, ha bármit elért volna edzőként. Az a nagy probléma, hogy semmit nem ért el, mégis ott lehet egy korosztályos válogatott mellett.

Már az is nagy kérdés számomra, hogy kinek és hogy akadt meg a szeme Pisonton, mint edzőn, hiszen mielőtt a szövetség alkalmazásába került volna, egyetlen csapatnál, az akkor az NB II-ben szereplő Vecsésnél dolgozott. Egy évig. Így biztosan nem lehet rá azt mondani, hogy tapasztalatokkal felvértezve érkezett volna meg a korosztályos csapatok mellé.

Ahol aztán 2008 óta az égvilágon semmit nem ért el.
Persze, azért néhány „nagy dolog” így is fűződik a nevéhez.

Tavaly márciusban például azt mondta, az általa vezetett U17-es válogatott azért nem jutott tovább az Eb-selejtezőből, mert a srácok nem járnak templomba.

Ha valaki nem emlékezne a történetre, az U17-es válogatott a hazai rendezésű Eb-selejtezőcsoportból akkor juthatott volna tovább, ha legyőzi a svédeket. Az első félidőben vezetett is a csapat, mégis kiesett, mert a hosszabbításban egy szöglet után az északiak egyenlítettek, a döntetlen pedig nekik volt jó. Hozzá kell tenni, a magyar csapat az 1-0-s vezetés tudatában a második játékrészben nemhogy a svéd kapu felé nem rúgott, de nagyon a félpályán sem akart átlépni. A megszerzett labdát a csapat meg sem próbálta megjátszani. A vereséggel, pontosabban kieséssel felérő döntetlen után a következőt nyilatkozta Pisont:
„Valamit le kell vonni ebből. A magyar embereknek át kell gondolniuk sok mindent. Aki nem volt templomban, az menjen el, és meg fog változni az életünk. Emiatt nem sikerült győznünk a románok ellen, és most sem, valamiért a sors ezt nem adja meg. Ezen kell elgondolkodnunk.”

Velős ki szakmai értékelés volt, az biztos, ennek ellenére Pisont maradhatott a helyén, amit egy újabb hihetetlen eredménnyel hálált meg.

Az U18-es válogatott vezetőjeként májusban 2-2-es döntetlent ért el Gibraltár U19-es csapata ellen. Akkor ezt a felháborító, gyalázatos nyilatkozatott tette Pisont:
"Mezőnyben jól játszottunk, már a meccs elején megvoltak a helyzeteink, de kihagytuk őket, az ellenfél pedig két egyéni hibából vezetést szerzett. Innentől futni kellett az eredmény után, mégpedig egy 8-10 emberrel védekező, foggal-körömmel küzdő ellenféllel szemben. Nagyon nehéz volt feltörni a hazaiak védekezését, és miután ilyen felállásban még sosem játszott a támadósorunk, nem volt meg a játékosok között a megfelelő összhang, sokáig meddő volt a fölényünk. A cserék után lendületesebb lett a játékunk, de az utolsó negyedórában emberhátrányban kellett futballoznunk, így végül csak az egyenlítés sikerült, a győztes gólt nem tudtuk megszerezni. A mezőnyben nyújtott játékkal elégedett lehetek, voltak jó egyéni teljesítmények is a csapatban, ugyanakkor voltak hibáink is, amelyekből sokat tudunk tanulni a későbbiekben"

Hozzá kell tenni, Gibraltár játékosai egy évvel idősebbek voltak, de azt is nagyon fontos kiemelni, hogy amíg a mi csapatunkban tudatosan a futballra felkészített, akadémiákon nevelt gyerekek játszottak, addig az ellenfélnél játékosait 300 gyerek közül választották ki – akiknek a fele lány. És még egy beszédes adat: ellenfelünk előttünk négy hivatalos meccset játszott, amelyeket 0-23-as gólaránnyal tudott le. A gibraltári fiúk Bulgáriával, Horvátországgal, Csehországgal és Ciprussal játszottak, a csehek elleni meccset úszták meg 3-0-lal, a többiek legalább hatot lőttek nekik. Persze Pistont felháborodott azon, hogy nem tapsoltam állva az eredmény láttán, na meg azon, hogy az eredménynél csak a mérkőzés után adott nyilatkozatát neveztem nagyobb kamunak és szégyennek.

Pisont azonban „nagyon tudhat valamit”, mert így is maradhatott a posztján, sőt, U19-es válogatott szövetségi edzőjeként vezethette a magyar csapatot a mostani, hazai rendezésű Eb-selejtező csoportkörben. A mieink ellenfelei Azerbajdzsán, Szlovákia és Szlovénia voltak.

Nos, Pisont ismét nem virított valami nagyot: a csapat a három meccsből egyet sem nyert meg, két döntetlen mellett egyszer kikapott. Mindezt úgy, hogy egyetlen akciógólt szerzett a csapat, ám ennél sokkal nagyobb probléma, hogy az utolsó két meccsen, Szlovénia és Szlovákia ellen – bevallom, az azeriek elleni meccset nem láttam – egyetlen, tudatosan felépített támadást sem vezettek a fiúk. Ráadásul az azeriek elleni, 30 méterről kapott potyagól után a szlovénok ellen olyan gólt kapott a csapat, amilyeneket a szilveszteri bakiparádéban szoktak mutogatni.

Ezek után, mármint a két döntetlen után a mai, szlovákok elleni meccsen nyerni kellett (volna) a magyar csapatnak. A végeredmény 3-0 nem ide úgy, hogy egyetlen tudatos támadást nem láthattunk a magyar csapattól, sőt, teljesen elképzelés nélküli futballt mutattak be a srácok.

Bevallom, engem már nem nagyon érdekel, mit gondol erről az Eb-selejtező csoportról Pisont. Arra mondjuk kíváncsi lennék, mit gondolnak erről az MLSZ vezetői, de leginkább az érdekelne, ki találta ki, hogy Pisont korosztályos csapatot vezessen, és meddig engedik még neki.

Dárdai jött, látott, és győzött. És hogy mi lesz a jövőben? Gera Zoltán: Bocsánat