mifocink

Magyar futballról érdekek nélkül

Dárdai jött, látott, és győzött. És hogy mi lesz a jövőben?

Dárdai megmentőként érkezett, és most győztes hadvezér. Akkor is így lenne, ha kedden kikapnánk az oroszoktól. Mert ezt a csapatot megtanította nyerni. Akkor is, amikor az egyáltalán nincs benne a mérkőzésben.

Mert valljuk be őszintén, a tegnapi győzelem nem volt benne a mérkőzésben. Az első percekben próbálkoztunk, volt is egy helyzetecskénk, aztán semmit. A finnek viszont kihagytak két ziccert – az első félidőben Király védett szenzációsat, a másodikban a majdnem a gólvonalon álló védőt találta fejbe a csatár - , emellett volt egy büntetőgyanús és egy kiállításgyanús szituáció.

A büntetőgyanús szituról nem kell sok szót említeni: A 80. percben Királyról kipattant a labda, míg Hurme „eltűnt” Forró mellett, a játékvezető nem ítélt semmit.  A sajórészből  büntetőnek nézett, hál Istennek a spori szerint nem. Az már más kérdés, hogy másik védőnk, az egyébként remekül játszó Fiola úgy nagyjából a 30. percben állítatta ki magát – szerencsére a játékvezető akkor sem így gondolta.

Már az is óriási hiba, és jellemzi futballunkat, hogy a játékosok nem tudják a szabályokat. Ez látszott akkor, amikor Fiola egy bedobást vagy 15 méterrel előrébb végzett el, mint ahogy kellett volna. Utána nem értette miért vette el a dobást a játékvezető, és miért jöhettek a finnek, pedig a szabály egyértelmű: ha valaki nem onnan végzi el a bedobást, ahonnan kellene, akkor az szabálytalan dobásnak minősül. Tisztán látható volt, hogy Forró nem érti az egészet, ám ami ennél is rosszabb, elborult az agya, és egy perc múlva olyat odakaszált az egyik finnek, ráadásul sípszó után, hogy az biztos minden futballpályán pirosat ért. Szerencsére kisebb tumultus támadt az eset után, Fiola pedig elsunnyogott onnan, a játékvezető pedig nem látta, ki volt a vétkes, védőnk így megúszta a kiállítást.

Na de elég a negatívumokból – már ha ezt annak lehet nevezni – mert a srácok nem érdemlik meg. Sőt, dicséretet érdemelnek. És dicséretet érdem Dárdai Pál is.

Mert ez a csapat nem nagyon különbözött a Pintér-felé válogatottól – legalábbis összeállításában. Ebben a csapatban ugyanúgy hét, NB I-es játékos szerepelt, mint Pintérnél.
Mégis más volt.
Dárdainak elég volt néhány hét, hogy átültesse a profi szemléletet, gondolkodást a játékosokba. Legalább annyi időre, hogy egy ilyen meccset meg tudjanak nyerni.
Amíg Pintér a tolódást gyakoroltatta, addig Dárdai a profizmust - és ez itt a különbség.

Ez a csapat tegnap csapat benyomását keltette, ahol mindenki tudja, mi a dolga.
Itt a srácok mentek az utolsó percig jól osztották be az erejüket, és az utolsó, kritikus 5-8 percet is kivédekezték.
Itt nem görcsölt be senkinek a lába, tíz perccel a vége előtt, itt nem kaptunk két „levente gólt” az utolsó nyolc percben.

Ez a csapat – legalábbis eddig – megtanult nyerni úgy, hogy az nem volt benne a meccsben.
Mert valljuk be őszintén. a finnek kapusa az egész meccsen egyetlen egyszer vetődött.
Gera fejesénél.
Potnosabban akkor sem!

És hogy mi lesz a jövőben?
Nos, szerintem épeszű ember nem tudja elképzelni, hogy Dárdai ezek után otthagyja a válogatottat.
És bevallom, én sem tudom elképzelni.
Az más kérdés, az igazi vizsgamunka akkor kezdődik majd, ha marad.



Az MLSZ rájött, hogy amit bevezetett, az hülyeség! Hihetetlen, de meg is változtatta a döntést U19-es csapatunk leszerepelt, de meddig csinálhatja ezt még Pisont?