11 10 2014

Mondjon bárki bármit, a magyar szurkolók még mindig szeretik a magyar focit. És valószínű, mindig is fogják. És a magyar csapat ma egy kis örömet is csempészet életükbe.

Bevallom, én nem gondoltam volna, hogy az észak-írek elleni 1-2 után szurkolók ezrei vállalják be az ezer kilométeres utazást, hogy nemzeti csapatunkat a helyszínen segítsék Románia ellen. De a szurkolók most is bebizonyították, ők azok igazán a magyar futballért vannak, nem azok, akik hétről-hétre hozzá nem értésükről és arroganciájukról tesznek tanúbizonyságot akkor, amikor a szurkolókat érintő érthetetlen döntéseket hoznak.

Hozzá kell tenni, hogy a szurkolók lelkesedéséhez kellett az, hogy az ellenfél Románia legyen, na meg az, hogy végre elküldjék a nemzeti csapatból próbajátékosok viccszervezetét csináló Pintért.

Tavaly itt hármat kaptunk úgy, hogy már az első percben gólt kaptunk. Igaz, a mostani csapatban nem volt ott Guzmics, aki gólpasszt adjon az ellenfélnek. Az is igaz azonban, hogy a Dárdai által beharangozott letámadásnak nyomait sem lehetett felfedezni, az első húsz percben szinte nem is léptük át a félpályát. Gólt mégsem ekkor kaptunk, hanem akkor, amikor egy perc volt vissza a félidőből. Igaz, előtte egy gólunkat nem adtak meg les miatt, és az is igaz, hogy a gól előtt Varga József mögé rúgták be a labdát – nagyjából ötödszörre a meccsen.

A második félidő elején kicsit feljebb jött a válogatott – de ez sem volt elég egyetlen árva helyzethez sem.
Egyre sem.
Ráadásul volt olyan, amikor egyetlen román játékos hülyét csinált a fél védelemből.

Dárdai letámadást ígért, de ebből semmi nem valósult meg.
Nem biztos, hogy az ő hibája.
Mert ő azt gondolta, mindenki olyan mentalítással rendelkezik, mint ő.

De ma ismét bebizonyosodott, hogy hiába tűnik Dárdai legalább profinak, intelligensnek és felkészültnek, focizni ettől még nem tudunk.

De aztán jött Dzsudzsák Balázs.
A Dárdai által sztárnak nevezett játékos, aki még külön testőrt is kapott Romániában, csak hogy a románok féljenek tőle.

Jött Dzsudzsák, akitől már nagyon vártuk, hogy bizonyítsa, hogy igazi vezére lehet a válogatottnak.
És az általam egyébként néha, viselkedése miatt kritizált Dzsudzsák jött, és lőtt egy olyan gólt, amit már régen vártunk tőle.

Bevallom, öröm volt hallani, amint a román szurkolók füttyültek azért, mert a magyar csapat játékosai kimentek az őket éltető szurkolókhoz! És ahogy akkor füttyületk, amikor a magyar játékosok félmesztelenül, de vigyázzban állva hallgatták a szurkolók által énekelt Himnuszt!

A magyarok még húsz éve is jobbak voltak. Igaz, a románok is Nevetve a magyar foci is elviselhetőbb