07 09 2014

Pontosabban szeretjük a focit. Még mindig. Legyen bármilyen is a magyar bajnokság, legyen bármilyen is a helyzet, szeretjük a magyar focit. Mi, szurkolók. És ezt ma be is bizonyítottuk, be is bizonyították a drukkerek. De a magyar foci ma ismét cserbenhagyta a szurkolókat! Pontosabban azok, akik "csinálják" a magyar focit.



Színültig megtelt az „Új Albert Stadion” a Pintér-féle magyar válogatott első tétmeccsére. Tegyük hozzá, egyáltalán nem volt könnyű dolgok a szurkolóknak, mert az illetékesek ismét bebizonyították, mesterei a szervezésnek.

A metró ugyanis nem járt ezen a napon, az 1-es villamos próbaüzemben ment, a Hungária körút a villamospálya felújítása miatt autóval lényegében járhatatlan volt, a rendőrség pedig lezárta azt az egyetlen utcát, ahonnan a parkolókat meg lehetett közelíteni. Bravó!

Mégis a drukkerek eljutottak a stadionhoz, sőt, az embernek olyan érzése volt, mint15-20 évvel ezelőtt egy Fradi-meccsen (Ezt csak azért, merthogy a Fradi-stadionban volt a meccs), azaz a kezdés előtt már másfél órával hömpölygött a tömeg a bejáratok előtt. Ennek egyébként a meccsen is megvolt a hatása, hiszen nagyszerű hangulat fogadta a csapatokat, a szurkolók pedig – egykét megingástól, füttyszótól eltekintve – kitartottak... a szünetig.

A második félidőben már felhangzott a „Pintér Takarodj” rigmus. Persze, ezt Pintér nem hallotta, pontosabban a mérkőzés utáni sajtótájékoztatón azt mondta, hogy "én a játékot figyeltem, nem a bekiabálásokat és a közönséget, szerintem akik igazán szeretik a magyar válogatottat, azok végig mellettünk álltak."

Merthogy Pintér Attila történelmi vereséggel kezdte tétmeccseinek sorát.
Merthogy sikerült kikapnunk Észak-Írországtól.

És tudják mi a legszörnyűbb az egészben?
Az, hogy bevallom, az első félidőben többet kaptam a csapattól, mint amit vártam. Nem azért, mert pesszimista lennék, hanem azért, mert próbálom reálisan nézni a magyar csapat helyzetét. És mindenféle személyeskedés nélkül azt gondolom, ez a magyar válogatott minden indok legrosszabb magyar válogatottjainak felsorolásában legalább a dobogós helyen végezne. Azt mindenki döntse le, hányadik helyen.

Ehhez képest a fiúk az első félidőben mentek előre becsülettel, sőt, helyzeteink, vagy inkább helyzetecskéink is voltak, igaz, a 45. percben aztán majdnem megkaptuk a szokásos szerencsétlen gólunkat.

De csak majdnem.

A második játékrészben aztán összeállt a „híres győri csatársor”, azaz Priskin és Rudolf együtt rohamozta a kaput. (Igaz, csak a 70. percig, akkor Rudolf helyett jött Kovács) Az már egy más kérdés, hogy valóban ők-e a legjobb támadók, de szombat óta tudjuk, hogy Pintér Attila válogatottjába csak az arra emberileg méltók kerülnek be – akár a futballtudás rovására is.

Kár, hogy kapitányt nem így választunk.

Szóval a győri „álomkettős” mellé érkezett még Lovrencsics is, aki aztán a 62. percben kapura is lőtt.

Ez volt a magyar válogatott első kapura lövése a meccsen.
A 62. percben.

Ám ettől mintha rájött volna a válogatott, hogy ezen a meccsen is ér kapura lőni, ráadásul a 75. percben Priskin jóvoltából a vezetést is megszereztük.

Ebben a percben aztán főleg mindenki szerette a focit.
A magyar focit.
De a magyar foci nem szereti a szurkolókat.

Merthogy az utolsó 10 percben ismét bebizonyosodott, nemhogy négy, de egyetlen, nemzetközi szinten használható védőnk sincs, kiderült, hogy meccsről-meccsre képesek vagyunk nevetséges gólokat kapni. A 80. percben esett egyenlítő találat előtt például Lafferty úgy kerülgette ki a magyar védőket, mint az edzéseken a bójákat, kis túlzással azt is kicselezte, aki arra sem járt, majd középre passzolt, a teljesen magányosan álldogáló McGinn pedig az üres kapuba passzolt. Maradjunk annyiban, hogy futsalban is megalázó gólt lett volna, nemhogy így…

De még nem volt vége a szenvedésnek, hiszen jött a 89. perc, amikor McGinn jobbról a kapu elé lőtte a labdát, két támadó is érkezett, de végül nem a legközelebb helyezkedő Laffertyről, hanem a menteni igyekvő, földön fekvő, pörgő-forgó Vanczák Vilmos lábáról pattant a kapuba a labda.

És hogy mit gondol minderről Pintér Attila.
Nos, azt, hogy ki kell elemeznünk.Mármint mindent ki kell elemeznünk. Ez volt ugyanis a legtöbbször elhangzott mondat a történelmi vereség utáni sajtótájékoztatón.

- Koncentrációs hibáink voltak, amiket nem szabad elkövetnünk a jövőben. Sajnálom a szurkolóinkat, hiszen egygólos vezetés után kikaptunk. A mérkőzéshez hozzátartozik az is, hogy tíz percet nem könnyű emberhátrányban játszani. Ki kell elemeznünk a történeteket – kezdte Pintér Attila értékelését.

A kapitány hozzátette, látszik az előrelépés, hiszen már nem a 60., hanem a 70 percben fáradnak el a játékosok, de…
- Az erőnlétet nem a válogatottban kell megszerezni. Hosszú még ez a selejtező. Ilyen hibákat nem lehet elkövetni. Meg kell nézni miért fogyott el a csapat 60-70 perc után, ki kell elemeznünk a mérkőzést és tanulnunk kell belőle.

Észak-Írország szövetségi kapitánya szerint a magyar játékosokon látszott, hogy nagy tét nyomja a vállukat az elvárások miatt, ám Pintér ezzel nem értett egyet.
- Nem a nagy tét miatt kaptunk ki, hiszen hetven percig elbírtuk a nyomást, addig mi domináltunk, aztán valamiért ment lefelé megint a csapat teljesítménye, pedig a szurkolók mindent elkövettek azért, hogy ne legyen nyomás a csapaton, végig buzdították a csapatot. ki kell elemezni mi történt.

A kapitány, kiemelte, hogy az „ellenfélnél van hét Premier League-játékos, nálunk egy sem. A bajnokságok közötti különbség is megmutatkozott 70 perc után, ennek ellenére kudarc az eredmény”, igaz, arról nem esett szó, hogy pont ő az, aki az egyetlen, topligában játszó csatárunkat nemhogy kihagyta a keretből, de soha, egyetlen egyszer sem hívta meg oda.

És hogy mit kell még kielemezni?
- Megvolt a lehetőségünk arra, hogy megszerezzük második gólunkat, de nem sikerült. Túl sokat ívelgettük a labdát, nem ezt kértük a játékosoktól. Ezzel nagyobb teret adtunk az északíreknek. Ezt ki kell elemeznünk.

Persze, hosszú még a selejtezősorozat, és ezt a kapitány is elmondta, hiszen szerinte, ahogy az északírek nyerni tudtak Budapesten, úgy mi is nyerni tudunk majd Észak-Írországban, igaz…
- Ki kell elemeznünk az eddig történteket, és el kell dönteni, jó úton haladunk-e a csapatépítésben, vagy másfelé kell mennünk.

Na és azt is megtudtuk, hogy Pintér Attila sosem haragszik azért, ha kérdeznek tőle, mert az első és legfontosabb, hogy megfelelően tájékoztassa a közvéleményt.
MEGJELENT A MI FOCINK CÍMŰ KÖNYV
Három évvel ezelőtt indult a mifocink.blog.hu, melyből szeptemberben mifocink.com lett. Az oldal azért jött létre, hogy olyan dolgokat írjon meg a magyar futballról, amelyet mások nem mernek, vagy nem akarnak megírni. Az oldal általam legjobbnak vélt cikkeiből – azért sok olyan cikk kimaradt helyhiány miatt, amit betettem volna – aztán megszületett ez a könyv. Azt gondolom, hogy a könyvből pontosan kiderül, az elmúlt években szinte semmi nem változott a magyar futballban. Sőt!

Mondanám, hogy amolyan görbe tükör lenne ez a magyar futballra, de szerintem az a görbe tükör, amit naponta olvashatunk. Azt vallom, rózsaszín szemüvegen keresztül szemléljük futballunkat, és ez az egyik legnagyobb hibánk. Sajnos, aki itthon le meri írni a rossz dolgokat, aki rá mer kérdezni a kényes dolgokra, az maga az ördög.

Rendelnél a könyvből?
Klikk a információkért: http://www.mifocink.com/?p=4533

 

 

 

 

Nagy kár, hogy a 80. percben az északírek állva hagyták a magyar védelmet, és kispályás gólt lőttek, hiszen McGinnek lényegen az üres kapusba kellett csak lőnie.

 

A vége tehát 1-1 lett, de teljesen őszintén mondom, játékban és hozzáállásban is sokkal többet mutatott a magyar csapat, mint ahogy vártam.

Persze, hogy ez elég lesz-e a jövőben, azt csak az idő dönti el.

 

FFT

A végén kaptunk ki

A magyar labdarúgó válogatott hazai pályán 2-1-es vereséget szenvedett Észak-Írországtól Európa-bajnoki selejtezőn.

Az első játékrészben inkább a magyar csapat játéka dominált, még akkor is, ha igazi nagy helyzetig nem jutott el csapatunk. Azért egy veszélyes Dzsudzsák próbálkozást feljegyezhettünk, ám az is igaz, hogy a 45 percben csupán Gulácsin - na meg után …. – múlt, hogy nem kaptunk gólt – a saját szabadrúgásunkból.

 

A második félidő 62. perce aztán meghozta az első magyar kapura lövést is, ám a csereként beálló Lovrencsics próbálkozását Carrol védeni tudta. A másik cserejátékos, Priskin Tamás fejesénél azonban már a vendégek kapusa is tehetetlen volt, azaz a 75. percben a magyar válogatott megszerezte a vezetést.

 

Ám megtartani azt már nem tudta, hiszen a 81. percben McGinn egyenlíteni tudott. Sőt, a végén ki is kaptunk, hiszen a 89. percben fektében-estében a hálóba kotorta a labdát.

 

Gera Zoltán: Tele vagyok motivációval Én már csak attól kérdeznék, aki kitalálta Pintér Attilát