04 09 2014

Jól cserbenhagyták Szalai Ádámot azok, akik a 8-1-es, hollandiai bukta után előtérbe tolták őt. Pintér Attila ugyanis már akkor kritizálta Szalai kirohanását, és bár kapitányi kinevezése után azt mondta, mindenki tiszta lappal indul, Szalait egyetlen egyszer sem hívta meg. Most már nem is teheti, hiszen Szalai lemondta a válogatottságot addig, amíg Pintér a kapitány.

Sokan azt gondolják, Szalai magától állt ki, és mondta el azt a bizonyos beszédet.
Pedig ez nem igaz.
A saját gondolatait mondta el, de nem teljesen saját ötlettől.

Én ugyanis azelőtt a sajtótájékoztató előtt, amikor Szalai előadta a nagy beszédet, épp a válogatott mellé beosztott sajtóssal beszéltem szinte szóról szóra arról, amit Szalai mondott. Épp azt ecseteltem, hogy a legnagyobb gond az, hogy becsapjuk az embereket, amikor azt mondjuk, hogy például Hollandia ellen van esélyünk, amikor a sajtós azt mondta, intézkedtek, és a „mai sajtótájékoztatón lesz szó erről is.”
Aztán pedig jött Szalai Ádám.

Akkor felállva tapsolt mindenki, éljenezték Szalait, hogy most aztán elmondta a tutit, de akkor, amikor ki kellene állni a játékos mellett, akkor mindenki csendben van. Én speciel kritizáltam a beszédet, mert azt gondolom, ha Szalainak igazai is volt, neki akkor sem az a dolga, hogy beszédeket mondjon.
Neki egy dolga van: futballozni.

Persze az MLSZ vezetőinek valamivel el kellett terelni a 8-1-es vereségről a figyelmet, és kapóra jött Szalai szókimondása. Odatolták hát a közvélemény elé, pedig valljuk be, egy kicsit is fejlett futballkultúrában egyetlen játékos sem fikázhatta volna így a saját országának labdarúgását.
Főleg nem egy, a szövetség által szervezett sajtótájékozatón.
Nem Szalai, hanem nála sokkal magasabban jegyzet játékos sem!

Szalai pechére a nagy beszéd utáni válogatott meccsen bűn rosszul játszott, majd kiszorult a Schalkéből, ahonnan aztán el is igazolt. És pont ezért szoktam mondani, hogy egy játékosnak nem szabad így nyilatkoznia, mert valljuk be, egy ilyen beszéd után ilyen tartós formahanyatlással előrukkolni öngyilkosság. Szalai jól meg is kapta a magáét: azok, akik éljenezték, néhány hónap elteltével már fikázták teljesítményéért.

Szalai másik peche, hogy pont az a Pintér Attila lett a kapitány, aki már a beszéd másnapján kritizálta Szalait, kapitánnyá választása után pedig piti bosszút állt. Mert nem lehet másként nevezni azt, hogy Pintér minden vak és gyengén látót meghívott már a keretbe – a kieső csapat kapusától kezdve a legtöbb gólt kapó csapat védőjén át olyan játékost is, akinek nem is volt csapata – csak épp Szalait nem.

És azok az MLSZ-esek vezetők, akik néhány hónappal még Szalait előtérbe tolták, most csendben sunnyognak. Pedig nekik „kutya kötelességük” lett volna szólni Pintérnek, hogy legalább egyszer hívja meg Szalait.
Legalább a látszat kedvéért.
De nem tették
.
Nem „védték” meg azt a játékost, aki bevédte „az ő seggüket”, akkor, amikor a leginkább kinézett a seggberúgás mindenkinek.

Szalai viszont karakán gyerek, ez már biztos.
Valljuk be, amit Pintér csinál, az elég megalázó – hiszen mint mondtam, minden vakot meghívott már a keretbe - , de Szalainak elege lett.
Ma egy közleményt adott ki.
Íme:

„Kedves Szurkolók!

Az elmúlt hónapok eseményei és történései hatására nehéz döntésre jutottam. A 2013-ban tett nyilatkozatommal kapcsolatban a véleményem nem változott, így annak minden következményét viselem most és a jövőben is. A változatlan körülmények nem teszik lehetővé, hogy az Európa-bajnoki selejtező soron következő mérkőzésein a legjobb teljesítményt nyújtsam, így még a selejtező rajtja előtt hoztam meg döntésemet, amely szerint a jelenlegi szövetségi kapitány vezetése alatt nem kívánok a magyar válogatott rendelkezésére állni.

Ha a körülmények a jövőben változnak, és a Magyar Labdarúgó Szövetségnek szüksége lesz az eddigi karrierem során szerzett tapasztalatokra, természetesen a csapat rendelkezésére állok, és segíteni fogom.

Ezzel a válogatottbeli spekulációkat és a szereplésemet firtató kérdéseket lezártnak tekintem. Szeretnék a jövőben tiszta fejjel a karrieremre koncentrálni.

Döntésem végleges, válogatottbeli csapattársaimnak sok sikert kívánok a selejtezőben!

Üdvözlettel: Szalai Ádám”

És persze mi nem változik ismét?
Kik maradnak a helyükön?
Igen-igen!

Azok akik jól sakkoznak a futball sakktábláján, azok, akik Szalait csatába dobták akkor, amikor nekik kellett volna vállalni a felelősséget.
És még csodálkozunk, hogy semmi nem változik a magyar futballban.

MEGJELENT A MI FOCINK CÍMŰ KÖNYV
Három évvel ezelőtt indult a mifocink.blog.hu, melyből szeptemberben mifocink.com lett. Az oldal azért jött létre, hogy olyan dolgokat írjon meg a magyar futballról, amelyet mások nem mernek, vagy nem akarnak megírni. Az oldal általam legjobbnak vélt cikkeiből – azért sok olyan cikk kimaradt helyhiány miatt, amit betettem volna – aztán megszületett ez a könyv. Azt gondolom, hogy a könyvből pontosan kiderül, az elmúlt években szinte semmi nem változott a magyar futballban. Sőt!

Mondanám, hogy amolyan görbe tükör lenne ez a magyar futballra, de szerintem az a görbe tükör, amit naponta olvashatunk. Azt vallom, rózsaszín szemüvegen keresztül szemléljük futballunkat, és ez az egyik legnagyobb hibánk. Sajnos, aki itthon le meri írni a rossz dolgokat, aki rá mer kérdezni a kényes dolgokra, az maga az ördög.

Rendelnél a könyvből?
Klikk a információkért: http://www.mifocink.com/?p=4533

 

 

Bravó sportvezetők: Újpestre sem mennek a Fradi-szurkolók Az angolok szerint a magyar futball olyan, mint a Simpson család fociparódiája