30 06 2014

Volt egy csapat. Nem is csapat, inkább egy életérzés. Minden jónak a megtestesítője. Az országban pedig igazi futballáz tombolt. Ám mindez már történelem: Futbóliának már jó ideje nincs oka örülni. Ma pedig gyászolja kapusát, Grosics Gyulát, a Fekete Párducot.



Az Újbudai Grosics Gyula Sport Általános Iskola diákjai róják le kegyeletüket Grosics Gyula ravatalánál az Aranycsapat legendás kapusának temetése előtt a fővárosi Szent István-bazilikában (fotó: mti/Illyés Tibor)

Futbólia.
Az ország, melynek minden tagja rajongott a futballért.
Az ország, melynek minden tagja imádta az ország csapatát.
Az Aranycsapatot.
Az ország, ahol minden kisgyerek Czibor, Hidegkuti, Puskás, Buzánszky, no és Grosics akart lenni.

Igen, Grosics, aki megmutatta, egy kis falu kis csapatából is lehet valaki világhírű.
A kapus, akinek a segítsége, tudása nélkül az Aranycsapat sem lehetett volna olyan sikeres.

A Fekete Párduc.

A kapus, aki annyi viszontagságos év után súlyos betegségét is szó nélkül, méltósággal viselte.
A kapus, akinek mindig, mindenkihez volt egy jó szava, aki akkor is válaszolt az újságírók kérdéseire, ha épp nagyon rosszul volt.

A kapus, akinek a szervezete másfél hete feladta a harcot.
Megpihent.

A kapus, akitől ezrek, ismerősök és ismeretlenek búcsúztak ma a Szent István Bazilikában.

Futbólia feketébe öltözött.
Gyászolja, de sosem felejti legnagyobb kapusát.
Isten Nyugosztalja Gyula bácsi!
Fehér György

Leonardo, Orosz Pál és Kubatov is szomorú Hihetetlen történet