05 04 2014

Tegnap éjjel az Újpest-Fradi után különös álmom volt. Álmom melynek főszereplője pozitív hősből negatív hőssé vált. Álom, melyben egy klub csapatkapitánya megmutatta, hogy nem szabad viselkedni soha.

Az álmok már csak olyanok, hogy az ember nem minden részletére emlékszik.
Az enyém is ilyen, de a lényeges mozzanatok megmaradtak a fejemben.

Álmodtam egy meccsről, melyen egy ország két legpatinásabb csapata játszott egymással.
Álmodtam egy meccsről, amely előtt az egyik csapat kapitányát eléggé nevetséges módon eltiltotta a fegyelemi bizottság, pedig az ország futballtörténelmében előtte csupán egyetlen egy embert tiltottak el hasonló eljárás során.
Álmodtam egy meccsről, amely  előtt a kapitány természetesen fellebbezett döntés ellen, sőt, kiderült, hogy a fegyelmi bizottság olyan eljárási hibát vétett, amely miatt már eleve tárgyalni sem lehetett volna az ügyet.
Álmodtam egy meccsről, ahol a fegyelmi bizottság ettől függetlenül hajthatatlan volt, helyben hagyta a büntetést, mert az álmomban szereplő ország futballvezetése már csak ilyen – soha nem vallaná be, ha valamiben hibázott. Inkább védi a mundér becsületét.

Álmodtam egy meccsről, melyen az egyik csapat kapitánya így lett pozitív hős.
Álmodtam egy meccsről, melyen aztán a kapitány gyorsan lerombolta a saját nimbuszát, és lett mindenki által elítélt negatív hős.

Álmodtam egy meccsről, ahol ez a kapitány erősen illuminált állapotban jelent meg, sőt, ebben az állapotában még a televízióban is nyilatkozott, igaz, beszédjét nehezen lehetett érteni.
Álmodtam egy meccsről, ahol a lefújásig ez az állapot csak rosszabbodott, ráadásul a kapitány csapata az utolsó pillanatban ki is kapott.
Álmodtam egy meccsről, ahol az erősen illuminált állapotban lévő játékos a lefújás után az öltözőfolyosón mindenkibe belekötött, akibe csak lehetett.
Álmodtam egy meccsről, ahol ez a kapitány aztán olyan mértékben belekötött a győztes csapat bosnyák légiósával az öltözőfolyóson.
Álmodtam egy meccsről, ahol ez a kapitány nyomdafestéket nem tűrő módon szidta a győztes csapat játékosait, kifejezetten a már említett légióst.
Álmodtam egy meccsről, ahol aztán csak úgy csattantak a pofonok, volt rendesen adok-kapok.
Álmodtam egy meccsről, ahol ez minden további nélkül megtörténhetett, mert a kapitány csapatának vezetői nemhogy eltávolították volna a vállalhatatlan játékost, de néhányan utóbb még jót is nevettek az egészen.

Ma délelőtt pedig azon gondolkoztam, ez az egész álom volt, vagy valóság?

Fehér György

Győztes gól a 89. percben, szurkolói fesztivál - ilyen volt a derbi A derbiről - kicsit másképp