mifocink

Magyar futballról érdekek nélkül

Kubala a Barcelona királya, az utánozhatatlan, az egyedüli!

Magyarországra érkezett a Real Madrid egykori utánpótlás-igazgatója, Tóth-Zele József, aki ellátogatott a Vasas Kubala Akadémiára, edzést tartott a fiatal labdarúgóknak, beszélt Kubala Lászlóról és a Magyarok a Barcáért című dokumentumfilmről.



Kubala Lászlót a Barcelona-szurkolók a klub valaha volt legjobb játékosának választották 1999-ben


A telefon azonnal kicseng, Józsi bácsi éppen az autóban ül. Felajánlom, hogy visszahívom később, de hamar kiderül, nem lesz rá szükség. "Jókor hív, nagyon jókor! Ugyan még egy óráig biztosan autóban ülök, de nem vezetek, szóval beszélhetünk..." Rögtön elkezdjük az interjút a Real Madrid nagy tudorával, de most másról beszélünk. Egy számára hasonlóan kedves témáról: Kubala Lászlóról. A nagy Lasziról.
Nemrég több napot is eltöltött a Vasas Kubala Akadémián, fiatalokat is edzett. Milyen benyomásokat szerzett?
Azt tudni kell, hogy elsősorban Kubala László miatt hívott a Vasas, és csak másodsorban az akadémia munkája miatt. Mindenesetre három napon át tartottam edzést is az itt futballozó fiataloknak, miközben remekül megismertem a helyi csapatokat. Azt hiszem, hogy a saját lehetőségeikhez képest kimondottan jó munkát végeznek.

Egyáltalán, Józsi bácsinak milyen véleménye van a jelenlegi magyar utánpótlásról és az egész rendszerről?
A magyar labdarúgásnak az egyik logikus alapja volt annak idején, hogy minden játékosunk tudott kapura rúgni. És nemcsak Szusza Feri, Tichy Lajos, vagy Puskás Öcsi, kivétel nélkül az összes játékos, ellenkező esetben nem is lehetett volna csatár belőle. Egy kicsit elbeszélgettünk erről a témáról, az egyik szakember ugyanis azt kérdezte tőlem, hogy >>>Józsi, miért van az, hogy annyi helyzete van a csapatainknak, de gólokat mégsem tudunk lőni?<<< Erre mondtam aztán, barátaim, nyilván azért lehet ez, mert nem tanítjátok meg őket eltalálni a kaput! Ma már olyan gyors a játék a pályán, hogy a játékosoknak sokszor gondolkozni sincsen idejük a lövés előtt. Ezeket az alapvető kérdéseket beszélgettük át a Kubala Akadémián.

Beszéljünk akkor a Magyarok a Barcáért című dokumentumfilmről, amit nálunk hétfőn mutatnak be a Duna Televízióban, és ami többek között Kubala Lászlónak állít emléket. Esetleg látott már róla belőle részletet?
Őszintén szólva sajnos még nem láttam a filmet.

Azt mindenesetre nagyjából már tudjuk, hogy milyen játékos volt Kubala László, azt kevésbé, hogy milyen ember. Ha valaki, akkor Józsi bácsi tökéletesen ismerhette...
Rendkívüli ember volt, aki az egész életét a labdarúgásnak szentelte. Ez alatt arra gondolok, hogy amikor mondjuk végezték az edzésen a gyorsasági gyakorlatokat, és öt méteren vagy harmincon ő volt a leggyorsabb, de tizenötön már nem, akkor később két hétig elment még edzeni tizenöt méteren, mert abban is ő akart lenni a legjobb. Abból a szempontból is kivételes egyéniség volt, hogy hiába ment el este szórakozni, másnap ugyanúgy hajtott és futballozott, mintha pihent volna az egész éjszaka. Pedig másnak vigyáznia kellett az ilyenekre, Lacinak azonban nem; sem az edzésnél, sem a kajánál, sem a szórakozásnál. Bevallom, ilyen kapacitású emberrel sosem találkoztam.

Az egyik életrajzban olvastam, hogy nagyjából olyan hatása volt az akkori labdarúgásra, mint néhány éve David Beckhamnak... Vajon mire gondolhattak ez alatt?
Magánvélemény, de Beckham nem is volt nagyon jó játékos. Kubalához csak Di Stéfanót, Beckenbauert, Maradonát vagy Pelét lehet mérni. Beckhamnek főleg a felesége miatt volt nagy hatása a labdarúgásra, Laci viszont pontosan ugyanakkora király volt Katalóniában, mint Di Stéfano Madridban. Barcelonában még csak meg sem tudta közelíteni senki Lacit, ő volt a király, az egyedüli, az utánozhatatlan. Egy énekes ódát is írt róla, és bár igaz, hogy Puskáshoz hasonlóan szeretett néha pedánsan járni, valójában roppant egyszerű ember volt, aki mindenkin segített. Emlékszem, amikor egyszer a magyar válogatott kint járt Spanyolországban, akkor Illovszky Rudolf mondta, hogy nagyon fázik, erre pedig Laci szó nélkül odaadta neki a hosszúkás bőrkabátját. És azt is el kell mondani róla, hogy amikor Puskásnak még szüksége volt a segítségre, akkor Laci rögtön támogatta őt és Bözsikét is. Ilyen ember volt.

Barcelonában korábban tervezték, hogy adott esetben Kubala Lászlóról nevezik el a jelenlegi arénát, és a tisztelői állítólag még ma is küzdenek ezért. Józsi bácsi erről hallott valamit?
A részleteket nem ismerem, de a jelenlegi nacionalista tendenciák alapján nem hiszem, hogy a Nou Campot átkeresztelnék. Az tény, hogy fel fogják újítani a stadiont, de nem igazán hiszek a névváltoztatásban. Persze nagyon örülnék neki!

Interjú: Tóthpál Zoltán/fourfourtwo.hu



Szélesi lemondott fizetése feléről, így újra az első csapat tagja Öngól!