24 02 2014
Óriási változást hozott az elmúlt pár nap Szélesi Zoltán életében. Az Újpesten eddig kereten kívüli játékos nemhogy a csapattal edzhetett, de a hétvégén csapatkapitány volt a lilák felkészülési mérkőzésén.
Szélesi Zoltánnak eddig az volt a bűne, hogy nem ment bele a szerződésének módosításába. Nem ment bele abba, hogy hülyét csináljanak belőle. És ezért partvonalon kívülre került. Ráadásul óvódás büntetést kapott, bosszúból.
- Napi nyolc órát töltöttem el a pályán, reggel kilenctől délután ötig. Délelőtt edzés, majd fürdés. Egy óra ebédszünet, majd csendes pihenő. Végül délutáni edzés, fürdés, majd a szennyest a mosodába, és öt órakor kijelentkezés a portán. Nebojsa Vignjevics érkezésével sem állt be változás. Az elnök úr nem határozott úgy, hogy visszatérhetek az első csapat keretébe, úgyhogy hiába az új edző, ez az állapot a felső vezetés utasítása miatt van így - nyilatkozta egy hónappal ezelőtt Szélesi a rangado.hu-nak.
Halkan jegyezzük meg, Szélesi Zoltán az Újpest saját nevelésű játékosa, aki légiósként megfordult Franciaországban, Görögországban, Hollandiában, 27 alkalommal játszott a magyar válogatottban, és bár volt ajánlata külföldről is, az Újpest kérésére tért haza két évvel ezelőtt.
Nem azt mondjuk, hogy Szélesi a világmegváltó védő, de igenis úgy gondoljuk, hogy egy saját nevelésű játékost jobban meg kell becsülni.
Most azonban varázsütésre változott a helyzet.
Egyrészről Szélesi együtt edzhetett a felnőtt csapattal, ami már önmagában is hatalmas előre lépés az elmúlt félévhez képest, sőt, szombaton csapatkapitányként vezette ki a a pályára a lilákat, amikor az eddig kevesebb lehetőséget kapó futballistákból összeállított gárda az UTE U21-es csapatával játszott edzőmérkőzést.
És hogy lesz-e folytatás, és Szélesi visszakerül-e a keretbe?
Az lenne a normális, ha így történne.
De a magyar futballban egyre kevesebb normális dolog történik.
Fehér György
A saját nevelésű játékos szerződése 2015. június 30-ig szól. Nem zárja ki a maradást, de az elmúlt fél év mély nyomokat hagyott benne.
Illés: Mindig csak az elvárások... Vagy mindenki, vagy senki - vagy mégsem!