28 08 2013

Hihetetlen, de úgy néz ki, van olyan játékos, aki bármit csinálhat, nem tud bekerülni Egervári Sándor válogatottjába. Nem tudjuk, vajon Nikolicsnak hogyan kellene játszania, mennyi gólt kellene szereznie, de szinte biztos, hogy bárki lenne most a kapitány, Nikolics benne lenne a keretben. Bárki, kivéve Egervári Sándor.



 

A magyar válogatott történelme során mindig voltak olyan játékosok, akik kimaradtak a nemzeti csapatból, bár a szurkolók szívesen látták volna őket címeres mezben.

Ez a világon mindenhol így van, ráadásul mint tudjuk, 10 millió futballedző országában élünk. De amíg a múltban – főleg a „dicső” múltban” – volt kiből válogatni, amíg a 20-as, 30-as, 50-es,60-es, 70-es, de még a 80-as években is olyan futballisták rohangáltak a honi futballpályákon, akiknek a mostaniak – tisztelet a kivételnek – a cipőjüket sem vihették volna, addig napjainkban bizony kevés a merítési lehetőség.

A támadóknál – és a védőknél – végképp.

Ezért érthetetlen, hogy miért nem kerül be a csapatba, vagy legalább a keretbe az a támadó, aki gólokat lő. (Bocsánat, biztonsági tartalék. Vicc)
Nem úgy néha-néha, hanem folyamatosan.

Nemanja Nikolics – mert róla van szó – ha jól számolom, már több mint 100 gólt szerzett Magyarországon, az élvonalban pedig nyolcvanötnél jár. (Előtte az NB II-ben is termelt 15 találatot.)
Alig öt év alatt.
2009-ben, az akkori kapitány elmondta, szívesen látná a nemzeti csapatban, pedig akkor még csak 49 élvonalbeli gólnál járt. 2011-ben meg is történt a honosítása, de a gólokkal nem állt le.

Pechére Egervárinak nem kell egy igazi góllövő.
Hogy miért, azt senki nem tudja.
Eddig a liga-válogatottban és az U21-es csapatban jutott csak szóhoz, Egervári még felkészülési mérkőzésen sem küldte pályára. Most pedig, amikor a románok ellen talán az évtized mérkőzésére készülünk, Nikolics biztonsági tartalék.
Vicc az egész.

A keretbe egyébként bekerült Szalai Ádám, és az ő helye valóban megkérdőjelezhetetlen, reméljük, kézsérülése nem akadályozza majd abban, hogy a románoknak is lőjön két gólt úgy, mint tette azt a Bajnokok Ligájában.
Ott van még Böde Dániel – és valóban, azt hiszem, bár idén még egy kicsit adós a gólokkal, őt sem hagyná ki senki.
Ott van Szabics. Az egyik kedvencem, akit nagyon szeretek. De aki csere a klubcsapatában. Aki a legutóbbi válogatott meccsen, melyen állítólag a románok elleni taktikát is gyakoroltuk, 4 percet játszott.

És ott van Németh Krisztián. Egervári kedvence. Aki akkor is bekerült a nemzeti csapatba, amikor nem volt klubcsapata. Aki az elmúlt másfél - két évet Hollandiában töltötte, ahol kicsit tényleg magára talált. Na azért gólkirály nem lett.
Az elmúlt másfél évben 7 gólt szerzett a klubcsapatában.
Nikolics az NB I első öt fordulójában lőtt 7 gólt.

Egymaga több találatot ért el, mint a Kaposvár, a Puskás Akadémia, a Pécs, az MTK, a Honvéd, a Diósgyőr, a Haladás vagy épp a bajnok Győr csapata. Még egyszer hangsúlyozom: talán nincs még egy ember, aki egy ilyen góllövőt nem hívna be a válogatottba.
Egervári még ki sem próbálta.
Neki kevés 100 NB I-es gól.
Neki kevés az Európa-ligában szerzett találatok sora – a Gent ellen például két meccsen hármat lőtt.
De mi kell akkor Egervárinak?

Fehér György

 

 

Filkor Attila az egyik legősibb francia klubnál kötött ki Csak a sorfal más!