28 11 2013

Még mindig csak találgatunk, ki is lesz az új szövetségi kapitány. Hogy mennyire így van – mármint hogy találgatunk – bizonyítja, hogy egy holland edző, akiről eddig szó sem volt, bejelentette, hogy megkereste az MLSZ, míg egy másik tréner, akit biztos befutónak hittek, elmondta, még nem keresték. Ma pedig Dunga nevét dobták be a kalapba, de én meg közben azon gondolkozom, hogy tényleg Nyilasinak kellene elvállalnia ezt a pozíciót.

Kitalálták ezt a Fred Ruttent kapitányjelöltnek - aki egyébként azt mondta, valóban keresték az MLSZ-től -, akit talán nem is ismernénk, ha nem lett volna valamikor Dzsudzsák edzője a PSV-nél. Egyébként onnan később elküldték, miként a Schalkétól és a Vitesse-től is, és bár egyszer volt Hollandiában az év edzője, nagyjából a nagy semmit tudja felmutatni eredményként.

Ha azt nézem, hogy Csányi Sándor azt mondta, egy nemzetközi szinten jegyzet szakembert akar a kispadra, akkor ennek a kritériumnak Rutten biztosan nem felel meg.

Persze, arra gyorsan rá kellett jönni, hogy az ilyen, nemzetközileg ismert szakember sokba kerül. Nagyon sokba. Csak úgy röpködnek a milliók, és nem forintban, hanem euróban, és azt gondolom, ennyi pénzt felesleges lenne költeni a külföldi trénerre.

Felesleges lenne, ha lenne itthon megfelelő szakember.

Persze van, csak ő már túl kényelmes.
Mert nem tagadom, azt gondolom, Nyilasi Tibort minden szurkoló elfogadná. Sőt, Nyilasi Tibor neve biztosan többet mond még ma is a nemzetközi futballban, mint Fred Ruttené. Ám Nyilasi akkor sem akart kapitány lenni, amikor aktív edző volt, most pedig már olyan messze van a futballpályától, mint Makó Jeruzsálemtől.

Egyrészről dolgozik az MLSZ sportigazgatójaként, de szerintem nincs ember, aki meg tudná mondani, mi is a feladata, mit is csinál ott pontosan. Bevallom, én például azt gondoltam, hogy az utánpótlásért is ő felel, de a Sport Plusz előző számában azt mondta ez a terület Both Józsefhez tartozik. (Egyébként addig biztosan nem lesz megújulás, amíg olyan szakemberek felelnek fontos pozíciókért, akik az elmúlt húsz évben nem sok mindent csináltak a magyar futballban, és azt hiszem, Both József pont ilyen)

Szóval Nyilasi dolgozik egyrészről az MLSZ-ben, na és láthatjuk őt hétről-hétre a Sporttévében. Sőt, kissé már unhatjuk is őt, mert olyan, mintha egy kicsit belefáradt volna ebbe a szakkomentárkodásba.
Persze, az is lehet, mi fáradtunk bele a sok okoskodásba - és nemcsak tőle.

Az viszont biztos, Nyilasinak nagyon kényelmes ez a helyzet – és biztos vagyok benne, anyagilag sem jár rosszul. Tudom, hazánkban szokás mások zsebében turkálni, így nem firtatnám, milyen összegeket tesz zsebre Nyilasi, de biztos vagyok benne, hétjegyű összegről van szó, minimális stresszhelyzetbe kerülés nélkül.

Tegyük a szívünkre a kezünket: ezt mi sem adnánk fel, azért, hogy a pálya szélén, hóban, fagyban, szélben edzést tartsunk, majd magyarázzuk a magyarázhatatlant.

Csakhogy mi nem vagyunk Nyilasi Tiborok.
Belőle csak egy van, és azt gondolom, egy Nyilasi Tibornak nem olyan ezt a semmilyen szerepet kellene betöltenie a magyar labdarúgásban.

Múlt héten az Indexen megjelenő új sorozatban Nyilasit a magyar futball nagy túlélői közé sorolták, pontosabban azt írta róla Ághassi Attila, hogy a „Szürke eminenciás vígan megél”.

A cikkben egyetlen jelző nincs, a szerző tényeket sorol fel.
És minden szavával egyet kell érteni.
És sajnos csak Nyilasi tehet arról, hogy ma már szürke eminenciásnak nevezik. Ő tehet róla, mert nem mert kockáztatni, nem merte korábban sem elfogadni a szövetségi kapitányi posztot.

Most sem meri bedobni magát.
Mint mondja, nincs meg hozzá a megfelelő végzettsége – persze ez csak kifogás.
Miképp kifogás minden, amit felhoz.

Persze, lenne még visszaút abból a helyzetből.
Nyilasinak be kellene látnia, talán ő az egyetlen, aki megmentheti a magyar futballt egy újabb, milliókat kereső középszerű – mint volt Koeman – vagy egy milliókat kereső, de a válogatottból üzletet csináló – mint volt Matthäus – külföldi kapitánytól.

Szalai nagy beszédében célzott arra, hogy nincs, akire felnézzenek, nincs olyan kapitány, akinek megfelelő respektje lenne a játékosok előtt. Na Nyilasira ezt biztosan nem lehetne mondani. És neki még néhány kudarcot is megbocsájtanának a szurkolók.

Csak merni kellene egy kicsit - vagy Nyilasi mostani helyzetében nem is túl kicsit - kockáztatni. Feladni a kényelmes „bársonyszéket”, feladni a tv-stúdió melegét, lemenni a pálya szélére, és összeszedni, fanatizálni 20 -25 fiatalt.

Megmutatni, hogy marad még valami a régi Nyilasiból.

Fehér György

 

Itt és most, hagyj fel minden reménnyel! Dedikált labdát küldött a Dortmund Adams megsegítésére