29 10 2013
Felháborító, ahogy Szilasi játékvezető egy olyan sima meccsen, mint a Szekszárd-Ferencváros mérkőzés is tud olyat hibázni, hogy az ember legszívesebben - már bocsánat - a határba kergetné. Felháborító, hogy Szilasi játékvezető, hasra esve a Ferencvárostól, "ütött egyet" a már fél térden lévő szekszárdiakra, elvéve tőlük az esélyt arra, hogy egy kellemes délután focizzanak egy jót az ország legnépszerűbb csapata ellen.
Szekszárd-Ferencváros.
Országos kettes - főleg, ha tétmérkőzésről beszélünk. Nincs senki ebben az országban, aki azt gondolta volna, az NB III-ban szereplő - és ott is csak a középmezőnyhöz tartozó - hazaiak meglephetik a Fradit. És ide tartoznak a szekszárdi focisták is.
Ők semmi mást nem akartak, csak focizni egy jót az ország egyik legjobb, legnépszerűbb csapata ellen. Tudták ők, hogy talán semmi esélyük. Ám Szilasi játékvezető elvette tőlük azt a lehetőséget is, hogy legalább élvezzék egy kicsit a játékot.
A 38. percben - amikor már a Fradi 2-0-ra vezetett - Böde indult a kapu felé. Kicsit kitette a kezét, kicsit hátracsapott - ahogy Hajdú Attila mondta a Sport TV stúdiójában, adott egy pofont - Rangának, aki elesett, pontosabban ráesett Böde lábára.
Szólt is a síp, jöhetett a szabadrúgás kifele. Legalábbis mindenki szerint annak kellett volna jönnie. Ezt nem lehetett elnézni, annyira egyértelmű volt Böde szabálytalansága.
Mondom, mindenki szerint kifele járt volna a szabadrúgás, csak Szilasi nem így látta. Fogalmam sincs, hogy láthatta másképp, de ő büntetőt ítélt, sőt, kiállította Rangát.
Innen már nem volt visszaút, a második félidőben az igen szimpatikusan játszó, 17-18 éves, saját nevelésű fiatalokat bevető, de az erejükkel teljesen elkészülő szekszárdiak beleszaladtak egy tizesbe. (Az esethez hozzá tartozik, hogy a kiállítás után 2 perccel Szilasi nem adott meg egy teljesen egyértelmű büntetőt)
Pedig ők nem akartak már, mint becsülettel játszani egy jót a Fradi előtt. Őket már az is büszkeséggel töltötte el, hogy a zöld-fehéreket tétmérkőzésen a városba tudták hozni, amit egyébként a szurkolók meg is háláltak - a fél egyes kezdési időpont ellenére több mint kétezren látogattak ki a stadionba.
Nem tudom, hogy vajon Szilasi sporttárs valóban nem mert kifele fújni, valóban nem mert Böde ellen fújni, vagy simán csak nem látta azt, amit rajta kívül mindenki látott, de mindegy is. Pontosabban nem mindegy, mert bármelyik eset történt is meg, az Szilasi játékvezető teljes alkalmatlanságát bizonyítja.
A hazaiak edzője, Kvanduk János mondta a lefújás után, a kiállítás után nem maradt más esélyük, minthogy becsülettel helyt álljanak, de talán még a becsületüket sem tudták megtartani.
Kedves Kvanduk János!
Önök teljességgel megtartották a becsületük.
Más vesztette azt el.
Fehér György